(2.évad) 46.rész Repülő út

Aloha! :D Szerelmes vagyok! Ezért nincsenek olyan sűrűn részek... bocsi, igyekszem :// ♥ Imádlak titeket így is úgy is, de PLS a chat-be írjatok! :)))) 
Jó olvasást, by:Csengii :$ ♥
/(Hallgassátok meg, ajánlom!Most erre vagyok rákattanva xd : http://www.youtube.com/watch?v=I2REZSj4XnE )/

*másnap*

Felkeltem, elvégeztem a reggeli teendőimet, -ezt az összeállítást választottam a jó idő miatt, fura, hogy tegnap majd' megfagytam ma meg ezer ágra süt a nap-.

Elköszöntem anyuéktól és vártam.... igazából nem.
Beszélgettem anyáékkal, és nyugtattam őket, ha a közelben vagyok, mindenképp jelzek/jövök/írok/hívok és bármilyen élet jelet adok magamról, mindig. Oké, ez menni fog. Bella is lekullogott, felöltözve és szomorkásan. Elhiszem, hogy szomorkásan, hisz' ma távozik az életéből a szerelme. Ezer kilométerek. Hű... el bírom képzelni a helyzetét, csak ő előre tudta, és járnak, ha minden igaz. Az óra fél nyolcat ütött. Na jó nem, de elindultam, mert fél 8-ra ott kell lenni a srácoknál. De! Előtte beugrottam egy boltba, mert le kell ellenőriznem. Mi van?! Csak biztosra szeretnék menni. Megvettem a tesztet és becsöngettem, El nyitott ajtót, már csinosan felöltözve és elkészülve, csak enyhén idegesen.
- Jó, hogy jöttél, ezek a barmok elbújtak, csak, hogy ne kelljen felkelniük. Mond csak, mennyire IQ szintre tippelsz? - fújta ki idegesen a levegőt, a végére már-már mosolyogva, de mégis olyan "szerinted?!" fejet vágva.
- Lou tegnap mondta, hogy jöjjek korán mert ismeri magukat és segítsek nekik elkészülni. - magyaráztam és beljebb mentem. Még jó, hogy Niallék házát ismerem, jó nagy. Főleg mióta újra építtetették. Előkerestük a srácokat és helyre tettük őket. Nem nagyon kellett, csak Louis eléggé sokáig volt a fürdőbe, na meg Liam, ...és Harry, de Niall is, na Zaynről ne is beszéljünk. Gyorsan összeszedték magukat, ami elég fáradalmas munka volt részünkről. A részünkről engem és El-t takar. Hihetetlen, hogy elmegyek. Nem is tudom, de nem félek. Csak furcsa, de mindegy is...
- Na, kész vagy? - jött oda hozzám Zayn és mivel még csak most találkoztunk úgy, hogy nem üvöltött át a házon, hogy "Hol a pólóm?" és stb, így adott egy puszit az arcomra és nekitámaszkodott az asztalnak velem szemben.
- Én?! Én már 2 órája kész vagyok! - forgattam meg a szemem. Megrázta a fejét mosolyogva és leült.
- Biztos, hogy jössz? Elköszöntél anyudéktól, a barátaidtól, a családodtól? - sorolta mélyen a szemembe nézve. Hülyén néztem, de a végeredmény ez lett ; Tuti csak aggódik! Hát legyen így.
- Aha, csak azért kicsit sajnálom Steev-et, képzeld, tegnap délelőtt megcsókoltam. Aztán este még ott volt nálunk, és megcsókolt és hagytam... nem tudom miért. Nem gondoltam, hogy lehet belőle probléma, meg izé... szeretem csak azért nem úgy. És ez nyomja a szívem, és alig vártam, hogy elmondhassam. Ja, meg...á, mindegy. Csak tudod ha most nem mennék el veletek, talán járnék is vele. -hadartam kicsit elszontyolodva, de attól függetlenül izgatottan.
- Ö.... ez bonyolult de értem én. - , bólintott és olyan "várj, felfogom" fejet vágott. Csak fürkésztem az arcát, biztos egy ringyónak gondol. - Hm... - kezdett bele, nem tűnt mérgesnek. - Ez nem baj. - vont vállat. - Igazából, ahogy elnéztem, ez a Steeven jó gyerek, és ha bírod megérdemel egy esélyt. De ha neked fontosabb, hogy velünk gyere azt is megértem. Csak gondolkodj Ash! - vette egy mély levegőt. - Ha itt maradsz, itt lesznek a barátaid, talán a jövőbeli pasid és a családod. Ha velünk jössz, járjuk a világot, és velünk leszel, kitudja mi lesz Niallel. Hát én meggondolnám a helyedbe. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarom, hogy gyere, sőt, nagyon is akarom, csak mérd fel a helyzetet. - mosolygott rám biztatóan. Nem tudom, hogy ezt hogy vegyem, de amilyen kedves hangon ezt elmondta, csak jónak vehetem.
- Sokat gondolkodtam rajta. Elmegyek veletek, ebben biztos vagyok. Zayn, te vagy az egyik legjobb barátom, nagyon szeretnék veled lenni, és persze a többiekkel is! Az sem számít ha nem jön össze a dolog Niallel! És amúgy is, ha nem érezném jól magam, hazajöhetek, ugye? - magyaráztam neki, teljesen őszintén.
- Értem, ennek csak örülök, és természetesen hazajöhetsz amint gondolod! - húzta mosolyra a száját féloldalasan.
- Nem gondolod, hogy eltávolodtunk egymástól? - kérdeztem és összeszorítottam a szemem, de hamar ki is nyitottam.
- De. - vágta rá, kicsit gyorsan is.
- Elmondok valamit. Kérlek ne mond el senkinek, de Brandon azt hiszi gyereket várok. Tőle. És ennek alapja is van. Remélem érted. - tagoltam a szavakat halkan, mire kikerekedett a szeme. Nem tudom megtartani a saját titkaim, ez tény. Sokáig fürkésztem az arcát, amin sok-sok érzelem átfutott.
- Mire vársz? Terhességi teszt. - jelentette ki egyszerűen, határozottan, de mégis halkan.
- Oké. - mondtam sóhajtva és beslisszantam a wc-be. Megcsináltam és vártam. Mielőtt ránéztem volna felpillantottam, könyörögvén a mindenhatónak. Vettem egy mély levegőt és megnéztem.
***
Lejöttek a többiek is, és már a taxi is megjött. Hirtelen Hazz és Bells is lejött kézen fogva. Mondom én hogy járnak.
- Sziasztok! - köszöntem rájuk, ahogy a többiek is.
- Sziasztok! - mondtak összhangban.
- Lassan indulunk... - pislogott egy hosszat Harry. - Hívlak! - mondta és megcsókolta. Wíííííí, mondom én, hogy járnak! Jajj de tudtam!
- Rendben! - mondta és hosszan megölelték egymást. Bella szeméből kigördült egy könnycsepp, mikor elváltak Harry letörölte neki és motyogott valamit a fülébe.
- Hát, áldásunkat rátok gyermekeim, de indulnunk kell! - szakította ezt az idilli pillanatot félbe Louis. Hát ja, ő csak Louis.
- Oké, menj, nehogy lekéssétek a repülőt! - adott egy puszit az arcára. Kimentünk a teraszra, ahol Maura, Greg és Bobby álltak. Hát ez nagyon érdekes. Nagy öleléssel mindenkitől elköszöntem, hisz ők a második családom. Szeretem Bobbyt Greget és Murát egytől egyig.
- Sziasztok! - köszöntem el egyszerre Niallel a családjától és Bellstől. A többiek "Viszlát"-ot mondtak. Azt hittem tegezik őket.
- Bella! - léptem vissza hozzá, hogy csak ő hallja. - Szeretlek, te vagy a legjobb testvér, melletted sosem unatkozhatok! Tisztellek és szeretlek, sokkal de jobb vagy nálam, és sokkal érettebb, remélem nem veszted el az eszed ez után sem! Tudod neked nehezebb volt mint nekem. Anyut nem nagyon csipázod, apa állandóan dolgozik, én meg nem voltam pont akkor, amikor a legnagyobb szükséged volt rám! De remélem nem haragszol ez miatt, tudod, hogy nagyon szeretlek, húgi! Harry is, ne aggódj! - kacsintottam már mosolyogva de könnybe lábadt a szemem.
- Aha.. - nyögte ki, már neki is könnyes volt. - Köszönöm..... - vette gy mély levegőt. - Tudom, de te is félre érted! TE vagy az erősebb nálam is, TE utaztál el iskolás korodba Londonba teljesen egyedül nekivágtál a nagyvilágnak! És csodás testvér vagy akármit mondasz! TE a nő vérem vagy és egyszerűen szeretlek, ez így van rendjén! És, tudoooom. - hadarta a végét viszont elnevette. Kedves szavak tőle. Megöleltük egymást, azt hiszem ki is gördült pár könnycsepp a szemünkön. Hát igen, nem volt olyan nap, hogy ne veszekedtünk volna -nem idén, pár éve- de akármikor számíthattunk egymásra.
- Na, ne! Gyere már! - szólt ki megint Louis.
- Louis! Neked mostanában üldözési mániád van! Akadj le rólam! - szóltam oda neki. Adtam egy arcra puszit a húgom arcára és beszálltam. Én mentem Louisval, El-el, és Liammel.A többiek meg utánunk. Csendben telt az út, időközben ki írtam twitterre, hogy úton Los Angelesbe. Máris több RT érkezett rá. Ilyen a show biznisz....
Elérkeztünk a repülőtérre, ott felszálltunk, volna. Volna.
Lecsaptak a rajongók. A fiúk odaakartak menni a rajongókhoz, de az őrök veszélyesnek ítélték meg. Hát no comment.
- Ashley, Ashley, idejössz! - kiabálta valaki a hátam mögött. Hú, ez érdekes. Megfordultam és egy lány volt mögöttem. Kis hezitálás után, odasiettem hozzá mosolyogva, és köszöntem.
- Fényképezkedünk? - nézett csillogó szemekkel az enyéimbe. - Szereted a fiúkat? - kérdezte a 'csendet' megtörve.
- Persze! - mondtam és már kattintott is az Apple telefonjával. - Igen, nagyon szeretem őket, hidd el, nagyon rendesek és egyáltalán nem úgy viselkednek mint egy sztárok. És nagyon szeretnek titeket, majd megfűzöm őket, hogy csináljanak videókat, jó sokat! - soroltam. Elképedve nézett. Hát ez tényleg nagyon érdekes.
- Köszönjüüük! Oké! - vigyorgott. Biztatóan rámosolyogtam és tovább haladtam. Volt aki aláírást akart. Nekem nem tilthatják meg, hogy odamegyek-e valakihez. Olyan 15 perc múlva felültem a repülőre Zayn mellé. Sokat beszélgettünk, mesélte, hogy tegnap volt Bradfordban, és a családja szívesen megismernének. Hát ez megint nagyon érdekes.
- Én is szívesen megismerném őket, hacsak nem zavarok. - néztem felé. Én ültem kívül, de helyet cseréltünk. Idő közben elkezdtem fül hallgatóval zenét hallgatni. Végül Zayn is csatlakozott. Vagy egy órán keresztül hallgattuk a zenéimet, mikor anyu hívott, hogy jól vagyok-e, nem zuhantunk-e le (?), meg ilyesmik. Mosolyogva leraktam a telefont, és újra beszélgetni kezdtünk Zaynnel. Aztán mikor már a horror filmektől a vidámparkig fogva mindent kiveséztünk, csak bámultam ki az ablakon. Nem láttam sok mindent, csak, hogy az ablak kicsit befagyott. Tényleg, jég hártya keletkezett, ami ilyen magasságba és gyorsaságba nem csoda. Lassan azt vettem észre, hogy Zayn elaludt a vállamon.Na király, Liam megmondta : "Nem lényeg ki vagy, Zayn ha álmos bármikor elalszik a válladon." Hm...ezt le kell fényképeznem.

@Ashley_Blue: @zaynmalik Kicsi pihi a repülőn! Ááá várom LA-t! *----*

Lassan én is elálmosodtam ezért elnyomott az álom.

***

- Ashley! - kiabált Niall. Ásítottam egyet, és felnéztem. Zayn még mindig aludt, de már a lába fel volt húzva, és össze volt gömbölyödve.
- Shht! - mondtam, mikor hangos léptekkel jött felém.
- Ő ki? - jött ugyanolyan hangosan, mire elkezdett fészkelődni Zayn.
- Maradj már csendbe, oké!? - mondtam idegesen. Ha felkeltenek nyers vagyok. Odajött egy fokkal normálisabban. Odanyújtotta a telefonját, amikor láttam, hogy már délután 3 óra, kicsit elkerekedett a szemem. Megdörzsöltem újra, de nagyon homályosan láttam, és majd megvakultam. Ásítottam még egyet és pislogtam egy nagyon. Végre kitisztult minden. Megnéztem a telefont. Én. Steev. Csók.
- Hupsz. - nyögtem  ki, és felnéztem a szemébe. Magyarázatot követelt. - Khm... - köszörültem meg a torkom. - Nos, ez én vagyok. - nyögtem ki, nem bírtam a szemébe nézni. Lehajolt keresve a tekintetem, de én csak a képet néztem.
- Ő ki? - mutatott a telefon felé. Kicsit vívódtam de elmondtam.
- Steeven. - suttogtam.
- És miért csókolt meg? - kérdezte felvont szemöldökkel. Istenem, ilyenkor úgy leütném komolyan.
- Azt hiszem nem kell magyarázatot adnom. - fordítottam el a fejem kicsit sértődötten. Még mindig égetett a pillantása. Sóhajtott egyet. - Na jó! - vágtam hirtelen közbe. - Én csókoltam meg, és azért mert azt akartam! - magyaráztam ingerülten. Kivette a kezemből a telefonját, sarkon fordult és elment. Hát ez király. Pedig azt hittem már nem haragszik. De én nem szoktam hazudni. A léptek megint hangosodni kezdtek.
- Hmm... - guggolt le. - Független ember vagy, nem haragszom, csak kicsit felidegesített. - rázta meg a fejét. - Amúgy... - húzta halványan mosolyra az arcát. - Elmeséled, hogy mi volt? Azaz amíg ott voltál. - ült le a földre. Felnevettem, de nem túl hangosan, mivel még mindig aludt Zayn.Vagyis nem, mert felkelt.
- Hány óra? - motyogva kérdezte és rám nézett, aztán vette csak észre Niallt. - Vagyis, én elmegyek, Liammel valamit meg kell beszélnünk..izé, ja! - állt volna fel, kicsattanó frissességgel de visszahúztam.
- Nyugodtan maradhatsz, csak cseréljünk helyet. - mondtam és kicsit szorosan, de helyet cseréltünk. - Oké, szóval, nem sok minden történt. - néztem a világoskék szemeibe. Teljesen másak mint Steev -é. Niall bólintott. - Egy időbe inkább csak buliztam, de aztán úgy mond észhez tértem. Inkább azután már csak körül belül mindennap a barátaimmal lógtam, eközben jól összebarátkoztam Nath-tel, és megismerkedtem Deannel, de vele nem volt olyan jó viszonyom. Voltunk moziba, Zayn is ott volt. Ja és azt hiszem, mondanom kéne valamit. Lehet, hogy tudjátok de szerintem már nem titok. Szóval, Liam volt nálunk. Volt nálunk rá 2 hétre, miután eljöttem. - sóhajtottam és figyeltem a reakciókat. Niall ledöbben, Zayn meg olyan "gondolhattam volna, de mindegy" fejet vágott.
- Nem para. - törte meg a csendet Zayn. Hálásan mosolyogtam rá.
- Na és mi van Steevvel? - jött az újabb kérdés. Wáá, de tudtam, hogy innen fúj a szél.
- Igazából semmi. - vontam meg a vállam. Nem túl szerencsés azzal megbeszélni a szerelmi életem -már ha mondhatni annak- aki tetszik.
- Akkor? - kíváncsiskodott tovább. Sóhajtottam.
-Mondom, hogy semmi! Csak haverok voltunk, aztán lerészegedett, eljött, és akkor vallotta be, hogy szeret, de nem nagyon foglalkoztam vele, gondoltam csak barátként. Mikor elmentünk a hétvégére kikapcsolódni a fiúkkal és pár ismeretlennel, akkor meghallottam mikor mondták, hogy ha megtudom, hogy Steev szerelmes belém, ki fogok akadni. Ezt is csak úgy tudtam meg, hogy azt hitték alszom, és a hülyék mellettem dumáltak erről. Aztán megmondtam, hogy nem lehet semmi. Szegénykém lelombozódott, aztán megint kezdtünk többet találkozgatni. Épp búcsúztam el a pályán a barátoktól, elmentem, leültem egy buszmegállóba, amikor felhívtak, hogy mennyire szeretnek, és Steev mondott egy ari dolgot, visszamentem és lesmároltam. De megmondta, hogy nem tudok neki hazudni, és ha nem vagyok szerelmes belé, akkor ne is próbálkozzunk. - vontam meg a vállam az eszméletlen gyors hadarás után. Tátott szájjal nézett, és kicsit csalódottan, de nem mondhatom szomorúnak, csak csalódottnak. Király! Most tuti egy r*bancnak néz.
- Oké. - adta az egy szavas választ.
- Amúgy amikor aludtál a telefonod csörgött. Brandon keresett. - mondta Zayn terelve a témát. Bólintottam és körülnéztem. Értette a célzást, elővette a telefont a zsebéből. Jó mélyen aludhattam, ha nem keltem fel a csengő hangomra.
- Köszi! - mondtam, mikor láttam, hogy érkezett vagy 6 sms. Tuti le némította. - Bocsi, ez fontos! - mondtam és felálltam. - Bocsi! - néztem kedvesen Niallre, mire egy biztató mosolyt küldött. Elmentem a mosdóba, majd visszahívtam Brand-et.