(2.évad) 46.rész Repülő út

Aloha! :D Szerelmes vagyok! Ezért nincsenek olyan sűrűn részek... bocsi, igyekszem :// ♥ Imádlak titeket így is úgy is, de PLS a chat-be írjatok! :)))) 
Jó olvasást, by:Csengii :$ ♥
/(Hallgassátok meg, ajánlom!Most erre vagyok rákattanva xd : http://www.youtube.com/watch?v=I2REZSj4XnE )/

*másnap*

Felkeltem, elvégeztem a reggeli teendőimet, -ezt az összeállítást választottam a jó idő miatt, fura, hogy tegnap majd' megfagytam ma meg ezer ágra süt a nap-.

Elköszöntem anyuéktól és vártam.... igazából nem.
Beszélgettem anyáékkal, és nyugtattam őket, ha a közelben vagyok, mindenképp jelzek/jövök/írok/hívok és bármilyen élet jelet adok magamról, mindig. Oké, ez menni fog. Bella is lekullogott, felöltözve és szomorkásan. Elhiszem, hogy szomorkásan, hisz' ma távozik az életéből a szerelme. Ezer kilométerek. Hű... el bírom képzelni a helyzetét, csak ő előre tudta, és járnak, ha minden igaz. Az óra fél nyolcat ütött. Na jó nem, de elindultam, mert fél 8-ra ott kell lenni a srácoknál. De! Előtte beugrottam egy boltba, mert le kell ellenőriznem. Mi van?! Csak biztosra szeretnék menni. Megvettem a tesztet és becsöngettem, El nyitott ajtót, már csinosan felöltözve és elkészülve, csak enyhén idegesen.
- Jó, hogy jöttél, ezek a barmok elbújtak, csak, hogy ne kelljen felkelniük. Mond csak, mennyire IQ szintre tippelsz? - fújta ki idegesen a levegőt, a végére már-már mosolyogva, de mégis olyan "szerinted?!" fejet vágva.
- Lou tegnap mondta, hogy jöjjek korán mert ismeri magukat és segítsek nekik elkészülni. - magyaráztam és beljebb mentem. Még jó, hogy Niallék házát ismerem, jó nagy. Főleg mióta újra építtetették. Előkerestük a srácokat és helyre tettük őket. Nem nagyon kellett, csak Louis eléggé sokáig volt a fürdőbe, na meg Liam, ...és Harry, de Niall is, na Zaynről ne is beszéljünk. Gyorsan összeszedték magukat, ami elég fáradalmas munka volt részünkről. A részünkről engem és El-t takar. Hihetetlen, hogy elmegyek. Nem is tudom, de nem félek. Csak furcsa, de mindegy is...
- Na, kész vagy? - jött oda hozzám Zayn és mivel még csak most találkoztunk úgy, hogy nem üvöltött át a házon, hogy "Hol a pólóm?" és stb, így adott egy puszit az arcomra és nekitámaszkodott az asztalnak velem szemben.
- Én?! Én már 2 órája kész vagyok! - forgattam meg a szemem. Megrázta a fejét mosolyogva és leült.
- Biztos, hogy jössz? Elköszöntél anyudéktól, a barátaidtól, a családodtól? - sorolta mélyen a szemembe nézve. Hülyén néztem, de a végeredmény ez lett ; Tuti csak aggódik! Hát legyen így.
- Aha, csak azért kicsit sajnálom Steev-et, képzeld, tegnap délelőtt megcsókoltam. Aztán este még ott volt nálunk, és megcsókolt és hagytam... nem tudom miért. Nem gondoltam, hogy lehet belőle probléma, meg izé... szeretem csak azért nem úgy. És ez nyomja a szívem, és alig vártam, hogy elmondhassam. Ja, meg...á, mindegy. Csak tudod ha most nem mennék el veletek, talán járnék is vele. -hadartam kicsit elszontyolodva, de attól függetlenül izgatottan.
- Ö.... ez bonyolult de értem én. - , bólintott és olyan "várj, felfogom" fejet vágott. Csak fürkésztem az arcát, biztos egy ringyónak gondol. - Hm... - kezdett bele, nem tűnt mérgesnek. - Ez nem baj. - vont vállat. - Igazából, ahogy elnéztem, ez a Steeven jó gyerek, és ha bírod megérdemel egy esélyt. De ha neked fontosabb, hogy velünk gyere azt is megértem. Csak gondolkodj Ash! - vette egy mély levegőt. - Ha itt maradsz, itt lesznek a barátaid, talán a jövőbeli pasid és a családod. Ha velünk jössz, járjuk a világot, és velünk leszel, kitudja mi lesz Niallel. Hát én meggondolnám a helyedbe. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarom, hogy gyere, sőt, nagyon is akarom, csak mérd fel a helyzetet. - mosolygott rám biztatóan. Nem tudom, hogy ezt hogy vegyem, de amilyen kedves hangon ezt elmondta, csak jónak vehetem.
- Sokat gondolkodtam rajta. Elmegyek veletek, ebben biztos vagyok. Zayn, te vagy az egyik legjobb barátom, nagyon szeretnék veled lenni, és persze a többiekkel is! Az sem számít ha nem jön össze a dolog Niallel! És amúgy is, ha nem érezném jól magam, hazajöhetek, ugye? - magyaráztam neki, teljesen őszintén.
- Értem, ennek csak örülök, és természetesen hazajöhetsz amint gondolod! - húzta mosolyra a száját féloldalasan.
- Nem gondolod, hogy eltávolodtunk egymástól? - kérdeztem és összeszorítottam a szemem, de hamar ki is nyitottam.
- De. - vágta rá, kicsit gyorsan is.
- Elmondok valamit. Kérlek ne mond el senkinek, de Brandon azt hiszi gyereket várok. Tőle. És ennek alapja is van. Remélem érted. - tagoltam a szavakat halkan, mire kikerekedett a szeme. Nem tudom megtartani a saját titkaim, ez tény. Sokáig fürkésztem az arcát, amin sok-sok érzelem átfutott.
- Mire vársz? Terhességi teszt. - jelentette ki egyszerűen, határozottan, de mégis halkan.
- Oké. - mondtam sóhajtva és beslisszantam a wc-be. Megcsináltam és vártam. Mielőtt ránéztem volna felpillantottam, könyörögvén a mindenhatónak. Vettem egy mély levegőt és megnéztem.
***
Lejöttek a többiek is, és már a taxi is megjött. Hirtelen Hazz és Bells is lejött kézen fogva. Mondom én hogy járnak.
- Sziasztok! - köszöntem rájuk, ahogy a többiek is.
- Sziasztok! - mondtak összhangban.
- Lassan indulunk... - pislogott egy hosszat Harry. - Hívlak! - mondta és megcsókolta. Wíííííí, mondom én, hogy járnak! Jajj de tudtam!
- Rendben! - mondta és hosszan megölelték egymást. Bella szeméből kigördült egy könnycsepp, mikor elváltak Harry letörölte neki és motyogott valamit a fülébe.
- Hát, áldásunkat rátok gyermekeim, de indulnunk kell! - szakította ezt az idilli pillanatot félbe Louis. Hát ja, ő csak Louis.
- Oké, menj, nehogy lekéssétek a repülőt! - adott egy puszit az arcára. Kimentünk a teraszra, ahol Maura, Greg és Bobby álltak. Hát ez nagyon érdekes. Nagy öleléssel mindenkitől elköszöntem, hisz ők a második családom. Szeretem Bobbyt Greget és Murát egytől egyig.
- Sziasztok! - köszöntem el egyszerre Niallel a családjától és Bellstől. A többiek "Viszlát"-ot mondtak. Azt hittem tegezik őket.
- Bella! - léptem vissza hozzá, hogy csak ő hallja. - Szeretlek, te vagy a legjobb testvér, melletted sosem unatkozhatok! Tisztellek és szeretlek, sokkal de jobb vagy nálam, és sokkal érettebb, remélem nem veszted el az eszed ez után sem! Tudod neked nehezebb volt mint nekem. Anyut nem nagyon csipázod, apa állandóan dolgozik, én meg nem voltam pont akkor, amikor a legnagyobb szükséged volt rám! De remélem nem haragszol ez miatt, tudod, hogy nagyon szeretlek, húgi! Harry is, ne aggódj! - kacsintottam már mosolyogva de könnybe lábadt a szemem.
- Aha.. - nyögte ki, már neki is könnyes volt. - Köszönöm..... - vette gy mély levegőt. - Tudom, de te is félre érted! TE vagy az erősebb nálam is, TE utaztál el iskolás korodba Londonba teljesen egyedül nekivágtál a nagyvilágnak! És csodás testvér vagy akármit mondasz! TE a nő vérem vagy és egyszerűen szeretlek, ez így van rendjén! És, tudoooom. - hadarta a végét viszont elnevette. Kedves szavak tőle. Megöleltük egymást, azt hiszem ki is gördült pár könnycsepp a szemünkön. Hát igen, nem volt olyan nap, hogy ne veszekedtünk volna -nem idén, pár éve- de akármikor számíthattunk egymásra.
- Na, ne! Gyere már! - szólt ki megint Louis.
- Louis! Neked mostanában üldözési mániád van! Akadj le rólam! - szóltam oda neki. Adtam egy arcra puszit a húgom arcára és beszálltam. Én mentem Louisval, El-el, és Liammel.A többiek meg utánunk. Csendben telt az út, időközben ki írtam twitterre, hogy úton Los Angelesbe. Máris több RT érkezett rá. Ilyen a show biznisz....
Elérkeztünk a repülőtérre, ott felszálltunk, volna. Volna.
Lecsaptak a rajongók. A fiúk odaakartak menni a rajongókhoz, de az őrök veszélyesnek ítélték meg. Hát no comment.
- Ashley, Ashley, idejössz! - kiabálta valaki a hátam mögött. Hú, ez érdekes. Megfordultam és egy lány volt mögöttem. Kis hezitálás után, odasiettem hozzá mosolyogva, és köszöntem.
- Fényképezkedünk? - nézett csillogó szemekkel az enyéimbe. - Szereted a fiúkat? - kérdezte a 'csendet' megtörve.
- Persze! - mondtam és már kattintott is az Apple telefonjával. - Igen, nagyon szeretem őket, hidd el, nagyon rendesek és egyáltalán nem úgy viselkednek mint egy sztárok. És nagyon szeretnek titeket, majd megfűzöm őket, hogy csináljanak videókat, jó sokat! - soroltam. Elképedve nézett. Hát ez tényleg nagyon érdekes.
- Köszönjüüük! Oké! - vigyorgott. Biztatóan rámosolyogtam és tovább haladtam. Volt aki aláírást akart. Nekem nem tilthatják meg, hogy odamegyek-e valakihez. Olyan 15 perc múlva felültem a repülőre Zayn mellé. Sokat beszélgettünk, mesélte, hogy tegnap volt Bradfordban, és a családja szívesen megismernének. Hát ez megint nagyon érdekes.
- Én is szívesen megismerném őket, hacsak nem zavarok. - néztem felé. Én ültem kívül, de helyet cseréltünk. Idő közben elkezdtem fül hallgatóval zenét hallgatni. Végül Zayn is csatlakozott. Vagy egy órán keresztül hallgattuk a zenéimet, mikor anyu hívott, hogy jól vagyok-e, nem zuhantunk-e le (?), meg ilyesmik. Mosolyogva leraktam a telefont, és újra beszélgetni kezdtünk Zaynnel. Aztán mikor már a horror filmektől a vidámparkig fogva mindent kiveséztünk, csak bámultam ki az ablakon. Nem láttam sok mindent, csak, hogy az ablak kicsit befagyott. Tényleg, jég hártya keletkezett, ami ilyen magasságba és gyorsaságba nem csoda. Lassan azt vettem észre, hogy Zayn elaludt a vállamon.Na király, Liam megmondta : "Nem lényeg ki vagy, Zayn ha álmos bármikor elalszik a válladon." Hm...ezt le kell fényképeznem.

@Ashley_Blue: @zaynmalik Kicsi pihi a repülőn! Ááá várom LA-t! *----*

Lassan én is elálmosodtam ezért elnyomott az álom.

***

- Ashley! - kiabált Niall. Ásítottam egyet, és felnéztem. Zayn még mindig aludt, de már a lába fel volt húzva, és össze volt gömbölyödve.
- Shht! - mondtam, mikor hangos léptekkel jött felém.
- Ő ki? - jött ugyanolyan hangosan, mire elkezdett fészkelődni Zayn.
- Maradj már csendbe, oké!? - mondtam idegesen. Ha felkeltenek nyers vagyok. Odajött egy fokkal normálisabban. Odanyújtotta a telefonját, amikor láttam, hogy már délután 3 óra, kicsit elkerekedett a szemem. Megdörzsöltem újra, de nagyon homályosan láttam, és majd megvakultam. Ásítottam még egyet és pislogtam egy nagyon. Végre kitisztult minden. Megnéztem a telefont. Én. Steev. Csók.
- Hupsz. - nyögtem  ki, és felnéztem a szemébe. Magyarázatot követelt. - Khm... - köszörültem meg a torkom. - Nos, ez én vagyok. - nyögtem ki, nem bírtam a szemébe nézni. Lehajolt keresve a tekintetem, de én csak a képet néztem.
- Ő ki? - mutatott a telefon felé. Kicsit vívódtam de elmondtam.
- Steeven. - suttogtam.
- És miért csókolt meg? - kérdezte felvont szemöldökkel. Istenem, ilyenkor úgy leütném komolyan.
- Azt hiszem nem kell magyarázatot adnom. - fordítottam el a fejem kicsit sértődötten. Még mindig égetett a pillantása. Sóhajtott egyet. - Na jó! - vágtam hirtelen közbe. - Én csókoltam meg, és azért mert azt akartam! - magyaráztam ingerülten. Kivette a kezemből a telefonját, sarkon fordult és elment. Hát ez király. Pedig azt hittem már nem haragszik. De én nem szoktam hazudni. A léptek megint hangosodni kezdtek.
- Hmm... - guggolt le. - Független ember vagy, nem haragszom, csak kicsit felidegesített. - rázta meg a fejét. - Amúgy... - húzta halványan mosolyra az arcát. - Elmeséled, hogy mi volt? Azaz amíg ott voltál. - ült le a földre. Felnevettem, de nem túl hangosan, mivel még mindig aludt Zayn.Vagyis nem, mert felkelt.
- Hány óra? - motyogva kérdezte és rám nézett, aztán vette csak észre Niallt. - Vagyis, én elmegyek, Liammel valamit meg kell beszélnünk..izé, ja! - állt volna fel, kicsattanó frissességgel de visszahúztam.
- Nyugodtan maradhatsz, csak cseréljünk helyet. - mondtam és kicsit szorosan, de helyet cseréltünk. - Oké, szóval, nem sok minden történt. - néztem a világoskék szemeibe. Teljesen másak mint Steev -é. Niall bólintott. - Egy időbe inkább csak buliztam, de aztán úgy mond észhez tértem. Inkább azután már csak körül belül mindennap a barátaimmal lógtam, eközben jól összebarátkoztam Nath-tel, és megismerkedtem Deannel, de vele nem volt olyan jó viszonyom. Voltunk moziba, Zayn is ott volt. Ja és azt hiszem, mondanom kéne valamit. Lehet, hogy tudjátok de szerintem már nem titok. Szóval, Liam volt nálunk. Volt nálunk rá 2 hétre, miután eljöttem. - sóhajtottam és figyeltem a reakciókat. Niall ledöbben, Zayn meg olyan "gondolhattam volna, de mindegy" fejet vágott.
- Nem para. - törte meg a csendet Zayn. Hálásan mosolyogtam rá.
- Na és mi van Steevvel? - jött az újabb kérdés. Wáá, de tudtam, hogy innen fúj a szél.
- Igazából semmi. - vontam meg a vállam. Nem túl szerencsés azzal megbeszélni a szerelmi életem -már ha mondhatni annak- aki tetszik.
- Akkor? - kíváncsiskodott tovább. Sóhajtottam.
-Mondom, hogy semmi! Csak haverok voltunk, aztán lerészegedett, eljött, és akkor vallotta be, hogy szeret, de nem nagyon foglalkoztam vele, gondoltam csak barátként. Mikor elmentünk a hétvégére kikapcsolódni a fiúkkal és pár ismeretlennel, akkor meghallottam mikor mondták, hogy ha megtudom, hogy Steev szerelmes belém, ki fogok akadni. Ezt is csak úgy tudtam meg, hogy azt hitték alszom, és a hülyék mellettem dumáltak erről. Aztán megmondtam, hogy nem lehet semmi. Szegénykém lelombozódott, aztán megint kezdtünk többet találkozgatni. Épp búcsúztam el a pályán a barátoktól, elmentem, leültem egy buszmegállóba, amikor felhívtak, hogy mennyire szeretnek, és Steev mondott egy ari dolgot, visszamentem és lesmároltam. De megmondta, hogy nem tudok neki hazudni, és ha nem vagyok szerelmes belé, akkor ne is próbálkozzunk. - vontam meg a vállam az eszméletlen gyors hadarás után. Tátott szájjal nézett, és kicsit csalódottan, de nem mondhatom szomorúnak, csak csalódottnak. Király! Most tuti egy r*bancnak néz.
- Oké. - adta az egy szavas választ.
- Amúgy amikor aludtál a telefonod csörgött. Brandon keresett. - mondta Zayn terelve a témát. Bólintottam és körülnéztem. Értette a célzást, elővette a telefont a zsebéből. Jó mélyen aludhattam, ha nem keltem fel a csengő hangomra.
- Köszi! - mondtam, mikor láttam, hogy érkezett vagy 6 sms. Tuti le némította. - Bocsi, ez fontos! - mondtam és felálltam. - Bocsi! - néztem kedvesen Niallre, mire egy biztató mosolyt küldött. Elmentem a mosdóba, majd visszahívtam Brand-et.

Interjú

Sziasztok! Készítettem interjút egy kedves lánnyal, ő kérdezett, én válaszoltam. Megtisztelés volt az egész, ez volt az első, és remélem nem az utolsó! :) ♥

-Mikor kezdted a blogot ?

-Márciusban.

-Kik a főszereplői a történetben?

-Ashley, egy átlagos Ír lány. És persze a legjobb barátja Niall, idővel viszont Zayn is.

-Hogy jött az ötlet ,hogy neki kezd egy blognak?

-Eléggé egyedül éreztem magam, unatkoztam. Megszerettem a One Direction-t, és gondoltam, "akkor miért ne öltsem a gondolataim az internet világába?!"

-Van már ötletet ,hogy-hogy fejezd be a blogot vagy még ezen nem is gondolkodtál?

-Sokat gondolkodtam rajta, bár igaz, hogy úgy kezdtem el az egész blogolást, hogy "Na vágjunk bele", szóval ez miatt kicsit nehéz volt a legközelebbi részeknél. Szóval, még bármi változhat, egyébként igen meg van a vége.

-A 2.évad lesz az utolsó vagy várható még több is?

-Még lesz egy 3. évad is, de több nem várható.

-Mit csinálsz majd akkor ha befejezted?

-Hát szomorú leszek, mert imádok írni, és a blogom által ismertem meg egy csodálatos lányt! De örömmel zárom le a kis történetem, tudván; szerették! Az viszont biztos, hogy több időt fogok belerakni a következő blogomba.

-Mi a véleményed a rosszt kritikákról ? Te kaptál már esetleg?

-Igen, kaptam rossz kritikát, elfogadom, ebből tanulok! Valóban rosszul esett, de ÉN kértem a kritikát, Ő csak megmondta a véleményét.Ez a dolga. Csak sajnos elég nehéz volt jobb kinézetre bírni a blogom, de folyamatosan dolgozok az ügyön.

-Szereted az olvasóidat?

-Ez kérdés?! Persze, hogy szeretem őket, sőt, imádom! Miattuk folytattam a blogot, ők öntötték belém a lelket!

-Gondoltál már arra ,hogy közös blogot indíts vagy inkább jobban szereted ha egyedül tudsz írni?

-Igen, el is kezdtük a sztorit a legjobb barátnőmmel, viszont nekem is van 2 blogom, neki is, és így nagyon kevés időnk van rá, ezért nem is fecceltünk bele energiát. Ha több időnk lesz, mindenképp megvalósítjuk! Igazából, félek amiatt, hogy mi van, ha neki nem tetszik az én ötletem, vagy nekem az övé, de szerintem ezt is meg lehet beszélni

-Szoktál más blogokat is olvasni?

-Hú! Hát nagyon sokat olvasok, mint blogokat, mint könyveket! Nagyon szeretek más ötleteiből meríteni, és -nagyképűnek fog hangzani- a saját blogom viszonyítgatni másokéhoz. Nagyon sokat olvasok más-más blogokat.

-Van kedvenc íród ?

-Hát, ez fogós kérdés. Azt hiszem a magyar írók szebben fogalmaznak, mint például az angolok. Ezért én szeretek minden mai, magyar írót. Sokkal nagyobb a szókincsük, és ezért öröm olvasni a szebbnél szebb történeteket.

De ha mondanom kell Leiner Laurát mondom. Az én korosztályomnak az ő könyveit ajánlom, csodálatosak!

-Bábel vagy Szent Johanna Gimi?

-A Bábelt még nem olvastam, de mindenképp el szeretném olvasni. Ezért nem mondanék erről véleményt, csak annyit, hogy imádom a Szent Johanna Gimit.

-Utolsó kérdésem pedig ,hogy milyen írónak tartod magad?

-Hát...sokkal jobban írok, mint a blog kezdetekor, ez tény. De sosem tudnám magam elképzelni egy olyan írónak, akiről esetleg azt mondanák, hogy "Nagyon jól ír!". Ezért én egy kislánynak tartom magam, aki szívét lelkét beleadja az írásba, élvezi, ez viszont nem azt jelenti, hogy ügyes is.

-Köszönöm szépen ,hogy beszélgethetünk ! :)

-Én köszönöm! :)

(2. évad) 45.rész Nosztalgia...

Mostanában elég rövid részek jönnek, remélem nem gond, próbálok hihetően írni, és átadni az érzelmeim, illetve érzelmeit Ashlynek.
Nagyon köszönöm a komikat ^^♥♥ Édesek vagytok! 
Igyekszem drága olvasók, igyekszem! :) Mit szóltok a fejlécemhez?! Én imádom *---* Ki is írom ki készítette, ajánlom nektek is az oldalt, ügyesek és nagyon aranyosak :) Bátran írjatok chat-be, nem harapok ;) Jah és képzeljétek, jelentkeztem egy versenyre, amiben én írhatom meg a kövi részt a blogba, és remélem az enyémet választja a kedves bloggerina! :) Szurkoljatoook!
Puszil: Csengii :$

A srácok bejöttek a munka helyemre, a boltba.Tök helyesnek gondoltam őket, csak kicsit buzisnak. - nevettem el magam, de nagyon. Harry durcásan nézett, de nem bírtam abbahagyni a nevetést. - Bocsi! - nyöszörögtem, majd folytattam. - Pár napra rá találkoztunk a stracburs-ba, és ott Harry rögtön a szexuális életemet tárgyalta ki. Aztán átjöttek, elmentünk Zaynnel popconért, útközben kitaláltuk, hogy eljátsszuk, hogy járunk, csak, hogy Zayn megtudja, hogy bejön-e Vikinek. Hát kicsit nem jól sült el, mivel Harry rögtön a csókolózást várta, mire ellenkezni kezdtem, de Zayn lekapott. Mindegy, nem megyek a részletekbe. Niall már levágta, hogy nem járunk, aztán üvegeztünk. - folytattam volna de Harry röhögve bele vágott volna a szavamba, de inkább befogta. - Még aznap elmondtuk, hogy szívatás volt az egész, ja azt még hagy mondja el, hogy mertem, Harry pedig azt mondta, hogy menjek be vele a szobára 5 percre, és amíg bent voltunk, direkt kétértelmű szavakat mondtuk, összeborzoltuk a hajunkat és a ruhánkat is kicsit hanyagon beállítottuk. Az azért vicces volt. -nevettünk fel Harryvel az emléken.
- Szóval te már Harryre is hajtasz? Nem szégyenled magad Blue?! - nevetett mögöttem Jake. Megcsaptam a lábát és meséltem tovább.
- Aztán este párna csatáztunk, szegény Liamet agyon püföltük. - ráztam a fejem. - Aztán még sokat találkoztunk a srácokkal, Niall kórházba került, tiszta izé hangulat volt, viszont Zayn és Viki eléggé egy húron pendültek, de nem jártak. Mindennap bejártam hozzá, kiengedték. Eljöttünk ide Írországba, nem sokan tudtak róla, csak egy napra jöttünk. Visszafelé hoztuk magunkkal Bellst. Niall nálunk aludt, beszélgettünk, majd a végére össze is jöttünk. Bejött Bells, ő volt az első aki tudott róla. Aztán mentünk bulizni, Harry lecsapott a húgomra, Danival és El-el megbarátkoztam, mindenki nagyon kedves volt velem. Aznap éjjel fenyegettek, sms-ben, aztán személyesen, fegyvert tartottak rám, majd mondtam egy olyat, amitől Niall besértődött, vagyis úgy volt, hogy a csajjal veszekedtem aki fegyvert fogott rám, utánam jött Niall Liam és Zayn, de elbújtak, a csaj mondta, hogy csak a hírnév kell, meg csak Niallbe kapaszkodok, erre azt mondtam, hogy "Nincs szükségem rá", ő meg ezt másképp vette. Végül utána szaladtam, a csajról azóta se hallottam, de szakítottam éjjel Niallel. Vagyis.... igen én szakítottam vele, meg mondtam, nem ismerek rá, meg balblabla, aztán elmentem lefeküdni, de nem tudtam aludni, akkor bepiáltam, cigiztem is, azóta szoktam rá,vagyis nem szoktam rá, már jó ideje megint nem cigizek. Mindegy! Varrattam egy tetkót hajnali 5-kor, egy szöveg itt a csuklómon. - mutattam, a többiek már annyira belemerültek a hallgatásba, hogy tátott szájjal figyeltek.
"This too shall pass" (ez is el fog múlni).
Hazamentem, aludtam sokat, délután átjött Zayn, medencéztünk, napoztunk, megjöttek Belláék, rendeltünk pizzát, Viki tök féltékeny volt rám az utóbbi időbe Zayn miatt. Mindegy! Aztán kibékültem Niallel, de már nem nagyon voltunk akkor sem azok a nagyon jó barátok. Talán először Zayn volt a bandából az akivel úgy komoly dolgokról is tudtam beszélni, aztán Liam, és Harryvel meg Louisval sose lehet. - legyintettem. - Mindegy, már kezdek szomjas lenni, meg éhes is, rendeljünk pizzát! -mondtam. Felálltam, hozta, be poharakat és kólát, ők már megrendelték a pizzát.
- Hallod, Ash, még így utoljára, égesd le magad! -kérlelt Jake. Ránéztem ilyen "Már megint mi jutott eszedbe?" nézéssel és folytatta. - Csak a mi kedvünkért, amikor jön a pizza futár flörtölj vele! Oké? -csillogtak barna szemei.
- Oké. - sóhajtottam. Leültem a tv elé, amibe ÉN MENTEM?! - Na srácok, ilyen ha híres vagy. Mutattam a képernyőre.
- Ashley Blue egyre felkapottabb! Titkos információk szerint a lány a fiúkkal tart a ma megkezdődött turnéjukra. Állítólag hetek óta Írországban tartózkodik. A rajongók kiraktak képet amin együtt pózolnak, vagy épp a lapot amit aláírt. Talán a lány tényleg csak a hírnév miatt van a One Directionnel?! Twitteren állandóan pörög a fala, legtöbbször barátairól posztol, ami nagyon kedves gesztus tőle, de vajon ilyen a való életben is?! - makogott a nő. Oké, értem én, hogy ez a munkája, de miért kell ilyen hihetően dumálnia?!
- Hm....mi is híresek lettünk! - ugrándozott Alex, mire nevetni kezdtem. A többiek kikerekedett szemekkel néztek, nem is értettem.
- Téged ez nem zavar? - kérdezte Steev, mire rámosolyogtam.
- De, de nem tudok mit tenni ellene. Állítólag ha a tv-be vagy újságba beleírják a One Direction nevét, és hamis állításokat írnak a cikkbe, a menedzser perelni kezd. De mindegy, tényleg, kezdem megszokni! - legyintettem. - Megjött a pizza! - ugrottam fel. A többiek a háttérből figyeltek, Alex videózott is. Király! Kinyitottam az ajtót, és egy csaj állt előttem.Visszanéztem a srácokra akik vigyorogva bólogattak.
Kifizettem, és utána szóltam.
- Figyelj, mondták már, hogy a szemed nagyon szép és illik a.... a hajadhoz?! - mondtam zavartam mire megvakarta a tarkóját és kínosan nézett.
- Nem, de... izé köszönöm! Heló! - ellépett az ajtótól én meg becsuktam. Jake lepacsizott velem, a többiek meg elismerően vigyorogtak.
- Most ezt nagyon kellett?! - néztem fel újra, mire hevesen bólogattak. Nagyon sokat beszélgettünk, idő közben anyuék is megjöttek Harry elment, egy csókkal. Tuti járnak, mivel amikor ültek Hazz átcsúsztatta a kezét Bells combjára. Nagyon nagyon sokat beszélgettünk még,de tényleg búcsúznunk kell. Mindenkinek egy újabb puszi-puszi, és nagy hosszú ölelés. Imádom azokat a baráti "szeretlek" öleléseket, olyan aranyos. Végül elmentek.... lehet, hogy csak 9 hónap után találkozhatok velük legközelebb, azt viszont nem akarom. Igaz, könnyebben itt hagytam őket két évvel ezelőtt, mert akkor még nem tudtam megbecsülni azt amim van, mégpedig a barátaim.
Készülődtem aludni, de előtte csináltam magamnak meleg szendvicseket,  éhes vagyok. Anyuék hazaértek, nagyon vidámnak tűntek, örülök, hogy valamilyen szinte sikerült segíteni, hogy újra önfeledten boldogok legyenek. Mert  hát, a munka, munka, munka. Nem is értem, ha kevesebbet dolgoznának se lennénk szomorúbbak, sőt. Arra hivatkoznak, hogy így legalább megvehetjük amit akarunk, de szerintem hülyeség, egyszerűen unatkoznak, aztán meg nincs más dolguk, és gondolják ez hasznos. Hát én tényleg nem tudom, mi járhat a szülők fejében.Vagy csak egyszerűen nekünk szeretnének jót, bár ez sem valami okos, így is boldog vagyok... efelől. Tényleg nem panaszkodhatok, de azért jobb is lehetne, pár dolog felől, de a sors, így is, úgy is kegyetlen, szóval ennyi mindenkinek jár, bár ne járna!
Lefürödtem, fogat mostam, és felmentem netre. Már 3895 like van a videónkon. Hűű! Sőt, mega-hűű! Féltem, hogy majd mit szólnak hozzá a ' rajongók ' de úgy látszik jól fogadták, még a kommentek is kedvesnek tűnnek. Sok olyan van, hogy "Nem hittem, hogy ilyen a kapcsolatotok, ez olyan aranyos, szurkolok, hogy mindketten boldogok legyetek, akár együtt, akár nem.Eleinte nem tudtalak elviselni, de ha Niall -és persze a többiek- így boldogok, hát legyen, úgy is rendesnek tűnsz ;) " na a direltokinerek (vagy mik..) -nél ez bók. De azért meg kéne tanulnom, hogy a barátaim fandomjának mi a nevük, mert azért ez egy kicsit gázos.
Felugrott a chat ablak, és ki írt rám, hát Ria. Jesszus, rám férne egy kis dumálás!
Másolom:

Viki: Szia Ashley! Nem haragszol rám amiért nem hívtalak? Hidd el hiányoztál, most is hiányzol, csak hát alig volt időm :(  <3
Én: Szia Viki! Dehogy haragszom, örülök neked! Azaz nektek! Mesélj a pasiról... ;)
Viki: Honnan tudtad?! Oké! :D Szóval, magas, zöld szeme van, 18 éves, dolgozik, pontosabban... mekibe dolgozik, fekete haj, és...még mit is mondhatnék.... aranyos :)
Én: Jaj, annak nagyon örülök, küldjetek közös képet, és izé... skype- olunk ?
Viki: Egyébként, szóval...khm.. ő is itt van most, de oké, hívlak :)
Én: Jujj..akkor nem zavarok! ;D -írtam, de már késő volt, viszont felvettem.

- Na szija csaje! - köszöntem neki vigyorogva. És megjelent a srác is a képbe. Hú..... nagyon jó pasi mit is mondjak. Szép  nagy zöld szemek, olyasmi haj mint Zaynnek, csak kicsit rövidebb talán és hófehér mosoly. - Illetve "sztok"! - mosolyogtam tovább.

- Szia! - köszöntek egyszerre.

-Dave vagyok, Dave Peterson, örülök! - mosolygott és a kamerába nyújtotta a kezét, mire felnevettem és én is ezt tette.

- Én is örülök Dave, Ashley Blue vagyok, de a barátaimnak, csak Ash! - mutatkoztam be. - Na meséljetek, mi újság? - hasaltam le.

- Én most rád vagyok kíváncsi, Nialltől az a videó, nagyon kedves volt! És a barátaid is szuperek! -kedveskedett, és ámuldozott.

- Igen, én is így gondolom! Nem volt sok minden, beszélgettünk, meglepi bulim volt, nem rég mentek el a többiek, és Brandon-t is felhívtam, te mikor beszéltél vele utoljára? - magyaráztam.

- Ki az a Brandon? - szólt közbe a srác. ÍÍjj....

- Csak az egyik haverunk. - legyintett Tori. - Én tegnap beszéltem vele telefonon, ő is jól megvan. -jegyezte meg.

- Aha, én is úgy vettem észre, még barátnőt is szerzett! Lehet, hogy én voltam rátok rossz hatással, elmentem és máris szereztek magatoknak barátot illetve barátot! - kuncogtam mire bólintott.

- Egyébként veled mi újság pasi ügybe? - vigyorgott mintha tudna valamit.

- Nem sok, kiderült, hogy az egyik haverom szerelmes belém egy ideje, na ma megcsókoltam, erre azt mondta, hogy ha nem tetszek neki, ne erőltessem, hát nem tettem, jól elváltunk egymástól. Aztán találkoztam egy másik sráccal, még régebben, Dean a neve, vele is jól elvoltunk, csak hát, a mi baráti körünkbe nem annyira tartozott bele, kicsit felesleges volt. Láttam szellemet, sátoroztunk, Zayn azóta is jó barátom.... a többiek is rendesek, Harry és a tesóm összejöttek, minden happy, nagyjából....

- Na, az tök jó! De szellemet? Oké, szerintem csak hallucináltál, neked nem lehet hinni. - vágott ijedt fejet, mire Dave a hajába puszilt.

- Tényleg, még beszélgettem is vele, kisfiú, olyan mint az "Átok" című filmben az a kis izé, na mindegy! Holnap indulok a turnéra, lehet, hogy ellátogatok Londonba, sőt tuti. Majd megyek, "haza" ! - mutattam a macska karmokat a levegőbe.

- Okés, a srácok is jöhetnek! - kacsintott. Valaki valamivel dobálgatta az ablakom. Odanéztem, és láttam, hogy homok darabok vagy kicsi kavicsokkal dobál. - Pill! - mondtam és legurultam az ágyról, nem akartam egy szál pólóba a kamera előtt felállni. Kinyitottam az ablakot, és Steev állt ott.
- Szia Ash! Beengednél? - kiabálta épp úgy, hogy meghalljam. Lebaktattam, anyuék még fent voltak és tv-ztek.
- Jött Steev, bocsi! - mondtam és kinyitottam az ajtót. - Szia! - köszöntem neki kíváncsian.
- Szia, bemehetek? - kérdezte, aztán fel is mentünk a szobába.
- Épp a régi barátnőmmel kamerázok, mutatkozz be neki! - mutattam a gép felé, és beugrottam az ágyba, hogy ne villanjon ki semmim. Odaült mellém és bemutatkozott, mire kikerekedett a szeme Vikinek, aztán egy 'nézéssel' és vigyorral megbeszéltük, hogy überhelyes. Na igen.

- Hogy-hogy jöttél? - kérdeztem és felnéztem rá.
- Hát mert unatkoztam és gondoltam eljövök, ha már Nath Nessával van. - vont vállat mosolyogva.
- Jól tetted! bólintottam. - Inni-enni? - kínálgattam, mire megrázta a fejét.
- Szóval te vagy Ash egyik haverja? Mesélt már rólatok régebben is! - mosolygott Viki, mire Steeven egy kicsit megint elpirult, de tényleg nagyon kicsit, a kamerába szerintem nem is látszott.
- Igen, én lennék! - nézett a kamerába kedvesen.
- Na ígérem sűrűbben beszélünk még, de mennem kell - mutattam Steevre - oké? - kérdeztem mire bólintottak. - Sok szerencsét! Öleléééés! - kacsintottam és kiléptem.
- Ő Viki, a Londoni barátnőd, nagyon szép lány?! - kérdezte és lerakta a gépet.
- Aha, szerintem is! - mondtam. - És miért jöttél igazából? - néztem kék szemeibe. Lehajtotta a fejét, és elég szomorúnak tűnt.
- Én nem tudom, hogy, hogy fogom kibírni nélküled. - csóválta a fejét, mire megöleltem.
- Jaj, ne izélj már! - morogtam a nyakába, mire kicsit kirázta a 'hideg'. Cajj...nem tudok mit tenni vele. Elhúzódtam és felálltam, ő is ezt tette.
- De nem tudom, most mit tegyek, szeretlek Ashley, nem érted?! - emelte fel egy kicsit a hangját, és nagyon savanyú képet vágott.
- Tudom, de ha én nem?! - vágtam rá. - Szeretlek, de nem úgy ahogy te szeretnéd, igen kedvellek, bírlak, de nem vagy szerelmes beléd. - magyaráztam ki magam, mert az első mondatom még rosszabított a helyzeten.Velem szemben állt.
- De nem tudnánk valahogy ezt szerelemmé gyúrni? - lépett közelebb, miközben a fülem mögé tűrt egy haj tincset. Vettem egy mély levegőt, lesütöttem a szemem és hagytam. Nem fogok belehalni, lehet, hogy egyszerűbb lenne nekem is, kiverné a fejemből Niallt, hisz' tényleg bírom Steev-et. Niall szerintem már feladta értem a harcot, mind az én hibámból, Steev viszont nem, pedig lett volna rá oka. Most is itt van velem és fűz, na Niall nem tenné, és nem is teszi. Akkor is szeretem, viszont ezt a fiút is szeretem, csak kicsit másképp. Bejön, de hát Steev mindenkinek bejön, ez tény. Gyönyörű kék szemek, barna zselézett séró, kockás has, aranyos természet, és az arca is bájos, ráadásul tehetséges, nem mellesleg jó fej. Minden lány álma, habár, tévedek, az enyém nem feltétlen, de lehetne. Ha most ez a csók olyanná sikerülne ami megváltoztatná a nézeteim, lehetne szerelem, bármi lehetne. Már a leheletét éreztem a számban, de az ajkai még mindig nem érintették az enyémet. http://data.whicdn.com/images/59362052/large.gif
Kicsit már kezdtem vágyakozni is, hogy mozduljon már, de semmi. Talán ez volt a célja. Lesokkoltam, nem is mertem mozdulni, a végén még tényleg sikerülne a terve ; hogy én kezdeményezzek. De nem fogok, az hitegetés lenne, igaz talán ez is az amit most művelek.Végül az ajkai lassan megérintették az enyéimet és lassan mozogni kezdtek. Két keze közé fogta az arcom, én pedig a tarkóját húztam magam felé. Kifejezetten élveztem, pedig nem szabadna. Ha most én is szerelembe esnék, az nem lenne jó, holnap megyek is. Ha itt maradnék adnék neki esélyt, és magamnak is, de szorosabb szálak fűznek azért a bandához, akárki akármit mond. Meleg kezei a derekamra csúsztak. Lassan elhúzódott levegő hiány miatt, és a kezeit is elvette. Kinyitottam óvatosan a szemem, de megrekedtem amikor megláttam Steev arcát. Könnyek gyűltek a szemébe. Most vajon mi baja lehet? Hülye vagyok, ez nagyon egyszerű miért van. Úgy csinálok mint egy Los Angeles-i kis 15 éves kis.... szóval visszatérve a témára.
- Nagyon sajnálom. - közölte és indult volna ki a szobából ha nem szaladok utána és nem ölelem át hátulról.
- Nincs mit sajnálnod! - mondtam neki. - Tudom, hogy neked ez iszonyú és szörnyű, meg nekem is, hidd el, adnék kettőnknek egy esélyt ha most nem mennék el. - magyaráztam neki, mire felkapta a fejét. Szemeibe mindig meglátom azt a szép csillogást, azt a gyönyört ami egyben bánat is. Hát én nem tudom, hogy mi lesz szegénykémmel. Nagyon szeretem.
- Tudod, hogy szeretném, ha ez elég lenne. - rázta meg a fejét. Adott az arcomra egy finom puszit, sietősen megölelt és elment. Úgy álltam ott mint valami bábu. Nem éreztem azt mint ahogy régebben. Az az érzés, hogy, "hú de imádom azt a puha kis barna haját, és azokat a gyönyörű sötétkék szemeit, meg a puha kezét, és amikor az ajkai hozzáérnek az arcomhoz percekig, sőt órákig érzem a forró, perzselő nyomát, ami kellemesen hat a bőrömre. A bénító férfias Old Spice illata is lenyűgöz..."ött. Most is érzem azt a jó érzést mikor megölel meg rám mosolyog és bírom a külsejét is,  sőt nagyon szép szemei vannak, de nem nagyon hat rám olyan szerelmesen. Persze mind ez szép és jó, és igen, mint már említettem eszméletlen külseje van és élnek-halnak érte a csajok, valljuk be, elég sokszor megtalálják. Ezért nem is értem, miért pont én kellek neki?! Állítólag a szerelem sosem múlik. Hát ja...van ez így. Csak elgyengül, de van akinél nem. Hát én erről nem nagyon sokat tudok, inkább Bells. Ő állandóan ezeket a magazinokat bújja. Lefeküdtem, de előtte felnéztem twitterre. Hú gyarapodott a követőim száma, már elérte az 1 milliót. Kiírtam egy ide illő idézetet.

"A legjobb barátod több mint a barátod, ő a lelki társad" Csak, hogy nekem akkor nagyon sok lelki társam van :) <3 Tudjátok srácok, létezik Skype, pls  legyetek függők! :DD 

Megnéztem, lett sok RT, meg "kedvenc" a videónkon, jól esett. Már el sem olvastam az ehhez érkező tweeteket, csak egy név tűnt fel a sok közül.

@Steev_Hill : Az első TITKUNK! A miénk....

Istenem, nem tudom mit tegyek, tényleg imádom ezt a srácot, csak..csak nem nagyon úgy, ahogy kéne. Felmentem facebookra is, felugrott pár ablak, egy Louistól, hogy ez a gyerek állandóan szervezkedik nekem. Másolom:

Louis: Halika - Lya-cska!
Én: Szia Lou! Lya-nak csak pár ember hívhat, te nem! Sajnálom Bo! De menjél aludni, én is akarok, csak te itt megzavarsz engem állandóan....!
Louis: Hát tudom mit!? Nem leszek a barátod, és tudom mit!? Nem hívhatsz Bo-nak! És tudod mit?! Megyek is aludni! Ég áldjon ASHLEY!
Én: Louis!.....Jó éjt! ^^
Louis: ...köszönöm!Neked is! Szeretlek Lya-cska! ^^
Én: Louis.....ne hívj így! Szia!
Louis: Nem szeretlek. Szia!
Én: Én igen! :D Szia!
Louis: Hát jó akkor én..még mindig nem! Halika!
Én: Ne írogass, álmos vagyok!Tudod én buliztam....te is....de én 6-kor keltem!..Cső!
Louis: Te nem hagysz! Én is 6-kor keltem...

Erre már nem írtam vissza, csak megnéztem ki írt még.Vanessa...jéé.

Ezt is másolom:

Nessa: Szia! Alig ismertük egymást, de nagyon kedves vagy, és jó utat szeretnék kívánni, meg megköszönni! :)
Én: Aranyos! Tulajdonképpen én  örülök, hogy megismertük egymást, te is kedves, és nagyon aranyos vagy! Na de mennem kell, bocsi, korán kelek! És köszönöm, meg ; semmiség, csak egy barát dolga! ;)

Végleg lehajtottam a laptop tetejét, és bebújtam az ágyba. Hambi és Troth belökte az ajtót és felugrottak a lábamhoz.A kezem belevezettem tiszta szőrükbe és úgy aludtam el.