(2. évad) 44.rész Terhes vagyok?

*Izabella szemszöge*

Ashley egész nap a barátaival volt, nem is csodálom. Nagyon szereti őket, és tulajdonképpen ezt sem csodálom.
 Felkeltem, elmentem a boltba, vásároltam mindenfélét. Gondoltam meg is főzök. Gyümi leves, nyami. A nagy kajálásomat a csengő zavarta meg. Gyors léptekkel haladtam az ajtó felé, meg is botlottam Troth-be, de nem haragudott, szerintem. Kinyitottam az ajtót, Harry volt ott.
- Hát... szia Harry! - pislogtam nagyokat, majd hátráltam egy lépést, jelezve, hogy lépjen be.
- Csak beszélni szerettem volna veled, és hiányoztál! - mosolygott miközben felértünk a szobámba. Hiányoztam?! Wíííííí! Ennek örülnünk kell, hisz hiányoztam neki. Azt hiszem ezt már túltárgyaltuk.
- Na és miről beszéljünk? - ültem le az ágyamra, majd ő is leült. Belenézett mélyen szemeimbe, kezdett kicsit kellemetlenné válni, mintha olvasna a gondolataimba.
- Eljönnél velem randizni, most? - kérdezte reménykedve, kicsit már félve. Randizni? Hű..engem még egy fiú sem hívott randizni, 'csak' sétálni, találkozni, de kifejezetten randizni, még soha.
- Igen, szívesen elmennék. - bólintottam boldogan. Igazából nem tudom, hogy nézhettem ki, próbáltam nem vicsorogni, de elhívott! Virulok mint a tejbe tök... bár azt sem tudom az milyen.
- Remek! - húzta mosolyra a száját. - Akkor kapd össze magad, megvárlak. - csapta össze a kezét. -Hova szeretnél menni? - lépett közelebb. Hú de bezsongott. Igazából ez elég bénán jött ki, de szerintem belül ő is máshogy érez, mint amit mutat.
- Harry, nyugalom! Menjünk el, a városi Carneválra, tudod, Dublinba most tartanak egyet. - magyaráztam neki már kicsit lazábban. Nagyobb levegőket vettem, ez valamennyit segített.
- Ez nagyon jó ötlet! - mosolygott. - Öltözz fel, itt megvárlak! - az egyik hajtincsemet hátratűzte a fülem mellé, megsimította az arcom, és lassan eltávolodott. Na ha tudná, hogy ezzel mennyire kínoz.
- Rendben. - sóhajtottam és elvonultam a fürdőbe. Letusoltam gyorsan, haja mostam, aztán kivánszorogtam. A ruháim a szekrényembe vannak, így egy szál törölközőbe benyitottam a szobámba, Harry csak telefonozott az ágyamon elterülve. Elég gyorsan végigmért, inkább csak rám pillantott és felfogta, majd szemeit visszavezette a telefonra. Hú, ez kedves tőle, nem hoz ciki helyzetbe, ez tényleg nagyon aranyos.
Kerestem egy fehérnemű szettet, és ruhákat. Visszamentem a fürdőbe és felöltöztem. Feldobtam egy laza sminket is, a hajam pedig egyszerűen kivasaltam.

Kimentem mire Hazza megint csak végigmért.
- Nagyon jól nézel ki! - állt fel, és mutatott egy képet, amint épp kijövök a fürdőből. Persze már ruhába.
- Köszönöm, de ezt a képet küld át . -mutattam a telefonra, mire kuncogott egyet. Lementünk, anya épp evett, apa pedig hazajött.
- Szia apa! Mi elmentünk, nemsokára jövünk! - intettem és kiléptünk a házból. Harry udvariasan kinyitotta nekem a kocsiajtót, és átvonult a saját oldalára. Elindultunk, bár kicsit fáztam. Bekapcsoltam az autóban a fűtést, mire Hazz elmosolyodott. Hamar odaértünk, és ki is szálltunk.

Harry figyelmes volt, nagyon közel sétált mellettem, ami jól esett. Már magát azt is imádom ha benne van az aurámba, olyan megnyugtató.
- Na és mit csináljunk? - állt meg a nagy tér előtt. Mélyen szemeimbe nézett, szerintem így próbálja eldönteni mi érezhetek, vagy mit gondolok. Ez nem fair.
- Vegyünk vattacukrot, üljünk fel mindenhova, meg együnk mindent, meg igyunk egy csomót. -hadartam el és felnevettem. - Hülyéskedtem! Csak csináljunk valamit, mindegy mit, így is úgy is jól érzem magam. - vontam vállat mosolyogva. Most én álltam a nézését amitől kicsit kellemetlen helyzetbe hoztam azt hiszem. Ilyen se volt még.
- Felőlem is azt csinálunk amit akarsz! De akkor, először szerintem üljünk fel, a ....dodzsemezzünk! -vigyorgott. Hamar indultunk is külön kocsikkal, de Hazz nagyon óvatos volt velem, viszont egy pár srác nem kímélt. Hihii...én sem őket, amit szerintem Harry nem nézett jó szemmel, de már mindegy. Aztán elmentünk a céllövöldéhez, lőtt nekem egy nagy macit, én pedig csak egy karkötőt, ami szerintem a szomszéd kislánynak fogok adni. Aztán felültünk az óriás kerékre, nagyon szuper volt, minden. Vettünk színes pattikukit, meg fahéjas mogyorót vagy mit, de nagyon fincsi volt. Aztán felültünk valami ötéveseknek szóló játéka, de jól elvoltunk. Imádok vele lenni, megnyugtató érzés. Csak, csak felismertek. Egy csomó riporter, meg nagy tömeg. Pfúj...
- Kérem! - üvöltöztek. - Harry, ki ez? - nyomkodta a mikrofont a képünkbe. Ráadásul a kamerát is... jaj.
- Nem "ez", hanem esetleg Ő! - vágta rá gondolkodás nélkül - És Ő, egy nagyon jó barátom! - mondta kicsit gúnyosan Hazz, majd kivágtuk magunkat a tömegből, de még mindig voltak bekiabálások, de szerencsére Harry gárdájának - azaz az őröknek - könnyebben sikerült 'kimásznunk'. Beszálltunk egy taxiba, és rögtön szabadkozni kezdett.
- Nagyon, nagyon sajnálom! - sütötte le a szemét, mire elmosolyodtam.
- Nem gáz. - vontam meg a vállam. - Jó volt ez a nap! - néztem szemeibe. Vészesen közeledni kezdett, aztán le is csapott az ajkaimra. Érzékien forrtak össze, majd levegőhiáyba váltunk el egymástól, nem törődve a sofőrrel. Édes ajkai helyét még mindig bizseregve érzem a számon, mégis hiányoznak.
- Izabella Blue, lennél a barátnőm? - fogta meg a kezem, majd megszorította, persze nem erősen, hanem olyan biztatóan. Annyira ellenállhatatlan volt, és nagyon ellenállni sem akartam neki.
- Nagyon szívesen. - bólintottam vigyorogva és tuti elvörösödve. Mosolyogva és teljesen csillogó szemekkel megsimította az arcom és szótlanul vártuk, hogy hazaérjünk. Olyan hamar elment ez az idő, és még csak fel sem tudom fogni. Atya ég, Harry Styles barátnője vagyok. Az a Harry Styles-é, nem mintha nem tudná mindenki, hogy ki az a Harry Edward Styles! Felmentünk, és úgy döntöttünk kicsit beszélgetünk. Semmi nagy dolog, csak beszélgetünk. Hanyatt dobtam magam az ágyon, és csak vártam, hogy Hazz is így tegyen, így is tett.
Majd felém hajolt és elkezdte puszilgatni az arcom összes pontját. Elnevettem magam, és egy kis puszit nyomtam a szájára.
- Amúgy, most mi lesz? - váltottam komolyra, mivel holnap mennek el. Messzire.
- Hmm...majd, mindig skype-olunk, meg meglátogatlak, velünk jössz, és jövök akkor amikor akarod! -mosolygott. Lehet, hogy neki ez könnyű, de nem várhatom el, hogy hetente csak úgy ideutazzon Írországba, ez hülyeség.
- Amúgy is, kezdődik a suli, meg wááá.... - fogtam meg a fejem, kicsit idegesen. Sóhajtottam egy nagyot. El sem hiszem. Most jöttünk össze, és nincs valami nagy jövője ennek a kapcsolatnak valljuk be, még ha szeretjük is egymást.
- Ne foglalkozz a jövővel, élj a mának! - rázta meg a fejét, mire fürtjei arcába lógtak. Egy mosolyt csak az arcomra, el sem hiszem még mindig, hogy ő az én pasim, csak az enyém.

*Ashley szemszöge*

- Sziasztok! - köszönt, és levágódott a kétszemélyes kanapéra. - Filmezünk? Király! Mit nézünk? -mosolygott. Úú... tuti van valami a levegőbe, majd megkérdezem.
- Csináljatok popcornt, addig kiválasztjuk a filmet! - küldtem el őket, én pedig sorba mondogattam a filmcímeket. Közösen kiválasztottuk a "Tökös csaj" című filmet, amit sokszor láttam, de imádom.
Beraktuk, én a földön ültem, nekidőlve valaki lábának. Tényleg megnézhetném, hogy ki az. Az a valaki Jake volt. Oké, ő jó lesz, és kényelmes is. A filmen sokszor nevettünk, de például nagyon aranyos rész volt az, mikor az a csávó, aki csaj, hallotta, hogy a barátja mondta, hogy szereti, ott az öltözőben, tudjátok!!? Na mindegy, az aranyos rész volt. A pattikukit hamar megettük, pedig jó sok volt. Beszélgettünk még, aztán megint szakadni kezdett az eső. Csörgött a telefonom.
- Bocsánat! - mondtam és felvettem. - Haló?! - szóltam bele bizonytalanul, privát szám volt.
- Szia! Én vagyok az, Eric! Csak gondoltam felhívlak, hogy nincs kedved-e találkozni valamikor? - szólt kedvesen a hangja a telefonból.
- Szia Eric! Ne ijedj meg, de 9 hónapos turnéra megyek, a One Directionnel, szóval egy ideig nem hiszem, hogy tudunk találkozni, de ha úgy lesz, kerítek rá időt, és mivel Dublinban laksz, nem hiszem, hogy ma tudnánk találkozni! - magyaráztam neki kicsit hadarva, hogy előbb tudjam meg a reakcióját.
- Komoly? Hisz ez tök jó! Mármint a turné! Összejöttél Zaynnel? Vagy Niallel? - kérdezte boldogan. Huh..megnyugodtam. A fiúk mind rám meredtek kíváncsian.
- Nem...-sütöttem le a szemem. - Nem értem miért kell mindenkinek azt hinni-e, hogy összejöttem Zaynnel vagy Niallel! - forgattam meg a szemem, amit nem láthatott, de jó érzés volt. A többieknek egyből vörös lett a fejük, a visszafojtott nevetéstől.
- Bocs, érzékeny téma! - mondta érzéstelen hanggal.
- Nem, nem érzékeny téma, csak idegesít, hogy bemegyek egy boltba, és rögtön ez az első kérdés, rosszabb estbe megállapítás! -ráztam meg a fejem, de a végére kínosan felnevettem.
- Értem! Szóval nem érsz rá! Tudod a telefonszámom, majd ha gondolod nyugodtan hívj, meghallgatlak! - mondta kedvesen. Aranyos fiú.
- Köszi! És van skype is, a nevem ; "szeretemapalacsintát2213 "minden egybe. És mielőtt nevetnél, minden más foglalt volt! - mondtam neki, mire kuncogni kezdett. Pedig meg mondtam, hogy ne tegye. -Na mindegy! Szia! - köszöntem el, majd ő is és letettem. A fiúk pillantásait éreztem magamon.
- Csak egy ismerős, tudod Nath, amikor moziba voltunk Zaynnel, és kimentem, meg amikor be voltál tojva, - nevettem fel, mire hülyén nézett rám. - na akkor azért értem vissza későn, mert vele dumáltam. Még a kórházba ismertem meg Londonba, és kiderült, hogy Dublinban lakik igazából és szereti a One Direction-t. - magyaráztam Harrynek meg felcsillant a szeme. - Fiú. - válaszoltam egy szóval. - És 16 éves. - tettem hozzá gépiesen. Eszembe jutott valaki.  -Basszus! - miért van az, hogy elfelejtettem?! Nem felejtettem el, de igazán felhívhattam volna. Gyorsan ki is kerestem a nevét, és megnyomtam a zöld gombot.
Idegtépő pittyegést hallottam, de végül felvette.
- Csőőőőőőő! - köszöntem neki poénosan, hátha nem haragszik.
- Szia Ashley! - mondta ő is kedvesen, nem hiszem, hogy eszébe jutottam volna, akkor ő is hívott volna.
- Csak azért hívtalak, mert hiányzol, meg amúgy is! - mosolyogtam, bár nem láthatta, a hangomból tuti levette. - Mizu a nővéreddel? - tereltem a témát.
- Méhen kívüli. - válaszolta egy sóhaj kíséretében.
- Értem. Baj van? - kérdeztem zavarodottan.
- Öm...csak eszembe jutott, hogy nem védekeztünk, és nincsen semmi bajod, vagy nem volt semmi rendkívüli veled? - kérdezte. Atya ég!.... Nem vettem észre. Persze ma hánytam, de az a piától volt. Jaj..nem hiszem, azt észrevettem volna, és amúgy is, azóta eltelt pár hét, és egy hónap. Meg meg is jött, szóval nem hiszem.
- Velem nem volt semmi erre utaló jel! - szorítottam össze a szemem. Kinyitottam, a fiúk elképedve néztek, Alex meglökött a lábával, és azt tátogta, hogy "Elsápadtál". Megvontam a vállam, és hallgattam, hogy mit mondanak a telefonba.
- Tuti? Mert ha van valami ott, tuti nem tartjuk meg! Még ha szerelmesek lennénk, de így! Szerinted? -aggodalmaskodott tovább.
- Majd veszek egy terhességi tesztet, és - ekkor eszembe jutott, hogy a többiek is itt vannak. Rácsaptam a fejemre és úgy folytattam motyogva, szinte csak sziszegtem a fogaim közt. - De biztos vagyok benne, hogy nem! És igen tuti! És azt nem te döntöd el, hogy meg tartom-e vagy sem! Oké? - emeltem fel a végére a hangom. A többiek tátott szájjal lestek, főleg Harry. De hát minek titkolózzak ha úgy is leesett nekik a tantusz.
- Oké, oké, nyugi! - mondta lágyan. - De jól vagy? Van pasid? - kérdezgetett kissé témát terelve.
- Nyugodt vagyok! - fújtam ki a levegőt, pedig iszonyat ideges voltam, főleg magamra, mert kikotyogtam. - Jól vagyok! - mondtam már kicsit gondterhelt hangon. - Nincs! Neked? - tereltem a témát én is.
- Hát, van egy lány! - lejtette a hangját. -Tudod, aki régebben szóba jött, hogy talán járna velem, aztán most így összemelegedtünk. Tudod a Liverpool-i! - magyarázta boldogan. Én is halványan mosolyogni kezdtem.
- Annak örülök, eléggé rád fért! Na de mennem kell, majd még mindenképp hívlak. Ne szólj erről senkinek, oké?! - a hangom szinte fenyegette, de azért nem volt durva. -Tudnám ha lenne, viszont nincs, de megbizonyosodok róla! Szia! - köszöntem el, és a kezembe temettem az arcom.

- Gyereket vársz? - szólalt meg Jake.
- Nem. - vágtam rá rögtön, és fejemet fogva visszatámaszkodtam a lábára. Kicsit remegett a kezem, remélem nem túl észrevehető. - Már rég tudnám ha lenne. - ráztam meg a fejem. Vettem egy mély levegőt, és legyűrtem a bizonytalanságot. Gyűlölöm, hogy néha nagyon eluralkodik rajtam. Nincs kölök, és kész!
- Ő volt ugye? Az a pasi, aki..... amikor találkoztunk, rögtön mikor ideértél! Akkor a nyakad...izé..szóval tudod. - magyarázott zavartan Nath és közben mutogatott. Neki sem volt kedve kimondani.
- Igen, ő! De Harry, szépen kérlek, ne mond el senkinek, és Bella, neked is kuss! - mutattam rájuk. Bólintottak.
- Akkor nem is volt olyan rossz a Londoni élet! - nevetett fel Jake, mire a hozzám legközelebb lévő párnát hozzávágtam.
- És nem félsz, hogy az miatt hánytál? - kérdezte Nessa kedvesen.
- Nem! - válaszoltam nyugodtan. - Valahogy tudom, hogy nem lehet, azt tudnám ha anyuka lennék bakker! - sóhajtottam. - Az csak a piától volt. De majd veszek egy tesztet, és akkor ugrik a majom a vízbe. -vontam vállat.
- Ki tud róla? - kérdezte Bells. Megnéztem a többiek fejét, Steev kicsit - nagyon - le volt sokkolva. Csak meredt maga elé.
- Hát nincs miről nem tudni szóval nem értem a kérdést. De tud róla az, az a... srác és ennyi, jah meg én, meg ti! - vigyorogtam a végére. - De ez úgy volt, hogy idejöttem, Nath és Steev ki szúrták, a....a nyakamon és ennyi. - vontam meg a vállam.
- Értjük. - bólintott Geri. - Na de ki volt az? - vigyorgott perverzen.
- Hááát... az titok. De erről Harryvel az első találkozásunk jutott eszembe. - mosolyogtam mire elnevette magát.
- Ó szóval akkor ő volt az első? - húzogatta a szemöldökét Hazza.
- Hülye! - szóltam le viccesen. - Megmondtam, hogy nem fogom SOHA elárulni, mert ...mert csak! - vontam meg a vállamat kínosan, de nem volt észrevehető szerintem. Amikor Harry már nem nézett, óvatosan odapillantottam Steev-hez, épphogy csak a szemem sarkából láttam, hogy csak mosolygott.
- Na! - szólt fel újra. - De legalább jó volt? - vigyorgott tovább, és hátradőlt.
- Mi volt jó?  -néztem rá zavarodottan mire a többiek nevetni kezdtek. Remélem mindenki befogja a lepénylesőjét, mert ugye ők tudják, nagyrészt. Mármint, hogy nekem ki volt az első. Vagyis gondolom a fiúk társaságába az ilyen nem titok, gondolom.
- Hát az első! - mondta mintha tök természetes lenne. Azt hiszem most vörösödtem el életembe csak másodjára vagy harmadjára. De most,....most nagyon égett a fejem.
- Harry! Normális vagy? - kérdeztem tőle 'WTF?' fejet vágva.
- Válaszolj! - mutatott rám, mire mindenki perverzen nézett.
- Jó, na!  -tettem karba a kezem. - Amúgy neked muszáj a szexuális életem kikérdezni állandóan? Ha így visszagondolok a beszélgetéseinkre, mondjuk mindegyik az egyikünk szerelmi vagy szexuális életéről szólt, szóval ez így kicsit cink, nem?! - nevettem fel újra kínosan, de már asszem visszanyertem az eredeti színem. http://media.tumblr.com/tumblr_m9tezvNQit1qfc8cw.gif
- Jól áll a piros! - mondta Steev vigyorogva. Ajjajjaj....
- Köszönöm, de te csak ott maradj csöndbe a sarokba. - mutattam rá, mire huncutan nézett.
- Egyébként meg, te titokba nagyon perverz tudsz lenni, a levélbe is megírtad, tudod, abba a szomorúba. - vicsorgott. Mosoly akart lenni..asszem'. - Ja, még el se mondtam, a történteket miután elmentél! Figyuzz, ez történt! - kezdett a mesélésbe, mire a többiek is csendben figyelni kezdték. - Reggel megkaptuk a levelet, de Liam mindenkit meg akart várni, szegény Niall már tiszta bunkó volt. Aztán miután Niall elolvasta a levelet, a végére már könnyezett is.Tisztán emlékszem még a szavakra is, amiket akkor mondunk. Zayn le volt sokkolva, én meg csak bámultam üvegesen. Louis már a kandi kamerát kereste. - nevette el magát, aztán én is. - Liam mondta, hogy nem szívatás. Niall rögtön utánad akart indulni, de Zayn ment, azzal a szöveggel, hogy most CSAK barátra van szükséged. - mosolyodott el. Furcsa volt így látni a helyzetet. - Aztán Liam bejelentette, hogy vannak még személyre szóló levelek is, amitől Niall kiakadt, hogy miért csak most szólt. Rögtön megkérdezte nagyon halkan, hogy Liam szerint igaz-e ami az újságba volt írva. Mármint... az a gyerek... Brandon. Én megmondtam Horannek, hogy jól elcseszte, mire még jobban lehangolódott. Zayn hívott, hogy nem talált, ezért Niall felhívta Vikit, aki közölte velünk, egy kis vívódás után, hogy ide jöttél. - mondta mire összevontam a szemöldököm.
- Pedig megmondtam neki, hogy ne mondja el. - tettem karba a kezem durcásan.
- Aztán Zayn elmondta, hogy csókolózott veled, Niall kiakadt Zaynre, Niall kiakadt mindenkire, és még mindig kicsit elmebeteg, mióta otthagytad, de már kezd javulni, azóta mióta megtudta, hogy jössz velünk. - sorolta. Hm...ez részben aranyos. Mosolyra húztam a szám, és belegondoltam. http://data.whicdn.com/images/48250234/tumblr_mbq604U5V41ryurkro3_500_large.gif Miattam van ki, ez rossz, de az lelket önt belém, hogy valószínű még számítok neki.
- Juj..még Zaynnel is kikezdtél? - bökdösött Jake.
- Le szállnál erről a témáról? - fordultam meg. - Oké, elmondom az én szemszögemet, a legeslegelejéről. Szóval!

(2.évad) 43.rész Két tűz között...

Ciao! Ez olasz volt....magyarul: Sziasztok! Hasonlít nem?! Nem?! Szerintem de :D "Ari:)"-kámnak (ez a neve...) köszönhetően megtanultam szívet írni ^^ ♥ Cuki, nem?! 
Szóval, köszi a komit...1 érkezett! Nem baj, örülök, hogy valaki elolvassa az agyszüleményem :) Valamit akartam....mit is?!
Hogy telik az iskola? Nekem van már jegyem... 5-ös :D Stréber vagyok emberek! Igazából még ma sem tanultam...mindegy, nem fontos.Lapos...lapos..nagyon lapos részek vannak, de elkezdődik a turné ás vááá! Ja bocsi, egy (két) mondatot a Tökös Csaj c. fimből szedtem, titok, hogy melyiket :D Mivel vagy 5-6 részt írtam CSAK egy hétről, nem írom le Ash mindennapjait ilyen részletesen, de jó lesz, ígérem! ;) Ja és....mit akartam?!
Mindegy, remélem tetszeni fog! :)
Bacio : Csengii :)

UI.:Buona lettura!

UI.2.: [bacio:puszi, buona lettura: jó olvasást] tanuljuk az olaszt! :D ♥


Már nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért lassan felálltam, és lesétáltam a nappaliba. Anya épp a telefonba üvöltözött valakivel. Szegény idegen.
- Nem James, ne engedd neki! - ordított. Még, jó, hogy ez nem hallatszik fel.- Kit érdekelnek a problémái? ....Nekem még ma mutassa fel a papírokat vagy repül! .....Nem, nem érdekel, hogy feljelent fenyegetés miatt!....Ügyvéd vagyok te hülye!....Jah, hogy már odaadta ....Gondoskodj róla, hogy így is maradjon! Visszhall James! - tette le, és az orrnyergét kezdte masszírozni. Kortyolt egyet a kávéjából, és felnézett rám.
- Jó reggelt, amennyire ezt lehet mondani! Figyi, nem kell idegeskedned, felesleges! Vegyél ki szabad napot anya, ki vagy idegileg! -mondtam neki kicsit halkabban mint általában, mert ha most annyira ideges, leharapja a fejem.
- Igazad van! - sóhajtott, majd felkapta a telefont. - James, intézz mindent, ma te vagy a főnök! - fújta ki a levegőt, miközben a telefont lerakta. - Segítsek pakolni? - kérdezte. Igen, ő anya, nem tud a fenekén ülni párpercig, ha nincs mivel lefoglalni magát.
- Segíthetsz! Amúgy nagyon köszi a fáradalmakat miattam, a videó is fantasztikus lett, és iszonyatosan örülök, hogy találkozhattam a családommal! - mosolyogtam és egy csésze kávéval én is leültem az asztalhoz. Megvonta a vállát és szóra nyitotta a száját.
- Nekem csak annyi dolgom volt, hogy felhívjak mindenkit és összepakoljak a házba, bár az nem volt gond, nem volt kupi. - viszonozta a gesztusom, már-már nyugodtan. - Mindent a srácok intéztek, csodálatos barátaid vannak! - fürkészte az arcom a barna szemeivel.
- Tudom! - bólogattam hevesen. - Amúgy, honnan van ennyi közös képünk Niallel? Én miért mindig csak a gáz képeket láttam? - nevettem el magam, mire anya is nevetni kezdett.
- Benőtt a fejed lágya. - mért végig. - És izé, beszéltetek Niallel? -tette hozzá, mintha nem is érdekelné, pedig úgy tudom, hogy fúrj az oldalát a kíváncsiság. Beleittam a forró kávéba, és válaszoltam.
- Aha. - vonogattam a vállam hanyagul.
- Bővebben? - húzogatta a szemöldökét.
- Hát, bocsánatot kért, mondta, hogy hülye, helyeseltem, egy kicsit szívattam, de megmondtam neki, hogy nem haragszok, és ennyi kábé. - magyaráztam, ő pedig egyetértően bólogatott. El-el gondolkodott, nem tudom mi járhat ilyenkor a fejében.
- A helyedbe nem kezdenék vele újabb kapcsolatot. - rázta a fejét. Érdekes, eddig mindig azt hittem, hogy szereti, bár azóta eltelt pár év. - Istenem de hamar felnőttél! - lombozódott le. Nem értem, én még mindig a gyereke vagyok, akármi legyen.
- Nyugi anya! Én mindig a te kislányod maradok, csak épp nagyobb verzióba. - mosolyogtam mire kicsit elérzékenyülve bólintott. Felnőttek... - Felöltözök és segítesz pakolni? - tereltem a témát. Bólintott. Megittam az utolsó korty kávémat is, és indultam fel a szobába...indultam volna, ha bele nem nyilal újra a fájdalom a fejembe. Zsír, gyógyszer! Amilyen gyorsan csak tudtam, már pedig nem tudtam, kivettem egy gyógyszert a dobozból és bevettem. A hangulat is elég nyálas volt. Esett az eső, és elég hűvös volt. De holnap ilyenkor már a buszon leszek...na jó, kizárt, még csak 07:00-van, de mindegy, jól hangzott volna. Na majd, 10:00- óra felé mondom ezt. Akkor tök jól fog hangzani. Felsétáltam az emeletre, és bementem a fürdőbe. Megnéztem magam a tükörbe, na nem csodálkoznék ha anya hanyatt esett volna. Fekete karikák a szemem alatt, a hajam tiszta kóc, és az arccsontom nagyon kiáll. Juj...komolyan össze kéne szedni magam, még a végén észreveszik. Úgy döntöttem, megfürdök. Húú...jó rég fürödtem. Naa...eeeeeez viszont hülyén hangzott. Úgy gondoltam, hogy rég fürödtem, mert mindig tusolok. Mindegy is. Engedtem jó meleg és habos vizet, pont olyan sokat, hogy ellepjen. Mármint ha hanyatt dőlök csak a fejem érjen ki. Hú, de lehet érezni, hogy másnapos vagyok. Gondolkodni sem tudok. Percekig csak áztattam magam. Amikor a telefonom elkezdett tök hangosan csörögni, azt hittem frász kapok. Megtöröltem a kezem a törölközőbe, és kinyúltam a polcon lévő telómért.
- Haló? - szóltam bele halkabban.
- Szia Ash! Louis vagyok, csak azért hívlak, hogy megbeszéljük a holnapot. Bocs, hogy így kora reggel zavarlak, amúgy felkeltettelek? - hadarta, még alig bírtam felfogni, de sikerült.
- Szia Lou! Nem zavarsz, nem keltettél fel! Csak lécci lassabban dumálj, mert a felfogásom reggel szörnyű! - magyaráztam és újra becsuktam a szemem.
- Oké, szóval, ma indul a turné, lesz egy koncertünk itt Dublinba, ha szeretnél eljöhetsz, de nem kötelező, aztán holnap 07:30-ra gyere hozzánk, 9-kor indul a repülőnk, mi lassan készülünk, és kell valaki aki inspirál, szóval korán gyere! Aztán a gép Los Angelesbe száll le, úgy fél 16:00-kor megérkezünk, Paul kijön elénk autóval, elvisz a házunkhoz, ami a McConell Ave úton van, a város szélén, aztán másnap kezdődik a turné. De ne ijedj meg ha sokat leszünk távol, csak nagyon sűrű az évünk. Fotózások, interjúk, koncertek, show-k, megbeszélések, és még sorolhatnám, szóval ja! - mondta, de a végére már megint túl sok volt az infó.
- Louis!Hívj fel később! - tettem le a telefont. Sóhajtottam és kiszálltam. Megtörölköztem, de  fáztam. A kis ablakon kinéztem, nem volt semmi érdekes erre felé. Felvettem egy fehérnemű szettet, és úgy mentem kutatni ruhák után, ugyanis én hülye elfelejtettem behozni. Végül egy kicsit ősziesebb mellett döntöttem, ami azt jelenti, hogy hosszú nadrág, póló és pulcsi.

Felvettem a karkötőmet, amit aputól kaptam még jó régen."A" mint Ashley.Amúgy a többiektől a karkötőim mindig rajtam vannak, a három szilikon karktő a feliratokkal. "Harry" "Louis" "Liam" , a Nialles félig bőr, és gravírozva van a fém részébe, Viki-é és Barndon-é, ami csak sima textilből van, semmi név, de tudom, hogy tőlük van, ez a lényeg, Nathentől az olyan csomózott vagy milyen, szív mintákkal.

Uh....mennyi barátság karkötő. És még amit aputól kaptam. Király, meg vagyok jelölve! Zayneset azért nem hordom, mert nem fér a kezemre, meg amúgy is, ott a barátság nyakláncunk, amit soha nem veszek le, még alvásnál sem. Mindegy. Fogat mostam, kifésültem a hajam, és összefogtam lófarokba. Általában össze van fogva, kivéve ha a fiúkkal lógok mostanában, így ez is takarta a csontjaimat. Amúgy, ha elfelejtettem volna mondani, megint fogytam, 2 kilót. Zsír..! De ugye érzitek a szarkazmust?! Igen? Oké. Szóval ami most nekünk annyit jelent, hogy  46 kg vagyok. Ajjaj....kezdek inkább hasonlítani egy anorexiás múmiára, mintsem emberre. Pedig már azt hittem, híztam, mert megint kezdek sokat enni, de ezek szerint nem. Felnéztem twitterre, megint üzenetek, mint úgy általában, sok kedves üzenet jött, emellett több negatív is, amiket szörnyű elolvasni, de szeretnék legalább a rajongóknak úgy ahogy megfelelni, a fiúk miatt. Az nem érdekel, ha le*urváznak, de az, hogy megmondják a a véleményük - ami ugye ebben az esetben nem valami jó - az nagyon rossz. De még jobban fáj, hogy igazuk van. Épp ez ellen szeretnék tenni, és TALÁN elfogadnak, ismétlem, talán.Legalábbis remélem.
Kiírtam, hogy ma késő délután megyek a pályára, mindenki jöjjön oda, el szeretnék köszönni. Kopogtak, és be is nyitott az a valaki, aki  történetesen az  anyám. Le csuktam a laptopom és lekezdtünk  pakolászni. Sok szép emlék, a falamra a kirakott képeket leszedtem. Rajta volt apa, anya, Bella és én, a másikon az egész 1D, aztán Nessa és Nath, még amikor graffitiztünk, Steev és én, aztán egy csoport kép a pályán úgy mindenkivel, én és Bells,  Niall szülei, Greg és én, anya és apa esküvőjén, amikor az egész család egybe volt. Jó sok kép, annál több tartalom, és emlék. Imádom, hogy velem, egy 18 évessel több dolog történt, mint egy átlagos 25 éves nővel. Még szerencse, hogy terhes, nem voltam, és nem tervezem a következő időszakban.
 Anya a ruháimat rakosgatta a bőröndbe, én elmentem a fürdőbe, onnan összeszedtem egy táskába a parfümömet, a dezodort, a fogkefémet, egy felbontatlan fogkrémet, fésűt, fekete hajgumikat, a törölközőmet, meg egy újat. Ki tudja mi történhet? Lehet, hogy kilyukad..na jó, de elfér, nem?!
Tusfürdőt is beraktam, sampon, fürdőszivacs, szappan, haj spray, testápoló, öblítő, mosópor,...oké, szerintem felfogtátok, a lényeg, hogy sok mindent. Visszamentem, jött egy sms-em, Harrytől, hogy ma nem megyünk-e el együtt valamerre, a srácokkal.

Szia!Bocsi Harry, egész évben veletek leszek, szeretnék a gördeszkás barátaimmal is lógni még egy kicsit, nyugi, bepótoljuk! ;)  - irtam neki vissza. Nem fogok keretelni, így gondolom és kész. Meg érti, okos fiú ez a Harry gyerek, és a többiek is, csak, hogy ne kivételezzünk.
A kispárnámat is bepakoltam, a plüssjeimet is. Anyu is csendben pakolászott. Amíg ő megcsinált fél bőröndöt, én addig kettőt. Jó, igaz, hogy ő a ruhákat szépen sorba rakja, de mindegy, nem is zavarom.

*****

Végre minden kész. Bőröndök, táskák, anya még kaját is pakolt be, pénzt is adott, nem keveset.(Átszámolva) 400.000-FT-t. Csörgött a telefonom, Louis hívott. Megbeszéltük, hogy ma nem találkozunk, holnap mindent megbeszélünk, és már összepakoltam. Kimentem a pályára gördeszkával, bár elállt az eső, de a hideg még meg volt. Odaértem, mindenkit öleléssel köszöntöttem. Még Nessa is ott volt.

- Eltűntél te csajszi! - kiáltott fel Jake. Tipikus....! Megráztam a fejem, és tovább álltam. Mindenki nagyon rendes volt velem, sokat beszélgettünk. Felültünk a pad támlájára, mint úgy általában, és ott kezdtünk beszélgetni, de annyira fáztam, hogy nagyon. Steev mindenáron nekem akarta adni a pulcsiját, de nem hagytam, nem szeretném, hogy miattam fázzon, vagy esetleg náthás legyen.
- De felveszed! - vette le magáról ellentmondást nem tűrően.
- Steev! Már nem is fázok! - rántottam vállat, de közben majd meg fagytam, de asszem nem annyira volt észrevehető.
- Látom.. - csóválta a fejét, és a hátamra terítette.
- Tudod, nem foglak jobban szeretni ha ezt rám rakod, ha nem! - fordultam felé, mire elhúzta a száját. Leszedtem magmról, és ráterítettem a hátára, de meg sem mozdult. Megsértődött...zsír. -Hallod! Ne játszd nekem a megsértettet! - tettem karba a kezem, de még mindig nem szólalt meg. - Caj...mit szeretnél? - Sóhajtottam. Tudom mire megy ki a játék.
- Egy puszit, ide! - mutatott az arcára.Megforgattam a szemem és vettem egy nagy levegőt.
- Egy BARÁTI - hangsúlyoztam ki. - puszit kapsz, de akkor visszaveszed a pulcsid! - néztem rá, mire újra felnézett a szemembe.
- Zsarolja a zsarolót! - fújta ki a levegőt, és oldalra fordította a fejét, azaz adjam a beígért puszit. Hát 'megadtam' neki a fizetséget, szerencsére tartotta a szavát, és felvette a pulóvert. Tovább beszélgettünk, azért érezni lehetett azt a "Több vagy mint barát" dolgot Steev-től, de most el fogok menni, és 9 hónap alatt talál magának valakit, bízunk benne.
- Na nekem mennem kell! - álltam föl, megnéztem a telefonom, volt 2 nem fogadott hívásom, hoppá, le van némítva... , és az idő már 16:12-volt. Ez is hamar elment.
- Ne már! Legalább  menjünk még pár kört, most tuti leversz! - nyavalygott Kyle, mire beadtam a derekam, és mentünk pár kört, és igen, egyszer én, egyszer ő nyert. Codyval is mentünk, hihiii, ő nyert mindkétszer, a fene... ki megyek a gyakorlatból. Gerit simán le vertem, 2-0-ra, Nathen-t, tuti nem bírnám, Steev-et sem hiszem. Ők nagyon jók. Nessát Nath tanítgatta, vagyis inkább segítgette. Felállt Nessa a deszkára, lassan gurult, közben Nath hol a kezét, hol a derekát fogta, nehogy elessen, ez olyan romantikus. Mindenkitől elköszöntem, kivételesen mindenkinek járt 3 puszi, tudjátok ez a menő. Hosszasan ölelgettem mindenkit, még így utoljára, nagyon fognak hiányozni. Nekik is megköszöntem a videót, hisz' nekik is volt beleszólásuk, ők is csináltak képeket.
Nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak. A szívem egyik fele örül, és felszabadultan kacarászik a zöld, puha pázsiton, a kutyájával. A tengerparton a barátaival a tűz körül énekel, gitár kísérettel, és a fellegekben jár. Viszont a szívem másik fele, amit Írország foglalt el, az most kiszakadt.
 Kiszakadt, mert itt kell hagynom a barátaim,  a családom, és ezt a gyönyörű környéket. Nem beszélve az itteni szokásokat, az ünnepek is mennyire fognak hiányozni. De a szerelmem erősebb. Sokkal erősebb és visszatántoríthatatlanabb, mint bármi. Egy vad, szilaj hurrikán, sem változtatná meg az érzéseim, ha fizikailag még szét is tépne. De nem! A szerelem nem ilyen. Amikor meglátom, a szívem gyorsan, de mégis nyugodtan ver. Ha nem kapaszkodnék, elszállnék a fellegekbe. A szemiben látom a világot, a jövőt, a gyönyörűséget, amit máshol soha.Amikor beszívom bőrének illatát, behunyom a szemem, és a mennyben érzem magam.Abban a csodálatos világban, amiben csak Ő, és Én létezünk. Amikor tudod, hogy nemsokára látni fogod, már a perceket is számolod, türelmetlenül dobolsz a lábaddal, és minden kis neszre, megrebben a szíved ; "Ő az! ".....aztán mégsem. Amikor már érezd, hogy az idegeid szakadnak, és vársz. Hallod a légy szárnyának suhogását, az eső bús kopogását, és az ajtó nyitódik. Belép, Ő, teljes életnagyságban. A szíved elönti a mámor, a füledben csobog a vér, és nem hallod a külvilágot, csak ő számít. Amikor elhint neked egy halvány mosolyt, közelebb jön, belenéz gyönyörű kék szemivel a tieidbe. Nem kellenek szavak, a szívetek épp elég. Visszamosolyogsz, zavarodban a hajad a füled mögé tűröd. Gondolkodsz, vajon ő mit gondolhat? Vajon ő is ugyanígy érez? Megfogja két puha,meleg kezével a kezed, lepillant összekulcsolt ujjaitokra, kinyitja őket, átfonja a saját dereka körül, felnéz a szemedbe, majd az ajkaidra. Lábujjhegyre állsz, és várod. Várod a megfelelő pillanatot, amikor puha, édes ajkai, feltöltik a szíved. Nem létezik semmi, bombát robbanthatnának, ti örök maradtok. Akkor lesztek egészek, mikor ketten vagytok. A szívetek összeér, egy érintéssel. És képesek lennétek átszelni a vad Óceánt, csak egy pillantásért. Összekulcsolt ujjakkal sétáltok a sötét utcán, a fények kigyúlnak, a hó szállingózik, fázol. Hideg van, de a szíved felfűt egy dolog miatt. A szerelem. Mikor a társad észreveszi, hogy dideregsz, odanyújtja a kabátját. Te nem fogadod el, félted, inkább te légy beteg mint az akit szeretsz. Nagyobb fájdalom nem is érhet, mikor tudod, hogy a szerettednek, rossz. Ő a hátadra teríti a kabátját, te pedig érzed, hogy az arcod elönti a pír. Újra összekulcsoljátok a kezeiteket, és boldogan távoztok.
 De nem, a valóságban nem! A sors kegyetlen és őrült. Tép, felfordítja nyugodt és kellemes életed. Egy kis dologgal kirobbantja hétköznapjaid. Egy lépés, egy el nem követett tett, vagy épp elkövetett. Egy pislogás, egy lökés, akár egy figyelmetlen pillanat. Szavak, amik összetörnek. A bizalom, törékeny, nem ingyen kapható. Egy összetört szív, levél. Kiléptem csodás világukból, de ők mindenáron belemásznak az enyémbe. Egy meg nem hozott döntés. Emberek vagyunk, tévedünk, rossz döntéseket hozunk.....

- Ashley te sírsz? - lépett oda Nath. Mindenki felkapta a fejét.
- Nem szoktam sírni!  http://data.whicdn.com/images/43546658/tumblr_md020zIOWg1qacbojo1_500_large.gif
Megsimítottam a saját arcom, ami el volt ázva. Remek! Szörnyülködve néztek, mintha egy szörny lennék.Eddig azt hitték, meg törhetetlen lény vagyok, közben egy csendben szenvedő lány.
- Bocsánat! - borultam a vállára. Nyakán körül öleltem a kezem, és úgy zokogtam. A hátamat simogatta, és csitítgatott. Úgy szorítottam magamhoz mintha az életem múlna rajta. Nem kétség, Nath a bátyám lett ez a pár hét alatt. Megvéd, segít, és nem undorodik attól, hogy ha hányok előtte. Ő az, aki látott már kora reggel, karikákkal a szemem alatt, kócos hajjal, és sírva. Most már az utolsót mindenki de mindegy. - Szeretlek! - mondtam neki alig hallhatóan. Ez nem olyan "hú de szeretlek" volt, hanem egy szó. Egy szó, ami mindent kifejez. A szívemből jött, ez az amit biztosra lehet tudni. Ő is belesuttogta a fülembe, hogy "Én is" , nagyon jól esnek ezek a szavak. Megtöröltem az arcom, vettem egy nagy levegőt, és most erőteljesen próbáltam azt a tehetségemet, mitől az emberek kikészülnek. Lassan elhúztam a fejem Nath vállától és belenéztem a szemeibe. Halványan felé mosolyogtam, mire a többiek tátott szájjal néztek. Szóval sikerült. De az még mindig biztos, hogy a szemfestékem, az a kevéske elkenődött....Nath fehér pulcsija, hupsz. Megtörölgettem a szemem alatt, nem hiszem, hogy sokat javított a helyzeten.
- Köszönöm srácok! Remek barátok vagytok, ígérjétek meg, hogy hívtok és skype-olunk, meg... majd küldök ajikat, meg.....na jó, megyek! Köszönök mindent, rendesek vagytok! Soha nem kívánhatnék nálatok jobbakat! Ti vagytok a legjobbak! - mosolyogtam. Intettem egyet és elkezdtem szaladni a deszkámmal a kezemben.Ahogy szaladtam, egyre gyorsabb voltam.A hideg csípte az arcom, a könnyek rászáradtak a bőrömre, martak.De a szívem még jobban fájt.Kezdtem átváltani örömkönnyekbe, ha belegondolok, tényleg ők a legjobbak.
A könnyek versenyt futva szántottak az arcom, kicsit jól is esett, most már, langyos volt. Integettem feléjük, felmutattam egy szívet a kezemmel és elhagytam végül az utcát. Lementem a járdára, végül leültem a padra. Ott időztem egy kicsit, amikor megszólalt a telefonom. Máris? Kihúztam a zsebemből, mosolyognom kellett.
- Szeretünk! - kiabálták a telefonba miután megnyomtam a zöld gombot. Nevettem és újra sétálni kezdtem. - Figyuzz, nekünk is nagyon fogsz hiányozni, meg minden, kérlek ne sírj! - mondta Steev. Nagyon megható ez az egész. Nem szóltam a telefonba semmit, féltem, hogy a hangom elárulna. De rászántam magam.
- Szeretlek Steev, ezt jól vésd az eszedbe! - fordultam vissza, és újra szaladni kezdtem. - Most önző leszek, nem fog érdekelni, hogy mit érzek! - mondtam és leraktam a telefont.Egyből zsebre vágtam, úgy jobban tudok szaladni. Amikor megláttak a saroknál, mosolyogni kezdtek. Egyenest Steevhez mentem, szembe álltam vele és az ajkaira néztem. Nyeltem egy nagyot, és közeledni kezdtem. Belenézett a szemeimbe, elvarázsolt. De mégsem volt az, mint az én szőke hercegemnél. Nekem ő az igazi, de úgysem lehet vele semmi. Akkor miért ne próbáljam meg Steevennel?!
Szinte éreztem a leheletét a számban, de még nem ért össze a szánk. Még nem. Behunytam a szemem és vártam. Puha ajkai, szinte simogatva jártak az enyéimmel. Belevezettem a kezem a hajába, ő pedig a derekamra kulcsolta kezeit. Pár másodperc után elváltunk, neki csillogott a szeme, de elszomorodott.
- A szád hazudhat a szemed nem! - sóhajtott. - Figyelj! Nem kell szeretned, ha nem megy! Én szeretlek! Te is, csak kicsit másképp. Én ezt elfogadom, lesz majd más lány! - legyintett mosolyogva, de mégis láttam azt a kínt benne, ami bennem is sokszor zajlott. A többiek úgy csináltak mintha nem is figyelnének, viszont jól tudtuk, hogy minden szót hallanak.
- Tudod, én szerettem volna egy esélyt adni annak, hogy szeretsz, úgy, de hiszek neked, igazad van! Ez így nem lenne jó, és őszinte. Most amúgy is elmegyek, nem is gondolkodtam, csak neked akartam jót!És Steev! Tisztellek ez miatt! - öleltem meg szorosan.
- Amúgy! - szólt kicsit zavarodott hangon. Felnéztem rá. - Hogy értél vissza ilyen hamar? Van egy király mocid?! - vonta össze a szemöldökét, és körül nézett. Vigyorogva megcsaptam a felkarját, mire behúzta a fejét. Megtettünk pár lépést és odaértem a többiekhez.
- Tudjátok, nagyon megnehezítitek a dolgom! - tettem csípőre  a kezem, vidáman. Meg fogadom, hogy az utolsó pár órát, boldogan töltöm, nem holmi kis megható búcsúzkodással, ami igaz, jól esik, de nem én vagyok.
- Nah, hogy csókol Steeven? - jött közelebb Alex. Mire elnevettem magam és válaszoltam.
- Jobban mint te! - megforgatta a szemét, felnéztem ma már vagy huszadjára Steevre, aki tiszta vörös volt. Leültünk a padra és kérdezgettek.
- És milyen, hogy megismernek az utcán? - kérdezte Kyle. Kis hatásszünet után válaszoltam.
- Hát, nem túl jó! Például ma este, azaz éjjel, mármint hajnalban - javítottam ki magam sokadjára. - amikor Nathtel jöttünk haza, megtalált egy fiatal, kicsit féltem, hogy megérzi a pia szagot! Meg izé...amikor ..az tegnap volt, hogy beküldtek egy könyves boltba Harry-s könyvet kérni, kiderült, hogy a csaj "Direct micsoda", és odahívtam a srácokat, mindegy, ebből azt akartam kihozni, hogy akárkivel vagyok aki fiú, mindenkire azt mondják, hogy a pasim, például, vagy húszan megkérdezték már, hogy Nathtel együtt  vagyunk-e, vagy épp Zaynnel, nem tudják felfogni, hogy szingli vagyok?! Ez nagyon zavaró, de az jól esik, hogy például, sokan autógrammot kérnek, bár nem értem. Ez most olyan, mintha odamennék egy emberhez, és megkérném, hogy firkáljon nekem! Mindegy! Jah, és az üzik. Például twitteren mindenki beszólogat, meg lek*rváznak, de azon kívül vannak kedves emberek is. - vontam meg a vállam a sok hadarás után. Kikerekedett szemekkel néztek, meglepte őket, hogy mennyi dolgot tudtam felsorolni, asszem.
- Muti! - tette elém a kezét Gery. - A telefont! - nézett rám. Kivettem a zsebemből és a kezébe nyomtam. Kicsit értetlenül nézett.
- N. - válaszoltam neki a kódomat. Pár perc múlva, csak az elképedt arcával találtam magam szemben. Kérdőn néztem rá, mire megszólalt.
- Te, hogy bírod ki, hogy ne válaszolj nekik? - tátotta a száját. - Megteszem ha kell! - mosolygott. Megráztam a fejem és visszavettem a telefonom. A többiek csak kérlelték, hogy mutassam meg miket írnak.
- Oké, felolvasok egy rövidebbet! - keresgettem egy kis ideig, majd egyet véletlenszerűen kiválasztottam. - Szóval! "Szia te kis Ashleyke, vagy ki! Nem érdekel mit csinálsz, addig amíg távol tartod magad a One Directionról! Tudom, hogy milyen kis k*rva vagy, még ronda is! Niall szívével játszol, közben Zayn is az ujjad köré csavarod, nem beszélve a többi havero......" - nem folytattam, nem akartam, hogy pont olyat olvassak fel amibe őket is, megemlítsék.
- Pont a legizgibb résznél hagytad abba! - vágott durcis képet Jake. Megforgattam a szemem.
- Szerintem, ebből is levettétek, hogy milyen elvetemültek. - vágtam vissza mire Nath egyetértően bólogatott. Jah, ő is néha elolvassa az üziket a gépemen, nem hiszem, hogy ők szó nélkül hagynák őket. Még sokat beszélgettünk, este is lett. Elhívtam magunkhoz őket filmezni, mert anyáékat rávettem, hogy menjenek el vacsizni egy étterembe, mivel ma úgy is kikapcsolódott. Apa ma korábban fog haza érni, szóval Bella is csatlakozik, amit nem bánunk, azt hiszem, legalábbis én biztos nem. Elmentünk hozzánk, a "Mi" jelen estben, Jake, Alex, Nath, Kyle, Geri, Steev, Nessa, és én. Így nyolcan. Hú... remélem elférünk a kanapénkon. Ha nem, max a földön ülök. Hazaértünk, a kutyusok egyből körbeszaglásztak mindenkit. Bár, már ismerősek, szóval nem volt nagy újdonság. Levették a pulcsit, és a cipőt, aztán bementünk a nappaliba.
- Bells! - kiabáltam föl, mire egy " Mi van? " volt a válasz. - Gyere le, ha van kedved, itt vannak a srácok! - kiabáltam újra, mire már hallani lehetett, hogy lebaktatott a lépcsőn, Harryvel.

(2. évad)42.rész Búcsú...

Aloha skacok! Vagy ha jobban tetszik: Hi everybody! Nah kicsit lapos rész, nekem mostanában elég laposak, de az írásom jobb lett a hetek során! :) Köszi a komikat, mostantól NEM lesz megszabva, mert nagyon gyér az egész! :D Kábé 3-4 naponta fognak jönni, mindig az iskolától függ! :) Megértéseteket köszönöm! <3 A támogatást is! Jól esik egy-egy szó, a pipákat se felejtsétek, chat-be is teljes nyugodtsággal írhattok, higgyétek el, boldoggá tesz! :)
A prológusról csak annyit, hogy a legeslegelső bejegyzésembe írtam bele! :) Olvassátok el ;)
Big Hug : Csengii :) 
UI.: És 7688 látogató?!!! Csodálatosak vagytok! :) 
UI.2.:Köszi Dóri, hogy jó vagy angolból, most már híres is lettél! ;D


*Ashley szemszöge*

Mindenkinek megállapodott a szeme a kivetítőn.Na, remélem azért olyan nagyon gáz képet nem raktak bele. Elkezdődött a zene, tetszett. A szöveg is megrendített. Mindig reméltem, hogy ő is emlékszik mindenre. Titokban bíztam abba, hogy a fiúk is tudnak ilyeneket.
http://www.youtube.com/watch?v=rb2t33RaWIY
Nagyon megható volt. Sokszor elnevettem magam. Néhány képnél a társaságra is rápillantottam, mindenki mosolyogva nézte. Nagyon jól esett. Éreztem, hogy a levegőt gyorsabban veszem, és a szemem is égni kezd. Sírni fogok. Sírni fogok!! És igen, kigördült pár kis könnycsepp, de ezek öröm könnyek voltak. Lassan vége van, már csak a megköszöngetések vannak. Hm...úristen, ezek sutyiba fényképeztek engem?! A kis. Viszont, amikor a végén, az a szöveg..."Mert mi mindenhogy szeretünk", kiborította a bilit, és még hüppögni is elkezdtem. Észrevettem, hogy Lou és Harry rám néztek, égettek pillantásaik. ugyanis azt hitték, hogy szomorkodok, na ezen vigyorognom kellett.
- Öröm könnyek! - jelentettem ki nyögdécselve. Vége lett, körbeöleltem mindenkit. Kezdtem a hozzám két legközelebb álló tök filkóval, aztán sorba a srácokat, akik készítették.- Nagyon köszönöm! - mondtam hangosan, és újra patak ként folytak a könnyeim. - Nekem vannak a világon a legcsodálatosabb barátaim! Ebben nem kételkedek, vagy kételkedtem egy percet sem. Aki el tud viselni egy ilyen lököttet mint én, na annak gratula! - nevettem el a végét. Mindenki mosolygott, hihetetlen volt. - Egyébként, ez megy fel minden közösségi oldalra! - kuncogtam. - Srácok, köszönöm, tényleg nem kellett volna, de csodálatos lett! - magyaráztam, mikor a fiúk összegyűltek úgy mond, azaz mind az öten együtt voltak.
- Nagyon szívesen tettük! - mosolygott Niall. Biztatásképp én is viszonoztam gesztusát, nem fogok szemétkedni, meg semmi. Felőlem el van felejtve ez az egész, veszekedés, vagy félreértett dolog.
- Amúgy volt sok kép rólad, és minden olyan cuki voltál! - vigyorgott huncutan Zayn.
- Amúgy tudod Zayn, ÉN akartam megmondani, hogy megyek, de ez így volt tökéletes! Srácok, nem győzöm megköszönni! De azért ez nem fair! - tettem a kezem csípőre. - Egy csomó mindent kapok tőletek, én meg semmit nem adok nektek! - sóhajtottam mire, mindenki elkezdett "dehogy" ugyan" te is adsz nekünk egy csomó minden" szövegeket mondani. Vicces volt, és még ezt is 'kaptam' tőlük, úgy mond, én meg csak vigyorgok itt. Na látjátok, ez nem fair! - Jah, és vannak feltételeim! - emeltem magasba a mutató ujjam. - Szabadidőtökben, koktél nekem, manikűr-pedikűr, masszázs, legyezés a melegebb napokon, és kellemes hawaii hangulat! - magyaráztam tök komolyan, mire lefagyott az arcukról a mosoly. - Hülyülök! - nevettem be, mikor egyre kreatívabb fejet vágtak.
- Huh...pedig megmasszíroználak! - kacsintott Harry kacéran, mire kicsit, tényleg nagyon kicsit, megcsaptam a felkarját.
- Vagyis... - gondolkodtam el. - Tudod mit?! - néztem a szemeibe. - Lehet róla szó! - mosolyogtam mire ő is nevetett. Jó hangulat volt, mint régen. Csak azért mégsem.
- Beszélhetnénk? - kérdezte Niall , mire egy halvány mosolyt ejtettem felé, és bólintottam. Elmentünk pár métert a többiektől, és bele kezdett.
- Tudom, hülye voltam! - sóhajtott és lehajtotta a fejét. A lápfejét pásztázta, egy idő után már kis köröket rajzolt vele.
- Hülye voltál. - helyeseltem neki normálisan. Igen, megint kezdem ezt a 'hideg' dolgot. Átvitt értelembe, persze.
- De ez a féltékenység azt jelenti, hogy jelentesz nekem valamit! - pillantott a szemeimbe. Az íriszi még mindig ugyanolyan gyönyörű kéken csillogtak, csak más volt, megbánást is lehetett látni benne. Felnéztem az égre, ami eléggé felhős volt, és már sötétedett is. - Tudod, már aznap tudtam, hogy sosem csalnál meg, és legjobban én tudhatnám, hogy a médiának nem szabad hinni, - hadarta megbánóan. Nagyon aranyosan lejtette hangszínét, és éreztem ; szívből jött. - meg amúgy is.....szeretlek... - tette hozzá halkan, aztán megint megtaláltuk egymás tekintetét. - Ne haragudj! - suttogta.Visszanéztem a fiúkra, akik néha-néha egymásra tekintettek, de végig mindet néztek, bár ki van zárva, hogy hallottak is.
- Oké Niall, én már nem haragszom egy ideje, de azért valljuk be, gonosz voltál, és önfejű! - bólogattam rezzenéstelen arccal, pedig ha a szívemre hallgatnék, már a szájába turkálnék, vicc nélkül. - De megértem, én is kiakadtam volna! Maradjunk annyiba, hogy barátok vagyunk,  bár én eddig is tudtam, hogy számíthatok rád, de nem kell kellemetlenül érezni magad ha a társaságomba vagy, én sem teszem.-mondtam teljesen nyugodtan. Kifújta a levegőt, és halványan elmosolyodott. Megköszörültem a torkom és megfordultam. Éreztem a hátamba a tekintetét, elég zavaró volt, mégis valami kellemes érzés fogott el. Megbeszéltük, ha csak pár percen belül is, de megbeszéltük.

- Ha már így megkaptad az első ajándékod, mi is átadnánk! - jött oda hozzám Cailin nénikém, Una és Rois, átadtak egy ajándék csomagot. Mosolyogva elfogadtam és adtam az arcukra két puszit.
- Nem kellett volna, örülök, hogy itt vagytok, nem, hogy még ajándék. - mutogattam, mire csak megsimította Cailin a felkarom és egy "csak természetes"-sel figyelték, hogy mit szólok az ajándékukhoz.
- Ez gyönyörű! - mondtam elképedve.Egy emlékkönyvet kaptam, barna bőr borítása volt, és halványan domború tájkép volt rajta. - Tudjátok mit?! Oda is adom nektek, rajzoljatok bele mindannyian, és amikor tudok érte megyek, nem sürgős. A kis Lula is rajzoljon bele, és lécci tájékoztassátok, hogy az unokatesója vagyok! - kuncogtam. Bólintottak, elköszöntek és tovább beszélgettek a felnőttekkel. Odajött hozzám Mama, és Siofra - Siofra a mamámmal él, mióta a szüleit lecsukták, egy baleset miatt. Már csak pár hónap és kiengedik őket, várom már, kedves emberek. -
- Tessék drága, Siofra választotta! - nyújtotta át, remegő , elöregedett, mégis gondoskodó kezével. Megöleltem őket, és kibontottam. Egy spongabob-os telefontok volt benne, nagyon aranyos, és a szivacsot is imádom. Régi kedvenc.

- Ú, köszönöm, ez nagyon aranyos! - mosolyogtam, és rögtön azt néztem meg, hogy egyáltalán jó-e a telefonomra, de jó volt. Honnan tudták?! Oh..biztos anya köpött. Átnyújtottak még külön egy tábla csokit is.Hm...
 Azt viszont sajnáltam, hogy a Magyar mamán nem jött el, de hát, ő idősebb, majd a hetekbe meg is látogatom, utoljára 3-4 éve jártam arra. Szegény, lehet, hogy azóta megutált, na jó, nem hiszem, iszonyat nagy szíve van, komolyan! Ha megkérdezem, hogy sütött-e, rögtön kérdezgeti, hogy "mit szeretnél?" , és csinálja, és higgyétek el, nem azért mert annyira imád sütni. Nagyon jó ember. Csak az a baj, hogy elég nehezen értek szót vele, mert ugye ő magyar, nagyon picit tud Angolul, én meg elég béna vagyok magyarból, ellentétbe Bellel, aki perfektül beszél sok nyelven.Tehetsége van hozzá.

- Nessa! - szóltam utána mikor megpillantottam.Visszafordult, kíváncsi arccal, majd miután meglátta, hogy én szólítottam kedvesen köszönt. - Bocsi, a képekért, ez neked rossz lehet, de ez csak a múlt, nem kell felbolygatni. - magyaráztam mire elvigyorodott.
- Vicces látni, hogy töröd magad, hogy ne haragudjak, de tényleg, nem haragszom! Bízom Nathben és benned is, amúgy is, a múlt tényleg nem számít, és annak is örülök egy kicsit, valljuk be, hogy tudom, hogy nem valami hisztis picsa, volt az ex-e, na akkor féltékeny is lennék, sőt utálnám, még ha nem is ismerném. De nagyon kedves lány vagy, Nath is mondta, hogy csak barátként tekint rád, és te is rá! - mosolygott biztatóan.Hangja kellemesen csengett, tényleg kedves lány, és tényleg szereti Nathent, még ha magának se vallja be.
- Igen, csak barátként! - tisztáztam magabiztosan és még beszélgettünk egy kicsit, egészen más témáról.

*Bella szemszöge*

Egész nap a bulit szerveztük anyával és Vanessával. Jól olvastad, Nathen barát nője felajánlotta, hogy segít. Nagyon kedves lány, tényleg, mondhatni barát nők lettünk.
Megjött mindenki, még beszélgettünk, aztán Nath írt egy sms-t, hogy mindjárt megérkeznek, aminek a hatására el is bújtunk. Bejött, utána a fiúk, kiabált nekem, mire majdnem elnevettem magam. Felkapcsolta a villanyt és egyszerre kiabáltunk. Nagyon megrémült, aztán átváltozott meglepettségbe. Mindenkivel váltott pár szót, én pedig leginkább Niallel beszélgettem. Elmondta, hogy nagyon hiányzik neki Ash, és szívesen kibékülne vele, de nem megy. Tudja, hogy nem csalta meg, de mégsem beszél vele, mert tudja, hogy úgysem jönne össze.
Ettünk, én pedig elmentem medencézni. Jókat szórakoztunk, ki szúrtam, hogy Hazz épp Ash-el dumál. Ahogy rá figyeltem Oscar megdobott egy labdával. Odaúsztam és elkezdtem lenyomni a víz alá, nem túl nagy sikerrel. Kiültem a medence szélére, akkor pillantottam meg, hogy velem szemben  Lou belelökte Ash-t a vízbe. Harryvel összeakadt a tekintetünk. Nagy nehezen elfordítottam a tekintetem, nem bunkón, csak úgy mintha nem túlságosan érdekelne. Ergó, jött felém. Átszelte a medencét és felpattant mellém.

- Szia! Mi a helyzet? - nézett mélyen a szemembe, amitől az arcom elborította a pír. Remélem nem látszik a szürkületbe. Megköszörültem a torkom, majd zavartan elfordítottam pillantáson.
- Nem sok, és veled? - nyögtem ki. A kezét átdobta a vállam fölött, amitől meztelen oldala az enyémnek simult.
- Ne légy ennyire szomorú! - mosolygott rám pimaszul, amitől a lélegzetem is megakadt. A vér csobogott a füleimbe, alig észleltem a külvilágot. A gyomromban lévő kis bogarak össze-vissza csapkodnak. Nem tudom hova tenni ezt a viselkedést. Megfogtam a vállamon átfutó kezét és leszedtem magamról. Kiemeltem a lábaimat a vízből és felé fordultam.
- Nem kellett volna. - csúszott ki a számon, de rendesen meg is bántam, mikor kiejtettem a számon ezt a három árva szót. Minek kell nekem állandóan fecsegnem?!
- Szerintem se. - a fene. Csak reménykedni mertem, hogy nem tudja mire értettem. Lemondóan sóhajtott. Megfogta a kezem és felhúzott. Bevezetett a házba, és felmentünk a szobámba. Értetlenül meredtem rá, ő pedig nem mert megszólalni. Szinte idáig hallottam ahogy az agy tekervényi kattognak. Közelebb jött hozzám, kikerült és leült az ágyamra. Lehúzott maga mellé, szinte lezuhantam, elvesztve az egyensúlyom. Közelebb csúszott hozzám az ajkai vészesen közeledtek. Nem tudtam mit tegyek teljesen lefagytam. Akartam, de nem tehettem.
- Nem Harry! - húzódtam el és felálltam, mire kétségbe esetten nézett. - Bírlak meg minden! De nem szabad most megkedveltetni magad. Mész turnézni, csak a szívünk fájna! - ráztam a fejem és már a hangom is remegni kezdett. Mintha megkönnyebbült volna, felállt és nekinyomott a falnak. Mozdulni sem tudtam, nem mintha nem élveztem volna a helyzetet. Kezével bezárt, majd a szemembe nézett.Elvesztem azokba a gyönyörű smaragdzöld szemeibe. És újra közeledni kezdett amitől a szívem hevesebben kalimpált. Gyorsan lecsaptak az ajkai, gyengéden simogatták az enyémeket. Csókját kérdés nélkül viszonoztam. Felső teste az enyémnek simult, kockái azonnal kirajzolódtak.A hideg is kirázott. Lassan elváltunk egymástól, aztán mosolyogva figyelte tetteim. Megöleltem, közben fejem a mellkasába fúrtam.
- Bella! - sóhajtott. - Lennél a barát nőm? - támasztotta homlokát az enyémnek. Na erre mit feleljek?Úristen! Most fogtam fel. A barát nője? Persze...biztos hülyít. Nem mondtam semmit csak kisiettem a szobából. Lementem épp búcsúzkodtak páran. Már csak Siofráék voltak itt, kedves lány. Én is elköszöntem a nagyiéktől is, mindenkitől.

*Ashley szemszöge*

Elköszöntünk mindenkitől, aztán a fiúk bejelentették, hogy bulizni megyünk.
- Oké, de akkor jönnek Steevék is! - tettem a kezem a csípőmre. Beleegyeztek, ezért gyorsan elmentünk felvenni a bulizós szerkót.
- Hova-hova? - nézett rám apa. Kicsit gáz volt.
- Hát tudod, a haveroktól elbúcsúzok, egy búcsúbuli....- magyaráztam. -belefér, nem? - mosolyodtam el, mire sóhajtott és legyintett egyet. - Szeretlek apa, Bella is jön! - tettem hozzá, és felszaladtam. Hallottam, a lépteket a hátam mögött. Felnéztem és eléggé meglepődtem mikor valaki benyitott.
- Zavarok? - mosolygott kedvesen.
- Nem dehogy, csak ruhát keresek! - vágtam rá, utalva, hogy a szekrényemből ki van minden dobálva.
- Csak szeretnék kérdezni valamit. - lépett be, aztán becsukta maga mögött az ajtót, és leült a megvetett ágyra. Bólintottam, hogy hallgatom. Sóhajtott és elkezdte. - Szóval, -sütötte le a szemhéját. - tudod szerelmes vagyok Nathenbe! - bökte ki, és éreztem, hogy nem fog többet mondani. Oké, szerelmes, ez mind szép és jó,...de?! Talán, nem akar vele járni? - Öm.. a gond, hogy, na jó, nincs gond, csak ezt el szerettem volna mondani, mert ilyet még nem éreztem! - sóhajtott és egy halvány mosolyt ejtett.
- Nathen nagyon rendes srác, és már sokszor megfordult a fejemben, hogy biztos te leszel a felesége meg ilyesmik. Szoktunk beszélgetni, néha még szomorú is mikor nem vagy ott, aztán meg mondom neki, hogy nem dől össze a világ, meg biztos te is szereted és ha nem szeretne itt lenni, nyugodtan mehet ha szeretne, és nyugodtan jöhetsz a társaságba mert kedvelünk! És elhiszem, hogy szerelmes vagy, mert Nath tényleg jó fej, és megértő, és szeret téged! - biztattam. - Nem értem mi a baj, de azt igen, hogy nálatok szerelmesebb embereket még nem láttam. - nevettem el magam mire elpirult.
- Amikor Nathennel jártál, mondta neked, hogy "szeretlek"? - kérdezte. Na ez meglepett. Neki mondta?Vagy nem? Miért kíváncsi erre?
- A múlt nem számít! - vetettem ki magam a kérdés alól. Tovább kutakodtam a ruháim közt, keresve a megfelelőt.
- Légy szíves mond el! - kérlelt. Megforgattam a szemem persze ezt nem látta, mert háttal volt nekem. Nem mondhatom neki,hogy még most is mondja, de hazudni sem akarok.
- Igen, mondta! - sóhajtottam. - Most is mondja, csak már nem úgy, mint szerelmes pár, hanem mint jó barát! - fordultam vissza egy ruhával a kezemben. Bólintott. Nem láttam semmit az arcában, sem szomorúságot, sem féltékenységet. - Neked mondta? - kéredztem és magam elé emeltem a ruhát.
- Igen! - virult ki. Olyan aranyos, komolyan, örülök, hogy összejöttek. - Azt hiszem, végleges és őrületesen belé szerettem! - kuncogott és elpirult egy kicsit. Tényleg, ez olyan, hű, mondanám, hogy lenyűgöző, de még annál is több.
- Na látod! - fordultam felé. - Szerinted ez jó?-mutattam végig magamon. Igaz felvéve jobb lenne, de így is látszik, hogy gagyi vagy sem.
- Szerintem ez jobb lenne! - emelte fel az egyik koktél ruhámat. - Ezzel a cipővel!-mutatott a cipőim közé egy magassarkúra. Na abban nem tudok járni, de itt az ideje megtanulni.
- Hm....nem tudod hova megyünk? - kérdeztem. Ha csak bárba vagy ilyesmi nem veszek fel szoknyát, amúgy is utálom, csak 2-3 van.
- De, ide a fő útra, tudod! - mutogatott . Értem melyikre gondol, arra a......  "Light in the Night" [Fény az éjszakában] Oké, oda nem fogok koktél ruhát felvenni, nem olyan hely, csak egy kis szexi valamit.
Közös döntéssel kiválasztottuk a nekem tetszőt. Fekete cső nadrág, és egy piros lezser póló, vagy nem is tudom minek mondhatnám, egy ezüst flitteres szájjal díszítve.Fekete szíves nyaklánc amit még Bellától kaptam. Nessa felajánlotta, hogy csinál nekem sminket, amibe egy kis vívódás után bele is mentem.
Felvettem egy elég magas sarkú fekete cipőt, az első lépésemnél eltaknyoltam, de nem nagyon ütöttem meg magam, szerencsére.Hát ha a fiúkkal kell turnéznom, meg kell tanulnom magassarkúban járni.

Füstös szemeket varázsolt nekem, nem lett durva, olyan normális. Szempilla spirál, szem ceruza, szemhéj tus, rózsaszín rúzs ami alig látszott meg, és egy kis púder. A telefonom becsúsztattam a zsebembe majd átmentem Belluc szobájába, ő is készen állt ezért elindultunk így hárman csajok. Ja el is felejtettem, Nessa-n volt egy lila koktél ruha, a felsőtestén strasszok, a szoknya része pedig szedett vagy milyen, olyan habos, de nem túlságosan. Csinos benne! Jéééééézus! Mióta sminkelem magam, mióta veszek fel magas sarkút, mióta lógok csajokkal?! Atya ég!
Visszaszaladtam a szobámba, - ha tudtam volna ebbe a 'hótaposóba' - onnan a fürdőbe, és elkezdtem vizes koronggal (tudjátok amivel a körömlakkot is le szokták szedni) leszedni. A felét leszedtem, a maradék már nehezebb volt. Kijavítgattam, hogy ne legyen 'moncsicsi' a szemem alatt, a cipőt lerángattam magamról és felvettem egy piros supra cipőt és máris jobban éreztem magam. Leszaladtam most már kényelmesen, elhintettem egy mosolyt és végleg elindultunk. Gyalog mentünk, nem volt olyan vészesen messze. Már  az utcában hallani lehetett a dübörgő, ritmusos zenét. Beléptünk az épületbe, villódzó fények, pia és dohány szag. Eszméletlen sok ide-oda ingadozó részeg ember.Talán nem ez a legjobb választás egy parti helyszínnek. Ahogy egyre beljebb mentünk, egy beugróban megpillantottam a srácokat.

- Hejj' de csinos valaki! - mért végig Steev, ami miatt nevetnem kellett. A többiek is elismerően bólogattak. Mit szóltak volna ha abba jövök amibe Nessa akart felöltöztetni? Húúú..kitört volna a harmadik világháború.
- Köszönöm! Te sem panaszkodhatsz! - mutattam felé mire kicsit elpirult. Elég érdekes egy fiútól, de aranyos 'gesztus' is. Nessa és Nath el is mentek táncolni a sok ember közé. Itt beljebb nem is annyira rossz a helyzet. Több a fiatal és normális ember, csak egy-két 14-15 éves lány viszi túlzásba, de ha a szüleik megengedték, és ez jó nekik...
- Hallod? - bökdösött valaki.Odanéztem és Lou-val találtam szembe magam. Hülyén néztem rá, de közelebb hajolt és elmondta mit akar. Az pedig a tánc, azt akarja. Hát belementem. Egy kicsit elvegyültünk, majd elkezdtünk táncolni. Louis néha olyan mozdulatokkal illette az egész 'produkciót', hogy az valami fenomenális. Komolyan, végig nevettem az egészet, pedig MÉG nem is ittam. Visszamentünk a többiekhez, mindenkivel táncoltam, kivéve - értelem szerűen - Niallel nem. Ha nem hívott, a mostani helyzetbe én se fogom. Jót szórakoztunk, én ittam valami olyat, amit eddig nem mertem kipróbálni; a tequil-át. Só, pia, citrom. Só, pia, citrom. Só, pia, citrom. Az első kör, valami borzasztó volt, de Harry beavatott a 'titokba'. Nem szabad ez a három cucc közt levegőt venni, hanem minél gyorsabban lemegy, annál fincsibb lesz. Hát így is lett. Tiszta profi lettem a harmadik körre. Vanessával is táncoltam, Nathennel is, Steevel is, meg valami idegennel is, meg még valakikkel. Fogalmam sincs ki volt az, de elég helyes volt, a másik meg kicsit idősebb, de hát az most nem fontos. Egy tánc belefér, nincs igazam?! Elég sokáig voltunk ott. Só, pia, citrom. Ez a legjobb összeállítás. Az eleje maró, finom, meleg. Fantasztikus érzés, majdnem mint a drog, csak ez ugye pia, és alkohol van benne, nem ilyen extasy, meg hasonló hülyeségek. Nathen odajött hozzám, felemelt olyan menyasszony pózba, és kivitt.
- Hé, mi a fenét művelsz!? - akadtam ki. Nem üvöltöztem, nem nagyon akartam feltűnést kelteni.
- Ki viszlek mielőtt lejáratnád magad! - mondta tök természetesen. Sóhajtottam és hagytam, mivel igaza van, kicsit gáz lenne. Az ereimbe tombolt a forróság, a nyelőcsövem is marta a pia. Nagyon rossz érzés volt, de mégis kellemes.
- Egyébként a saját lábamon is tudok menni! - közöltem vele egy kis idő után. Kifújta a levegőt és leengedett óvatosan. A kezemen azért még kapaszkodtam a nyakába, nem akartam leesni, főleg, ha már ittam, elég instabil vagyok, ráadásul ismerem magam. Mikor meggyőződtem, hogy nem fogok elesni, elengedtem és lassan slattyogtam mellette.
- Amúgy ez nem fura? - kérdeztem egy kis idő után. - Azaz, neked nem az, hogy tök jó barátok vagyunk,  pár éve meg még jártunk?! - pillantottam fel az arcára, ami semmit nem mutatott. Megbántam, hogy ezt mondtam, de amit gondolok azt ki is mondom. Ez egy nagy hibám.
- Öm, most, hogy mondod, elég fura, de hát, te is az vagy! - bökött meg viccesen. Egy mosolyt én is elejtettem, hagy örüljön, meg azért valljuk be, kicsit vicces volt.
- Komolyan!!! - vágtam rá, mire sóhajtott.
- Furcsa.... de, nem zavar! - mosolygott tovább nyugodtan. Bólintottam. Engem sem zavar, örülök, hogy van ilyen barátom, és azt sem bánom, hogy volt közöm hozzá. A mottóm - mostanság - "Egyszer élünk" - igen tanulságos. - Miért téged zavar? - nézett megint rám. Hirtelen megbotlottam, de Nath keze rögtön elkapott. Most, hogy így megnézem, az egész utca kihalt, néha egy-egy autó, elgurul mellettünk, de semmi több. Csak az utcai lámpa fénye világít be, ha egyedül lennék, még sietnék is. De így, hogy van mellettem, egy bátor és egy erős férfi....hihi... Kuncogtam egy sort, és válaszoltam.
- Engem egyáltalán nem zavar, és kösz! - rántottam a vállam, még mindig a kezébe kapaszkodtam, mint egy kisgyerek, de nem bánom. - Egyébként köszi azt is, hogy hazakísérsz, meg a videót is! - motyogtam kedvesen. - Ja és Nessa ugye nem érezte magát kellemetlenül? Én nem tudtam róla, mentségemre szóljon! - tettem hozzá hadarva. Megrázta a fejét ellentétesen, azaz nem haragudott. Ennek örülök. - Nagyon kedves lány! - jegyeztem meg, mire elmosolyodott. Olyan jó látni, hogy végre boldog. - Nem tudom, hogy el szabad-e mondanom, de amikor jöttünk a bulira, bejött a szobámba és azt mondta, hogy nem tudja de olyan furcsa érzései vannak veled kapcsolatba. - néztem zavartan a távolba, de Nath-re pillantottam, csak, hogy megtudjam a reakcióját. Lefagyott a mosoly az arcáról, és kíváncsiság és... valami furcsa lépett a helyébe, Talán a félelem. Jajj... - Ne gondolj rosszra, nem olyan rossz dolog! - vágtam rá hirtelen, mire sóhajtott de mégis sürgetően nézett, amitől kicsit megborzongtam. - Nyugi van haver, csak azt mondta, hogy , idézem " Azt hiszem véglegesen, és őrületesen belé szerettem! " . - mosolyogtam még mindig kivirulva.
- Atya ég?! Ezt mondta! - húzta vigyorra a száját elképedve. Bólintottam én is, mire felkapott a derekamnál fogva, és megpörgetett. - Szeret! Komolyan szeret! -nevetett és kiabálta, az utca közepén. Én is elnevettem magam, vicces látványt nyújtott. Vissza helyezett a földre. - Érted te ezt? Mióta járunk, mondtam neki, hogy szeretem, de nem mondta vissza. Azt hittem nem szeret, de beletörődtem, hogy ez nem megy ilyen könnyen mindenkinek, ezért nem is foglalkoztam vele. De most?! Ez nagyon aranyos volt tőle! - tette hozzá halkabban. Olyan aranyos volt, komolyan mondom, mint egy kisgyerek.
- Értem én, nyugi van! Keblemre haverpasim! - kuncogtam, mire megölelt, ahogy én is őt. Még mindig vigyorogva mentünk tovább, mikor egy csoport fiatalt láttunk szembejönni velünk. Talán épp egy partiba mentek, kihívó ruhák, és így közelebbről smink, a fiúknak pedig fel van zselézve a hajuk. Nagyon humorizáltak, olyan dolgokról amilyenen egy alap ember még mosolyt sem ejt. Érdekes. Ahogy már csak pár méter választott el, egy lány, nagyon végig mért, odasúgott valamit a másiknak, ő is kémlelt, érdekes volt. Ránéztem Nathre, aki még mindig a kezét átdobva hagyta a vállamon és előre meredt, aztán rám.
- Öh...heló! - szólított le a kicsit színes csaj. Nagyokat pislogtam, majd eszembe jutott a só, tequila, citrom, - úúú, fincsi, mindegy - és hátráltam egy kicsit, nehogy megérezze, mert szerintem nem csak egyet ittam. - Bocs, csak te nem Ashley vagy? - mutatott rám zavartan. Egy kis idő után bólintottam.
- De, de én vagyok! - egy kis mosolyt is engedtem mellé, nehogy rosszul jöjjön ki a dolog.
- Úú, csinálunk egy közös képet? - nyújtotta nekem a telefonját. Azt hiszem, kéne. Odaálltam mellé és fényképezkedtünk. Ahogy elnéztem a lány nem lehetett több 17-nél. A barátai kicsit idősebbek lehetnek nála. Megköszönte és ő IS rákérdezett a Nathennek való kapcsolatomra. Szuper. Mentünk tovább, és végre megérkeztünk a házunkhoz. Szédülni kezdtem. A gyomrom is égett, nagyon. Eszembe jutott, hogy írok sms-t Nessának, mint besúgó, de akkor csak bekavarnék. Állítólag még elmondani sem szabadott volna. Ahogy beléptem tiszta rendezett volt minden. Anya takarítás mániás. Mi lesz komolyan? Azért takarít, hogy ha betörnek ne gondolják azt, hogy milyen kupi van? Ráért volna másnap is. Bementem, cipő le, fel a lépcsőn és már a szobámba is voltunk. Leültem az ágyra és összekuporodtam a hirtelen fájdalom miatt. Belenyilallt a hasamba.
- Sszz! - szisszentem fel halkan, de lemúlt a fájdalom ezért óvatosan kiegyenesedtem.
- Jól vagy? - süppedt be mellettem az ágy. Bólintottam. A gyomrom összerándult, és égett. Szaladtam a WC-re,  és gyorsan fölé hajoltam. Mindent kiadtam magamból. Lehúztam a wc-t, de akkor már valaki mellettem ült a földön. Összefogta a hajam, nehogy olyan legyen.

*Nathen Scott szemszöge* (ilyen se volt még, wow, sőt dupla wow)

Este jól kiütötte magát ez a lány. De mivel tegnap - azaz napközbe - kicsit izélt azon, hogy miért hagytuk leégetni magát a bulin, gondoltam most nem hagyom. Hazasétáltunk, nagyon örültem. Tényleg Nessa szeret,  úgy mint a szerelmét?! Na jó, nem kéne túl dramatizálnom...de ez akkor is olyan jó érzés.
Ahogy az ágyon ültünk, kezdett elfehéredni, és beszalad a WC-be. Én  is utána mentem, már csak annyit láttam, hogy lehúzza, de tuti lesz még következő adag, ezért felfogtam a haját, legalább az ne legyen olyan. Már kezdtem megijedni, a színei is változtak. Fhú..még zöld is volt. Vá....mint a Lokneszi szörny, csak hajjal. Kicsit megremegett, aztán újra a WC fölé hajolt. Juj....kezdi átjárni ez a szag a fürdőszobát. Még mindig fogtam a haját, nem akartam, hogy tökre olyan legyen. Körbenéztem, a mosdó felett, a polcon volt hajgumi, azt belecsavartam a hajába szegénynek úgy, hogy ki se tudja szedni, DE legalább nem lesz olyan. Gyorsan kisiettem vízért, remélem nem keltettem fel a szüleit. Jégkockát is tettem bele, állítólag jó hideg kell. Visszaszaladtam, de ahogy észrevettem megint hányt. Király....fel kéne tenni a napi szarra; "Esti kaland, kicsit másképp" na jó, beismerem, hogy én is ittam.
Visszaguggoltam mellé, és átnyújtottam neki, de csak elhúzta a száját.
- Ash! Igyál, attól jobb lesz! - tukmáltam rá, de csak a fejét rázta, majd elmosolyodott. Normális az ilyen?! Ja elfelejtettem, hogy Ashleyről van szó.
Lassan felállt, a segítségemmel és kiöblítette a száját. Megtörölte a kezét, és rám nézett.
- Éhes vagyok! - nyögte ki, majd újra mosolyogni kezdett. Éhes? Persze, mert nincs semmi a hasába.
- Hozok kekszet! - sóhajtottam. - DE! - fordultam vissza. - Abból igyál! - mutattam a hideg vízre. Bólintott aztán be is csuktam az ajtót. Újra le, keksz, és fel.Épp szürcsölgette a vizet. Azt hittem ki önti az egyik szobanövény tövébe és azt mondja, hogy megitta. Letettem mellé a háztartási kekszet.
- Nagyon óvatosan egyed! - újra bólintott. - Letusolsz? - kérdeztem tőle. Kicsit gondolkozott majd válaszolt.
- Kicsit később. Addig töltsünk fel képeket plusz a videót. - ajánlotta aztán megfontolt mozdulatokkal velünk szembe rakta a laptopot. Kiválogattunk pár képet, van olyan amin Nessa is rajta van. Gyönyörű lány. Nem is értem, hogy érdemeltem ki ezt a szépséget. Modell a csajom emberek! Na jó, lehet, hogy  én is sokat ittam. Elment letusolni, itt megvártam, közbe írtam sms-t a modell csajomnak.

Szia! Hazahoztam Ashleyt (az ő házukba) bocsi, hogy nem szóltam, sürgős volt. Szegény még hányt is.A vicc az egészbe, hogy miután hányt, rá 2-3 perce közölte velem, hogy éhes. Na mindegy, ha végeztetek menny hozzánk, a pótkulcs a szokásos helyen van, nyugodtam tusolj le, érezd magad otthon, csak anyuékat ne keltsd fel! :D Én is megyek nem sokára, remélem hamar lepihen! Szegény nagyon kivan...
Na mindegy, csók! <3 Xx N

Leültem a megágyazott ágyra, és nézegettem a telefonom. Pár perc múlva ki is jött a pizsijébe, az úgy nevezett "Niall pólóba" és vizes hajjal. Bebújt az ágy egyik felébe, és bámulta a plafont. Rám nézett és elmosolyodott.
- Köszi mindent! - suttogta lágyan. Hosszúakat pislogott, gondolom mér elég fáradt. Hosszú és tartalmas nap volt a mai.
- Ma már elmondtad sokszor, de nagyon szívesen! - viszonoztam gesztusát. Tényleg, bármikor segítek neki, ez nem jelent gondot. Nem mellesleg azt is tudom, ha én lennék bajba, ő is rögtön segítene, nem foglalkozva a saját gondjaival. Visszanézett a plafonra, mintha olyan érdekes lenne. A kíváncsiság miatt én is felnéztem, nem túl feltűnően, de tényleg nem volt ott semmi, a csilláron kívül. - Azt hiszem én megyek! - álltam fel, és indultam ki. - Jó éjt! - suttogtam kedvesen.
- Neked is! - mosolygott vissza. Befordult a sarokba és magára húzta a takarót. Halkan lesétáltam a lépcsőn, felvettem a cipőm, és indultam haza a kihalt utcán. Egyszer kéne csinálni egy ilyen, Flasmob-ot, ami azt jelenti, hogy sokan, minél többen játszunk, például egy bevásárló központba mindenki azt csinál amit akar, de amikor megszólal a síp, amit egyikünk megfúj (akire rábízzuk) mindenkinek szoborrá kell változnia, és nem szabad elnevetni magunkat egy bizonyos ideig. Az a bizonyos idő, akár 1, 2, vagy 3 perc is lehet. Mi régen 1-el játszottuk, mert alig bírtuk ki a komolyságot, de már megedződtünk.
A távolban Bellát láttam meg Harry-vel, egymás mellett sétálni, Harry eléggé dőlöngélt, Bells pedig kicsit dühöngősen sétált, ha van ilyen szó.

- Sziasztok! - köszöntem nekik csendesen. Nem szeretnék sok időt fecsérelni rájuk, vár otthon a szerelmem. A srác felkapta a fejét, és felnevetett mint egy idióta.
- Haló, Nick, izé... Nando's! Mi a helyzet pajtikám? - dőlt nekem hangosan nevetve. Juj, kicsit sem részeg, á nem.
- Szia Nathen! - suttogta elszégyellve magát. Mosolyogva megráztam a fejem.
- Na mi van, haver, nem is válaszolsz már nekem?! Azt hittem spanok vagyunk!? - háborodott fel, tiszta komolyan. Huh, nem szeretek dumálni piásokkal.
- Nincs semmi különös, haver! - tettem hozzá zavarodottan. - Bells, ne keltsd fel anyudékat, Ash szegény hányt, meg tök sz*rul volt, Harryvel meg csinálj valamit! - mondtam neki. Bólintott, megmarkolta a fiú alkarját és elkezdte húzni.
- Kösz szia! - motyogta és erőteljesen húzta.
- Sziaaaaaaa Narry baby! - kiáltott közben Harry. Jujj, kezdem jobban félteni Bellát mint Ash-t. Lassan haza is értem, vagyis gyorsan, de mindenki "lassan"-t mond, akkor miért ne?! Bementem, láttam Nessám cipőjét, szóval tuti itt van. Felszaladtam sietősen, de halkan. Ahogy benyitottam épp a haját törölgette a törcsivel, biztos megmosta. Amikor megpillantott elmosolyodott és közelített felém.
- Szia! - adott egy hosszú puszit a számra. - Hogy van Ash? - kérdezte miközben megölelt.Szorosabban húztam magamhoz, nagyon kellemes már maga a személye is.
- Jobban van, amikor eljöttem már ágyba volt, elég fáradtnak tűnt. - magyaráztam neki, mire bólintott. Nagyon kedves tőle, hogy fontosnak találja, hogy mi van vele. Az is aranyos tőle, hogy segített megszervezni a bulit, és nem haragszik a képre, a videóból. Mivel pizsibe volt, bebújt az ágyamba, én pedig elmentem letusolni. Gyorsan végeztem is, bár én is hajat mostam. Nem akartam, hogy jobban beszívódjon a hajamba, ez a pia és füst szag, keverve. Általában így nyáron csak egy boxerbe alszok, szóval, most is így tettem. Kimentem és láttam, hogy már csukva van a szeme, de mikor meghallott egyből kipattantak a szemei. Ahogy végigmért mosolyra húzódott a szája. Ez hízelgő rám nézve. Arrébb csúszott, jelezve, hogy feküdjek mellé, meg is tettem kérését. Bebújtam a meleg takaró alá, és magamhoz húztam a derekánál fogva.Felém fordult és megölelt. Nagyon jól esett. Megpuszilta a nyakam és belesuttogta a fülembe.
- Szeretlek! - úú....kimondta! Ez az a szó ami 9 kis betűből áll, de egy kapcsolatot tud feljebb emelni.
- Én is! - nyomtam egy puszit a homlokára és simogattam a hátát. Így merültünk álomba.

*Ashley Blue*

- Miért veszekedtek? - üvöltöttem egy fiatal nőre, és egy idősebb emberre. Zokogva rogytam össze, de elég hamar a földre értem. Körülöttem a környezet, sötét, dohos volt. Egy kis szoba, a közepén egy kis dohányzóasztallal, a fal mellett egy kiságy, és szekrénysor. Régi, rozoga ágy, és sok kép. Nem foglalkozva velem, csak szorította a nőt, a pasas. Nem tudom miért, éreztem, hogy közbe kell lépnem. Letöröltem könnyeket a szememből felálltam és szaladni kezdtem. Ismeritek azt az érzést mikor az álmokban ha zuhansz, soha nem érsz földet? Vagy szaladsz, de nem érsz oda SOHA? Na most engem ez kínoz. Szaladok, de semmi.Lihegve kezdem már-már feladni, de az energiám fogyhatatlan. A férfi egy gúnyos mosolyt vetett fel, és megütötte a barna hajú nőt.
- Ne bántsd!!!! - ordítottam torkom szakadtából és újra erőlködni kezdtem. Odaértem lihegve, és behúztam egyet a férfinek, de csak a térdéig ért el a kezem. A csávó elkezdte csókolgatni a nőt, mire elfordítottam a fejem.
- Ti meg mi a szent urat csináltok? - lépett be az épületbe egy szőke, középkorú nő. - K*rva!!! - rángatta meg a barna hajú nőt. De nem hagyta magát, és el kezdtek verekedni, a férfi pedig elhagyta a helyet.

- Ashley! - rázott valaki, mikor felijedtem. Atya ég! Csak egy álom. Jó rég nem volt ilyen. De ez most más volt, volt miért sírnom. Milyen elmebeteg álmodik ilyet, komolyan?!
- Jól vagyok, köszi! - sóhajtottam és megtöröltem az arcom, ami megint el volt ázva a könnyektől.
- Jó éjt! - sóhajtott felállt mellőlem és kiment. Furcsa, így megint álmodni. Már jó ideje nem volt semmi hasonló.Vajon van valami jelentése? Nem hiszem, hogy ezek olyan 'normális' álmok. Régebben is, sokat álmodtam, de akkor csak olyat, hogy egy anyuka, és 2 vagy 3 gyereke van, picik. De ez is régen volt, aztán már nem is volt semmi, el is felejthettem volna, csak éppen, valami miatt újra elő jöttek. Ennek minden van oka, csak azt nem tudom, hogy mi. Visszaaludtam, nagy nehezen, amikor eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, hány óra. Felültem, de vissza is estem, annyira megszédültem. Összeszorítottam a szemem, és lassan felemelkedtem, de a fejfájás, szétszakított. Ahogy megnéztem a telefonom, már hajnali 6-óra volt. Remek. Bekapcsoltam a tv-t, de semmi izgi nem ment benne. Kapcsolgattam az adók között, a Cartoon Network -öt választottam, ezen mindig beteg mesék mennek, most jól jönnek.Ittam még abból a vízből amit tegnap, vagyis ma Nath hozott be nekem. Szerencsére a fejfájáson kívül nincs semmi bajom, asszem.