(2. évad) 41.rész Egy rendkívüli nap

Hali skacok! Köszönöm a 4 komit, csodálatosak vagytok!! ^^ Már nem bírtam ki, hogy ne hozzak részt, ezért itt van! :) Nekem tetszik ez a rész, kicsit más lett, nem annyira okoskodós, mint amiket szoktam, és egy kicsit sem érzelgős gagyi! :D Mint látjátok, megújult a külső, remélem tetszik, fejlécet is váltok még, jah és ugye van egy másik blogom is, (link: http://sosemgondoltamvolnaonedirection.blogspot.hu/ ) pls iratkozz fel, ha még nem  tetted, arra is nemsokára kész a kövi rész! :)
Ami ezt  illeti, rövidebb részeket hozok, már nekem is uncsi, hogy megunom az olvasást mire EGY rész elolvasok... -.-" Mindegy, jah még egy! Készítettem külön erre a fejezetre egy videót, de csak a köviben lesz benne, úgy döntöttem! :) 7 perces, remélem az is tetszeni fog! :) Mint látjátok, van chat, nyugodtan írhattok AKÁRMIT, még ami teljesen eltér a blogtól olyat is, nem harapok, szívesen beszélgetnék veletek :) Haj és még egy, van még egy (xD) megújulás, a 'pipa' vagy mi, ha tetszett jelezz, ha már komit nincs kedved írni, ez csak egy kattintás! :) 
Köszönöm a figyelmet, jó olvasást, hagy magad után nyomot! :) <3 Csengi :$

Lépteket hallottam, gondolom vissza is sétált oda ahol alapból állt. Lassan benyitottam és megpillantottam az ágyon ülő, pityergő testvérem.
Lassan besétáltam és leültem mellé. Lehajtotta fejét közben arcát a tenyerébe temette. Sajnálkozó pillantásaim csak úgy perzselték a bőrét, mégis tehetetlenül és bizonytalanul ültem az ágyon. Sosem voltam igazán jó ebbe a vigasztalósdiba és, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs mit tegyek. Niallnél mindig elég volt pár szó és egy nagy ölelés, de ő más, hisz' szerelmes volt belém és úgy az tényleg más. De ő a TESTVÉREM! Mégis mit kéne tennem, sosem láttam ilyen maga tehetetlen állapotban.
- Kérlek ne sírj, mond mi a baj? Na jó, ez hülye kérdés, de ebbe még bele sem gondoltál? Hisz' ő Harry Styles! Biztosan ő is szomorú amiért itt kell hagynia, biztosan ő is szeret és biztosan nagy döntés elé állította az érzéseit. Sokszor könyörögtem, hogy ne szeress belé, kicsit azért reménykedtem, hogy megtalálod a boldogságot....mellette.- magyaráztam kicsit mintha magamnak, mivel meg se szólalt. Sóhajtottam és megöleltem. Már nem zokogott csak könnyei hullottak, de az sok. Mintha dézsából öntötték volna.
- Örülök, hogy te velük mész!- szipogott és megtörölgette a szemét mintha elvágták volna. Én is ezt szoktam tenni, most már értem miért szoktak rémült képet vágni ha ezt csinálom. Bár meglepett, hogy ezt mondta, talán neki kéne elmondanom, mert ugye bár a testvérem.
- Nem..- vettem egy nagy levegőt- ..nem..- nem tudtam folytatni mert a hangom állandóan elcsuklott.Vettem egy mély levegőt és szólásra nyitottam a szám.- Nem hiszem, hogy velük megyek!-ráztam enyhén a fejem. Kicsit meglepett a tiszta kiegyensúlyozott hangom. Talán nekem ez a 'képességem'. Az érzelmeimet tudom kezelni, vagy csak megtanultam. Nem értem...ez mind bonyolult, mintha nem is ismerném magam. Viszont van aki ismer....mégpedig az ÉN legjobb barátom. Fel is hívom ha végeztünk.
- Aham.....fújta ki a levegőt és rám emelte vörös szemeit.- Nem kéne elhalasztanod ezt a lehetőséget!-könnytől elázott haját kisöpörtem az arcából mire egy aprót, tényleg nagyon kicsit elmosolyodott és egy "köszönöm"-öt hagyott el szája. Ezt gondolom a vigasztalásomra értette.
- Ez egy testvér dolga!- mosolyogtam mire ő is ezt tette. Örülök,hogy kicsit elfelejtettem vele ezt a dolgot. Megöleltem majd kimentem.Kicsit lelki ismeret furdolásom van ez miatt.
Besétáltam a szobámba és megpillantottam a kutyusaim. Odamentem hozzájuk és megsimogattam őket. Pár percig ezt tettem, majd kisétáltam a konyhába. Összedobtam egy szendvicset mert úgy éreztem mintha hetek óta nem is ettem volna. Visszatért ez az érzés....bevallom nem valami jó így, hogy megtapasztaltam milyen normálisan enni, vagyis kevesebbet.
Gondolom mér nem kéne senkit felhívni, inkább majd írok nekik egy sms-t. Elmentem letusolni, jól esett a langyos víz a forró bőrömnek. Felvettem a pizsim, az ölembe vettem a laptop-ot és pötyögni kezdtem rajta.Feltöltöttem pár képet az instagram-ra,a twitterre is kiírtam egy idézetet,ami így szólt;

 "A nehéz pillanatokban születnek meg az életre szóló barátságok. Ilyenkor lehullanak a maszkok, és valóban közel kerülünk egymáshoz. <3 " 
Úgy érzem ez teljesen jó.

Ha már így fent vagyok twitteren írok az én  hős szerelmesemnek és az én ....mimnek?! Ki kéne találni valami tök jót....öm...egó manó...fúj ez hülyén hangzik...na jó, majd idő közben kiderül.
@Ashley_Blue @NathEn.ScOtt @zaynmalik holnap gyertek hozzánk,várlak és siessetek! :)

Elmentem letusoltam és be merészkedtem az álmok titokzatos világába.
...
Kora reggel a telefonomra keltem ami csörgött. Anya volt, hogy el kellett mennie a boltba, majd jön. Király..! Hány óra? Hajnali 9. Ne már! Ilyen korán ki az isten kel? Mivel nem tudtam visszaaludni csináltam kávét és kivettem a posta ládából az újságot, amibe csak kegyetlen pletykák keringtek. Szörnyű!
Troth és Hambi kiszaladtak a csengetésre és ugatni kezdtek, de befejezték. Kimentem és kinyitottam a kaput amit gondolom anya bezárt.
- Jó reggelt! - köszöntek egyszerre.
- Jobbat! Mi járatba? - ásítottam és gyorsan be is szaladtam a házba mert leesett, hogy csak egy bugyiba és egy Niall felsőbe vagyok az udvaron. Na oké...igaz, hogy mindent takar de akkor is.
- Ha jól hiszem, te írtad este, hogy jajj de nagyon siessünk!? - vágott hülye fejet Zayn. Egy fintort vetettem felé amin elvigyorodott.
- Ne szekálj, reggel van! - ránéztem az órára ami 10-et mutatott. - Ti hogy-hogy ilyen korán felkeltetek?-néztem rájuk és egy újabb "korán?" fejjel díjaztak.
- Hát, ha úgy tudom, hogy nagyon kell sietnem mert a havernőm számít rám, képzeld 'korán' felkelek! -vágta a képembe mire levettem a sapiját. Összevonta a szemöldökét, nekem meg egyre nagyon vigyor kerekedett a képemen. - Na aaaazt szépen visszaadni a haverfiúdnak! - mondta, de én szaladni kezdtem.
- Haverfiú?-kérdeztem lihegve. -Ez tetszik! Te vagy az én Hős szerelmesem, de ezennel átnevezlek haverfiúmnak! - nyilvánítottam ki büszkén, aztán végül hirtelen megálltam és sarkon fordultam a sapkát pedig a fejére tettem közbe. - Egyébként nem kéne sapkát hordanod állandóan, szuper szexi hajad van!-túrtam bele mire mérgesen nézett, de csak viccből.
- Ohh hát ezt hallottam már sokszor!-kezdte csavarni a haját mint egy kislány és vigyorogni mint egy elmebeteg. Ő az én Nathem. Zayn is csak mosolygott rajtunk.
-Csak fejedbe ne szálljon az egód...ami már amúgy is átlépte a határt, szóval ne is fényezzük! - mondtam őt kikerülve. -Várjatok meg! -szaladtam fel, felöltözni. Annyira siettem, hogy nagyon.
Gyorsan felkaptam egy fekete csőnadrágot, egy fehér trikót, rá egy béke jeles lenge felsőt, ahhoz egy baglyos nyakláncot és a fekete cipőm. A hajam egyszerűen felkötöttem szokásomhoz hívően lófarokba és a fogam is megmostam. Felraktam egy kevés szempilla spirált, kivettem a szekrényemből a fekete körömlakkom és szaladtam is le.

- Ki festi ki a körmöm? - mutattam fel az  üvegcsét. Hülyén néztek én pedig csak levágódtam a nappaliba, kinyitottam és sebesen kifestettem a jobb kezem. Azt szoktam előbb, mivel jobb kezes vagyok és bal kézzel bénább vagyok és ha a balon csinálom először, kapásból elkenem. A fiúk odaültek mellém és figyelték, hogy mit csinálok.
- Ki próbálod?-nyújtottam oda Zaynnek az ecsetet. Megfogta és elkezdte csinálni. De nem föntről lentre,hanem lentről föntre. - Nem is rossz! - bólogattam amikor megnéztem az első két ujjam. Néhány helyen kimaradt egy-egy rés, de nem számított. - Nathen? - mutattam felé, aztán ő is elkezdte a maradék  hármat. Nagyon kis béna volt, még a nyelvét is kidugta, de aranyos.
- Ez nehezebb mint hittem! - sóhajtott. - Oké, akkor most te lemosod és megcsinálod normálisan! -mondta ahogy kész lett. Méregette egy kicsit, tuti nem volt megelégedve.
- Dehogy mosom!-mondtam nevetve.
- Persze és így jössz el? - mutatott a kezemre fancsali fejjel Zayn. Igen, így megyek. De hova is?
- Aha! - bólintottam. - Ti csináltátok, jó, hogy így megyek! - nem firtattam tovább a dolgot. - Hova is megyek? - pillantottam a két srác arcára akik összenéztek és sunyi mosoly ült az arcukon.
- Tudtam, hogy jóba lesztek! - csaptam össze, immáron megszáradt kezem. - Na de most komolyan, hova? - kérdeztem meg újra.
- Hát moziba! - szólt fel Nath mosolyogva. Mozi....nem hangzik rosszul.
- Oké, induljunk, de álljunk meg előtte a  mekibe, nem reggeliztem! - fogtam meg a korgó hasam nyafogva, mire Zayn átlendítette a kezét a vállam fölött és elismerve nézett felém.
- Visszajött a mi Ashleynk! - néztem bele barna szemeibe ugyan csak mosolyogva.
- Bellának kéne szólnom! - sóhajtottam. - Halljátok, tegnap úgy kiakadt, amikor emlékeztettem a turnéra....! - ingattam a fejem szomorkásan és felrohantam. Még aludt ezért csak egy cetlit hagytam a telefonja mellett az íróasztalon, ami így szólt;

"Elmentem Nathennel, ne ijedj meg!
Nem puszil : A
xx "

Azért nem írtam Zayn nevét, nehogy visszaemlékezzen a(z) 1D-re.
Leszaladtam és indultunk is. Mivel a mozi elég messze volt, ezért elcsórtam anyuék kocsiját, ami nem bűn, megengedték. Én vezettem egy részt, Nathen nincs jogsija, másrészt én szerettem volna, haramad részt Zaynnek van jogsija, negyedrészt én szerettem volna.
Elég hamar odaértünk. Zaynnel vettem három 5 literes popcornt, és három egy literes kólát. Nath megvette a jegyeket, a "Paranormal Activity 1" c. filmre. Nem tudom mire kell számítanom de remélem nem idő pocsékolás ez a film. Hisz' fontos két órát vonna ki az életemből...ami téééényleg nagyon fontos.
Mivel pont most kezdődött be is ültünk a terembe. Szerencsére jó helyeket kaptunk, és nem volt pattogatott kukorica hanyagan szétszórva, mint legutóbb...és az előtt. És ültem középre, a jobb oldalamra Zayn ült, a balra Nath. Az eleje a filmnek elég langyos volt, a közepe már azért valami. Idő közben elfogyott a kólám, és a popcorn kimarta a szám, ezért gyorsan kimentem, persze Nath egyből megkérdezte, hova megyek, és miután elmondtam 'engedélyt adott' rá. Gyorsan kislisszantam, elég sok félelemmel teli arcokat véltem felfedezni. Kiléptem arra a helyre és beálltam a sorba. Két család állt előttem, ezért körülnéztem a terembe. A mellettünk lévő sorba Eric-et pillantottam meg. Tudjátok a kórházból. Vagyis....igen, ez ő lesz.
- Heló Ashley! - vájta szemeit az enyéimbe, miután észrevette, hogy nézem.Arca boldogabban festett, bár általában az ember boldogabb egy moziba, mint egy kórházba. Rámosolyogtam és én is köszöntem neki.
- Szia Eric! - bólintottam és aztán vettem észre, hogy én következek.-Egy fél literes kólát kérnék! -néztem a fiatal szőke lányra aki teljesítette kérésem.
- Azt hittem meg sem ismersz!-mosolygott, miután visszavezettem rá a tekintetem. Aztán ő következett, míg én elvettem a kólát és kifizettem.
- Téged nem felejtelek el! - kacsintottam rá kacéran. Nem úgy gondoltam ahogy, hanem tényleg egy  barát, és meghallgatott. Bár kicsit olyan mintha hitegetés lett volna de nem annak szántam.
- Ezt bóknak veszem! - kuncogott ő is, és elvette a rendelését.
- Igen, jó hallgatóság vagy! - kacagtam egy műt, de szerintem nem volt feltűnő. Ezzel a mondatommal kicsit kijavítottam magam, mondhatom kimentésnek is. Mosolygott egyet rajta, azzal a kis éretlen fiatal fejével. - Amúgy mit nézel? - kérdeztem mikor már sétáltunk a sok terem felé. Ő a Gru-t nézi meg a barát nőjével, aki a haverja és lány, szóval értitek (?), és a hugával meg annak a barátnőjével. Kedves tőle. Nem értem minek jött Mullingarba ha Dublinba él, na de mindegy. Telefonszámot cseréltünk és be is mentem a moziba. Épp olyasmi résznél tartottam, hogy a földre szétszórtak valami, lisztet vagy hintőport. Egyébként tökre  zavaró, hogy saját felvételekről van a film, nem stáb készítette.
- Hol voltál eddig? - kérdezte Zayn kiakadva mikor visszaültem a helyemre. Kortyoltam egyet a kólámból és válaszoltam.
- Összetalálkoztam egy régi ismerőssel. - vontam meg a vállam, mire kicsit furcsán visszatért a szeme a filmvászonra. Nath feje olyan vicces volt, tisztára para.
- Nyugi Rómeó, nem fog megenni! - böktem oldalba nevetve ő meg csak gonoszul rám nézett és egy grimaszt vágott. Olyan vicces volt.
- Lemaradtál egy csomó mindenről! - tette karba a kezét durcásan. Hülyén néztem rá, de nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Olyan vicces volt, összevont szemöldök, lebiggyesztett ajkak, a zöld szemeiben pedig álcázni próbálja a félelmet, ami egyre jobban megy neki. Olyannyira, hogy már-már mosolygott.
- Nyugi, majd megnézem, ha unatkozom. - legyintettem. - Amúgy Nessát miért nem hívtad? - kérdeztem hanyagul és egy újabb korty kólát lenyeltem. Egy kis hatásszünet után válaszolt, amit nem tudtam mire vélni. Bár, lehet, hogy nem a legjobb téma, de az biztos, hogy nem kaptak össze, Nathennek kétség kívül Ő lesz a felesége. Nem olyanok mint Én meg Nath, mert Nathen nekem mintha a bátyám lenne, tökre hasonlítunk mint belsőre mint külsőre, a zöld-barna szemet kivéve.És hát ahogy a mondás szól ; Az ellentétek vonzzák egymást! Gondoljatok bele, ha ugyanolyanok lennének értelmetlen lenne a kapcsolat és nem utolsó sorban még unalmas is.
- A családjával van. - mosolygott. Ennek a fiúnak tényleg sokat jelent Ness, nem minden lány csalt mosolyt az arcára.
- Értem! - bólintottam teljesen és végleg a filmre koncentráltunk. Hamar vége lett, hát a vége, na attól enyhén beparáztam....na jó, kit áltatok?Még el is fordultam, ami nagy ritkán van, nem mozgatnak meg a horror filmek, de a szellemes-démonosoktól jobban félek, talán mert hiszek bennük. Nem cáfolja egy tény sem, hogy nem léteznek, -sőt..- viszont egy tény sem támasztja alá. De én hiszek bennük, mivel régebben Alex-ék  házába volt szellem, amikor ott aludtam állandóan a villanyt kapcsolgatta, a csillár hintázott, nyikorgott a fa lépcső, és a falakból zaj szűrődött ki, de fizikailag sosem bántott ezért ők sem foglalkoztak vele és idővel abba hagyta.
Kimentünk és úgy döntöttünk plázázunk még egyet. Vagyis a fiúk nagyon ragaszkodtak hozzá, én meg gondoltam; Miért ne? És így még ott töltöttünk pár órát, nem vettünk semmit, de jó volt hülyéskedni a boltokba, az egyikből még ki is dobtak, mert mindent felpróbáltunk és fényképezkedtünk a dolgokkal.
Zayn rávett, hogy menjek be egy könyves boltba és kérjek egy Harry-s és egy 1D-s rajongói könyvet, nem kell megvennem, csak menjek be és kérdezzem meg, hogy van-e.
- Jó napot!Meg tudná mondani, hogy van-e Harry Styles-os könyv, vagy esetleg 1D rajongói könyv? -kérdeztem mosolyogva, mire elkezdett pötyögni valamit a számítógépen. Addig rápillantottam a srácokra akik felfelé mutatták a hüvelykujjukat, biztatás kép, mire egy flegma fejet vágtam hozzá, ők meg csak röhögtek rajtam.
- Sajnos a Harry-set nem rég vitték el, nagyon szeretik a bongyorit, és..... rajongói könyvünk sincs már, ma vitték el az utolsót. - mosolygott. A "Bongyori" szóra kuncogni kezdtem, hisz egy huszon valamennyi éves nő szájából ez elég vicces. Megkérdeztem, hogy szereti-e a srácokat, mire hevesen rázni kezdte a fejét. Mutattam Zaynnek az ujjammal, hogy jöjjön ide, de nem nagyon akart.Fejeket vágtam, mire beadta a derekát és lazán idesétált. A nő még levegőt is elfelejtett venni, annyira ideges volt. Bemutatkoztak egymásnak, kép készítés, autógramm, -még tőlem is- és a szokásos.
- Szóval, te vagy Zayn barátnője? - mutatott rám, szinte még mindig sokk alatt állva.Odaléptem elé és megráztam a fejem, tök komolyan.
- Nem, nem vagyok a barátnője, csak a barátja aki nő! - válaszoltam a végére már mosolyogva. Bólintott aztán kémlelte Nath-et aki szintén mellénk jött.
- Akkor ő a barátod? - mutatott az említett fiúra kíváncsian. Miért hiszi azt, hogy van pasim? Nem értem...
- Szingli vagyok! - adtam a tudatára nem túl kedvesen de bunkónak sem mondanám, ez csak amolyan megjegyzés volt.
- Akkor ő az a srác, akivel pár hete az újságban voltatok, és te mondtad neki, hogy idézem "Nath rajtad nincs ruha?" , mert gondolom ő volt az. - kuncogott, mire én is kicsit zavarba jöttem.
- Igen, ő itt Nathen! De mentségemre szóljon, részeg voltam, és én már nem is emlékszem rá! - vágtam rá humorosabban. Felnéztem a mellettem álló, magas fiú arcára aki mosolygott. Szerintem ő emlékszik.
- Hogy is volt? Még meg sem kérdeztem.. - ő is rám nézett és kuncogni kezdett, aztán legyintett és lehajtotta a fejét. Mikor kimulatta magát a múlton, elmagyarázta.
- Buliba mentünk, -amikor Nath megszólalt, a csaj ledöbbent és csillogni kezdett a szeme.- táncoltunk, ittunk, táncoltunk, mindenkivel flörtölgettél, vicces látvány volt - kuncogott újra mire nagyon kicsit fejbe vágtam és folytatta. - Már annyira hülyeségeket beszéltél, hogy gondoltuk Steevvel elviszünk, nehogy még jobban leégesd magad. - mutatott rám huncutul, mire gonosz fejet vágtam.
- Kösz, hogy hagytátok egész este lejáratni magam. - motyogtam.
- Nagyon szívesen! - jelentette ki hangosan mire megforgattam a szemem. - Aztán ahogy támogattunk haza olyanokat mondtál, hogy inkább nem részletezném, aztán jött a titokban perverz éned, és fhúúú, jó, hogy csak ennyit írtak az újságba! - nevetett újra. Csúnyán néztem rá, de a csaj és Zayn is nevetni kezdetek.
- Oké ez nekem nem annyira vicces! - állítottam le őket, de a gond, hogy már én is nevetni kezdtem. -Oké, ha ennyire bizarr dolgokat mondtam, mondj egy példát. - tettem a kezem a csípőmre.
- "Steev, tudtad, hogy a kis zsiráfoknak és a nagyoknak is annyi a spermájuk mint a nagynak", és mielőtt belekötnél, ezt idéztem. - mutatta fel a mutató ujját vádlóan.
- Na oké, magamra ismerek. - sóhajtottam. Kis dumcsizás után elvonultunk és még nézelődtünk. Én is kicsit megszívattam őket, mikor beültünk egy mekibe. Megmondtam a kasszás lánynak, hogy Nath kiszemelte mire a csaj kicsit elpirult. Nem valami jó szívatás.... a csajnak ráadásul bejön. Oké...ú megvan! Egy pasinak fogom azt mondani, hogy Nath kiszemelte. Oké, ez tiszta jó lenne.
Zayn nem bírta ki, hogy ne vegyen valamit, ezért vett egy nyakláncot az anyukájának amin felirat is volt.
"A világ legcsodálatosabb anyukájának"
Mivel a tesóival szemben nem lenne fair, és nekik is venni szeretne valamit, elmentünk egy olyan ékszerészhez ahol belegravíroznak neveket a karkötőbe.
"Mindig jó kedvre derítesz" - ezt a szöveget a kishúgának csináltatta, mivel eléggé beszédes és nagyon aranyos, az elmondása szerint, de én is biztos vagyok benne, hogy kedves családja van.
"Ha szükségem volt rád, mellettem álltál" - ezt a feliratot a nővérének csináltatta, amikor az anyukájuk nem volt otthon, ő gondját viselte, és tanította Zaynt. Mintha az anyukája lenne, csak fiatalabba.
"Mindig meghallgatsz és jó tanácsokat adsz!" - és az utolsót a másik húgának Whaliyának csináltatta, de a szöveget részben én találtam ki, mert ötlete nem volt, csak elmondta, hogy mindig meghallgatta meg satöbbi, és így ketten alkottunk egy rövid, de mégis kedves kis feliratot.
Nathen is szeretett volna valamit, ezért ő Vanessának csináltatott egy "Szerelmemnek" feliratosat.Nem túl egyedi, de minden benne van. Megnéztem a telefonom, az idő meg....jól elment. Már este 6 van. Hú, teljesen elment az idő érzékem és holnap után megyünk a turnéra és még a fiúknak is el kéne mondanom a döntésem. Hazafelé mentünk az autóval, zenét hallgattunk és énekeltünk. Semelyikünket sem érdekelte, hogy mi a szöveg vagy a dallam, csak szórakoztunk.
Hátul Nath pötyögött valamit, ezt is csak az miatt vettem észre, mivel abba hagyta folytonos dumát.
Megérkeztünk a házunkhoz, tök sötét, biztos anya és apa még dolgoznak, Bella meg a szobájában nyomul, vagy Hazz-al beszél. Lassan benyitottam, de az ajtó zárva volt. Oké, akkor valószínűleg a zsebembe van a kulcs, és, jól gondoltam. Fürgén belehelyeztem a lyukba és elforgattam. Mivel sötét volt, csak ledobtam cipőm a cipős szekrény mellé, és megkerestem a villanykapcsolót. A fiúk is bejöttek de kuncogtak egy jót. Fogalmam sincs mi ilyen vicces, de ki tudja mit miért tesznek? Kiáltottam egyet Bells-nek, hogy "Megjöttem", de semmi válasz. Ahogy felkapcsoltam a villanyt hirtelen mindenki üvölteni kezdett.
- Boldog búcsúbulit! - köszöntöttek mire a szívemhez kaptam ami úgy vert mint egy kalapács. Sűrűn kapkodtam a levegőt, megfordultam és a vigyorgó két srác feje felé fordultam.
- Akkor ez a nagy összhang! - mutattam rájuk vádlóan. Körül néztem a tömegen és meglátta az egész családomat. A nagyszüleim, anyuék, az unokatesómék, a keresztanyukámék, és a One Direction.
- Atya ég! Ez...nekem? - mutattam körbe a házon mire odafutott hozzám Oscar, a fiú unokatesóm.
- Szia!-köszönt és megölelt. - Kész nő lettél! - mért végig mire felnevettem. - És jól lefogytál! - tette hozzá nem túl kedvesen. Mindenkit körbe öleltem, nagyon aranyosak voltak. Bemutatták nekem a kis Lulát, aki 2 éves, pelenkás kora óta nem is láttam. Gyönyörű kislány lett belőle. Hosszú fürtös aranyhaja, piheként hullottak apró testére.
- Szia Lula! - guggoltam le mellé, majd odanyújtottam neki a kezem, hisz' biztos vagyok benne, hogy azt se tudja mi fán teremtem. - Ashley vagyok, de neked csak Ash! - mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben mire felkacagott. A hangja dallamosan csengett, mint egy élő angyalnak. Életemben nem láttam ehhez hasonló kislányt, ő maga a csoda.
- Szia! Én Lula vagyok! - ölelt meg ártatlanul. - Mostantól a barátom vagy? - kérdezte mire bólintottam és ő is folyamatosan vigyorgott. Nagyon aranyos volt, el sem hiszem, hogy a családunkba van ilyen, de hát anya részéről mindenki nagyon különleges személyiség, anyának is egy nagyon érdekes kisugárzása van, viszont apának pont a szöges ellentéte, talán ezért vonzódnak egymáshoz. És talán Bella ezért nem annyira kedveli. Persze szereti mint az anyukáját, de sosem voltak abba a kapcsolatba mint például én és anya. Legvégén a srácokhoz mentem oda.
- Szóval Zayn beárult! - mosolyogtam rájuk, mire mindenki körbeölelt, még Niall is, ami kicsit kínos volt, de hát a barátom attól még, hogy összevesztünk.
- Igen, és irtó boldogok vagyunk! - csapta össze a kezét vidáman Liam. Barna szemei csillogtak, meg fordult a fejemben az is, hogy Daniék nem jöttek-e, de leesett, hogy ha ráérnének valószínű itt lennének.
- Mintha te sem tudtad volna! - forgattam meg a szemem vigyorogva.
- Végre a régi Ash! Tudod milyen rossz volt boldogtalannak látni!? - 'támadt' nekem Lou. Nagyon kedves volt tőle ez a kis dolog, csak bár tudná, hogy megtanultam kezelni az érzéseim.
- Igen! - bólintottam. -Amúgy... - folytattam volna de valaki átölelt hátulról és befogta a szemem. Meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy tudjam ki ő.
- Steeven! - öleltem meg, hisz' annyira hiányzott. Szorosan öleltem, ahogy ő is. Talán nem szabadna ezt tennünk, de nekem ő is az életem rész, akárki akármit mond. - Lou, ő itt az iker tesód, ugyanolyan hülye mint te! - engedtem el a fiút, akinek sötétkék szemi gyönyörűen csillogtak, el is vesztem bennük. A fiúk folyamatosan méregették, gondolom nem az miatt, hogy milyen helyes, mert hát az.
- Annyira hiányoztál! - motyogta mire újra elmosolyodtam. Jól estek ezek a szavak. Lehet, hogy csak pár napig nem találkoztunk, de nekem ez a hét volt életem legtartalmasabb hete. Nem akarom összeszámolni hányféle érzelem tombolt bennem.
- Nekem is! - visszapillantottam a fiúkra akik kíváncsian néztek tovább.
- Még nem mutattam be nektek? - fürkésztem az arcukat ami, tudatlanságot tükrözött. - Ő itt Steev, az egyik legjobb barátom! Hát, vagyis, igen, vagyis, nekem szinte mindenki a legjobb barátom....szóval jah! - gondolkodtam el, a végén már kuncogtam is egy jót. Kezet fogtak és köszöntötték egymást.
- Nathen, őt azt hiszem ismeritek, de azért....Ő itt Nath! - mosolyogtam és ők is kezet fogtak. - Nessa?-néztem fel a fiúra aki megfordult és pár másodperc múlva visszatért a barátnőjével. Szájon puszilta és bemutatta. Beszélgettünk egy kicsit, aztán tovább álltam azzal az indokkal, hogy még más dolgom is van. Igazából tényleg volt, beszélgetni a családommal, akikkel nagyon rég nem találkoztam. Mindenki nagyon jó fej volt, pont ahogy emlékeztem. Nagyon sokat beszélgettünk, aztán anyáék bejelentették, hogy vacsival is készültek. Kimentünk a kertbe és egy csomó grillezett hús volt, és krumpli. Jó, mert már én is nagyon éhes vagyok. Leültem Rois bácsikám mellé, akivel mindig jó kapcsolatunk volt, és neki a lánya mellé akit ki nem állhattam, de ezt is csak titokba. Egyszerűen csak nem illik a családi társaságunkba. Egy rossz baráti társaság és egy pasi, el nem tudjátok képzelni mennyire meg tudja változtatni az embert.
- Apa, nekem túl zsúfolt itt! - állt fel, utalva arra, hogy idejöttem. Igen az érzés kölcsönös. Ahogy felállt, Siofra odacsusszant mellém és dumálni kezdett. Na ezt a lányt imádom. Annyira aranyos, és kedves velem. Mellette sem lehet unatkozni. Mesélt az elmúlt pár évről, a szerelmi történeteiről, és a tesóival a kapcsolatukról. Most tizenhat éves, olyan kis eleven, hogy régen orvoshoz vitték a szülei, hiperaktivitás miatt. De kiderült, hogy ez nála természetes. Odajött Nessa is hozzánk, bemutattam nekik, ők is jól elbeszélgettek, inkább csajos dolgokról. Én a bácsikámmal dumáltam, ám a szemem megakadt azon, hogy Una (a lánya) flörtöl Niallel, közben gúnyosan mosolygott rám, mire az arcom eltorzult. Csak kihasználja. Ennek a csajnak van pasija. És régen ott kritizálta. Ezt is csak miattam csinálja. Szemét.... Inkább oda se néztem, élveztem a beszélgetést, na jó, nem élveztem, de figyelmen kívül hagytam a szánalmas viselkedését. Idő közben megkajáltunk és mentünk az utunkra. Kitalálta Oscar, hogy medencézzünk, úgy is hozott fürdőnacit. Hát nincs valami gatyarohasztó meleg, de belementem. Felszaladtam felvenni a fürdőrucim, amikor megláttam, hogy Zayn és Siofra csókolózik. Visszafordultam mosolyogva, tényleg jó lenne, csak akkor Siofra szenvedne ha beleszeretne Zaynbe. Mindegy, ez csak egy csók volt. Ahogy mentem le Liamet láttam meg a kertben. Szaladtam ráugrottam a hátára és úgy megöleltem.
- Liaaaaaam! - kiabáltam viccesen mire ledobott magáról és akkorát estem mint egy sózsák. - Áucs. -fogtam meg a fenekem, amire huppantam. Kinevetett mire poénból bedurcáztam. A kezét nyújtottam, hogy felsegítsen, de nem fogadtam el, hanem még mindig a megsértettet játszottam és karba tettem a kezem.
- Jajj egyetlenem, ne hisztizzé' má' ! - ölelt meg viccesen, amire én is visszaöleltem. - Szent a béke? -mutatta a kisujját mire bemutattam neki viccesen.
- Az! - forgattam meg a szemem. - Na képzeld, Zayn és az egyik unokatesóm smároltak az emeleten! -virultam mire hülyén nézett. - Ez jó....asszem! - gondolkodtam el, mire megvonta a vállát. - Liam, ne játszd a kisgyereket, szent a béka! De csak, hogy neked jó legyen, a béke is szent! - mosolyodtam el.
- Fhú, és szerinted összejönnek?! - jött lázba. Na ő is elmehetne színésznek. Bólintottam, jelezve, hogy kétlem. Még beszélgettünk egy kicsit, mondtam, hogy hozzanak fürdő cuccot, csak három utcányira vannak. Elmentek én addig felmentem az emeletre ahol már senki nem volt. Benyitottam a szobámba, ahol Zayn a képes albumot nézte. Leültem mellé az ágyra én én is nézegettem. Sok szép emlék, még a srácokról is vannak képek. Jó volt őket visszanézni. Volt egy csókolózos Nialles kép, amin Zayn elidőzött.
- Mi az? - kérdeztem mire megrázta a fejét, majd pár másodperc múlva válaszolt.
- Nem lenne jobb ha megint kibékülnétek? - nézett a szemembe, mire kicsit elszomorodtam.
- Jó lenne! - sóhajtottam és előkerestem a fiókból az egyik fürdő rucim. - Melyik legyem? - mutattam fel kettőt. A csíkosat választotta.

Nekem a fekete-kék jobban tetszett, de most ő választott.Elküldtem őt is a fürdős cuccaiért, addig gyorsan felkaptam a rucit és kiengedtem a hajam.Magam köré csavartam a törölközőt és elindultam lefelé. A srácok is visszaértek, szinte mindenki átvette a ruháját, kivéve Siofrát, de neki adtam az enyémet, amit nem hordok, mert virágos, jól néz, ki nem az én stílusom.
Belementünk a vízbe, ami nem is volt hideg. Mivel már sötétedett így nem lehetett napozni, de tulajdonképpen nem is szeretek annyira és szükségem sincs rá. Dobáltuk egymást labdával, jól elvoltunk, mindenki jól kijött egymással, kivéve persze engem és Unát. Idő közben eléggé kifáradtam ezért, kiültem a szélére és onnan néztem ahogy a többiek ökörködtek. Leült mellém Hazz és rám nézett.
- Nagyon csinos vagy! - mosolygott mikor felpillantottam a szemébe. Motyogtam egy "köszönöm"-öt. Kezdett kicsit kínossá válni a helyzet ezért megszólaltam.
- Bellával beszéltetek? - fújtam ki a levegőt mire krákogott egyet. Pár másodpercig csend telepedett közénk, majd felnéztem zöld íriszeibe, amik komorak voltak, mégis csillogtak. Elképesztő a szerelem.
- Gyáva voltam még. - rázta a fejét lemondóan. Elhúztam a szám szélét, mit is mondhatnék erre.
- Csak, csak mond el neki mit érzel és, hogy mi legyen a jövővel. - fújtam ki a levegőt. Bólintott és egy halvány mosolyt ejtett felém. Hátulról valaki megfogta a derekam és belecsúsztatott a vízbe. Lemerültem, elég mély ez a medence. Ahogy éreztem ő is jött velem. Levegő hiánya miatt feljöttem a felszínre, Harry csak mosolygott, én pedig körül néztem. Épp mellettem jött volna fel Louis, az hiszem, de gyorsan visszanyomtam a fejét. Nem sokáig csak, hogy érezze a törődést. Először egy nagy buborék jött fel, majd maga Lou is.
- Gonosz! - motyogta sértődötten mire lefröcsköltem, és máris visszatért az eredeti tervéhez. Beszélgettünk, nagyon jó fejek velem.
-Figyelem emberek! Van egy meglepetésünk Blue számára,- kezdett hangosan beszélni Zayn. - Fhú mennyi Blue van itt.- tette hozzá halkabban és megvakarta a tarkóját. - Azaz Ashley Bluenak!- nézett rám aranyosan. Egyre jobban érdekel ez a dolog. - Itt van a karaoke-s cucc.- mutatott egy irányba. Ésjé, észre se vettem. - A diavetítő micsodán, meg fog jelenni egy videó, amit mi szerkesztettünk a srácokkal, legfőképp Liam, de Niall mutatta a képeket és a szöveget is ő találta ki, nagyrészt! Csak, hogy tudjátok, ezek a képek MIND eredetiek, azaz Niall és Ash szerepelnek rajtuk, meg persze akik még a meglepibe benne vannak! - cikázott a szemem a családom és a barátaim közt. Valószínű egy videó lesz. Mindenki sutyorgott egy sort, Niall elvörösödött mikor észrevette, hogy ránéztem. Kedves gesztus tőle. Éreztem a sok pillantást testem minden pontján.Amikor megszólalt a zene, egyből alább hagyott a feszültség, és mindenki a 'meglepetésemet' figyelte.