(2. évad)42.rész Búcsú...

Aloha skacok! Vagy ha jobban tetszik: Hi everybody! Nah kicsit lapos rész, nekem mostanában elég laposak, de az írásom jobb lett a hetek során! :) Köszi a komikat, mostantól NEM lesz megszabva, mert nagyon gyér az egész! :D Kábé 3-4 naponta fognak jönni, mindig az iskolától függ! :) Megértéseteket köszönöm! <3 A támogatást is! Jól esik egy-egy szó, a pipákat se felejtsétek, chat-be is teljes nyugodtsággal írhattok, higgyétek el, boldoggá tesz! :)
A prológusról csak annyit, hogy a legeslegelső bejegyzésembe írtam bele! :) Olvassátok el ;)
Big Hug : Csengii :) 
UI.: És 7688 látogató?!!! Csodálatosak vagytok! :) 
UI.2.:Köszi Dóri, hogy jó vagy angolból, most már híres is lettél! ;D


*Ashley szemszöge*

Mindenkinek megállapodott a szeme a kivetítőn.Na, remélem azért olyan nagyon gáz képet nem raktak bele. Elkezdődött a zene, tetszett. A szöveg is megrendített. Mindig reméltem, hogy ő is emlékszik mindenre. Titokban bíztam abba, hogy a fiúk is tudnak ilyeneket.
http://www.youtube.com/watch?v=rb2t33RaWIY
Nagyon megható volt. Sokszor elnevettem magam. Néhány képnél a társaságra is rápillantottam, mindenki mosolyogva nézte. Nagyon jól esett. Éreztem, hogy a levegőt gyorsabban veszem, és a szemem is égni kezd. Sírni fogok. Sírni fogok!! És igen, kigördült pár kis könnycsepp, de ezek öröm könnyek voltak. Lassan vége van, már csak a megköszöngetések vannak. Hm...úristen, ezek sutyiba fényképeztek engem?! A kis. Viszont, amikor a végén, az a szöveg..."Mert mi mindenhogy szeretünk", kiborította a bilit, és még hüppögni is elkezdtem. Észrevettem, hogy Lou és Harry rám néztek, égettek pillantásaik. ugyanis azt hitték, hogy szomorkodok, na ezen vigyorognom kellett.
- Öröm könnyek! - jelentettem ki nyögdécselve. Vége lett, körbeöleltem mindenkit. Kezdtem a hozzám két legközelebb álló tök filkóval, aztán sorba a srácokat, akik készítették.- Nagyon köszönöm! - mondtam hangosan, és újra patak ként folytak a könnyeim. - Nekem vannak a világon a legcsodálatosabb barátaim! Ebben nem kételkedek, vagy kételkedtem egy percet sem. Aki el tud viselni egy ilyen lököttet mint én, na annak gratula! - nevettem el a végét. Mindenki mosolygott, hihetetlen volt. - Egyébként, ez megy fel minden közösségi oldalra! - kuncogtam. - Srácok, köszönöm, tényleg nem kellett volna, de csodálatos lett! - magyaráztam, mikor a fiúk összegyűltek úgy mond, azaz mind az öten együtt voltak.
- Nagyon szívesen tettük! - mosolygott Niall. Biztatásképp én is viszonoztam gesztusát, nem fogok szemétkedni, meg semmi. Felőlem el van felejtve ez az egész, veszekedés, vagy félreértett dolog.
- Amúgy volt sok kép rólad, és minden olyan cuki voltál! - vigyorgott huncutan Zayn.
- Amúgy tudod Zayn, ÉN akartam megmondani, hogy megyek, de ez így volt tökéletes! Srácok, nem győzöm megköszönni! De azért ez nem fair! - tettem a kezem csípőre. - Egy csomó mindent kapok tőletek, én meg semmit nem adok nektek! - sóhajtottam mire, mindenki elkezdett "dehogy" ugyan" te is adsz nekünk egy csomó minden" szövegeket mondani. Vicces volt, és még ezt is 'kaptam' tőlük, úgy mond, én meg csak vigyorgok itt. Na látjátok, ez nem fair! - Jah, és vannak feltételeim! - emeltem magasba a mutató ujjam. - Szabadidőtökben, koktél nekem, manikűr-pedikűr, masszázs, legyezés a melegebb napokon, és kellemes hawaii hangulat! - magyaráztam tök komolyan, mire lefagyott az arcukról a mosoly. - Hülyülök! - nevettem be, mikor egyre kreatívabb fejet vágtak.
- Huh...pedig megmasszíroználak! - kacsintott Harry kacéran, mire kicsit, tényleg nagyon kicsit, megcsaptam a felkarját.
- Vagyis... - gondolkodtam el. - Tudod mit?! - néztem a szemeibe. - Lehet róla szó! - mosolyogtam mire ő is nevetett. Jó hangulat volt, mint régen. Csak azért mégsem.
- Beszélhetnénk? - kérdezte Niall , mire egy halvány mosolyt ejtettem felé, és bólintottam. Elmentünk pár métert a többiektől, és bele kezdett.
- Tudom, hülye voltam! - sóhajtott és lehajtotta a fejét. A lápfejét pásztázta, egy idő után már kis köröket rajzolt vele.
- Hülye voltál. - helyeseltem neki normálisan. Igen, megint kezdem ezt a 'hideg' dolgot. Átvitt értelembe, persze.
- De ez a féltékenység azt jelenti, hogy jelentesz nekem valamit! - pillantott a szemeimbe. Az íriszi még mindig ugyanolyan gyönyörű kéken csillogtak, csak más volt, megbánást is lehetett látni benne. Felnéztem az égre, ami eléggé felhős volt, és már sötétedett is. - Tudod, már aznap tudtam, hogy sosem csalnál meg, és legjobban én tudhatnám, hogy a médiának nem szabad hinni, - hadarta megbánóan. Nagyon aranyosan lejtette hangszínét, és éreztem ; szívből jött. - meg amúgy is.....szeretlek... - tette hozzá halkan, aztán megint megtaláltuk egymás tekintetét. - Ne haragudj! - suttogta.Visszanéztem a fiúkra, akik néha-néha egymásra tekintettek, de végig mindet néztek, bár ki van zárva, hogy hallottak is.
- Oké Niall, én már nem haragszom egy ideje, de azért valljuk be, gonosz voltál, és önfejű! - bólogattam rezzenéstelen arccal, pedig ha a szívemre hallgatnék, már a szájába turkálnék, vicc nélkül. - De megértem, én is kiakadtam volna! Maradjunk annyiba, hogy barátok vagyunk,  bár én eddig is tudtam, hogy számíthatok rád, de nem kell kellemetlenül érezni magad ha a társaságomba vagy, én sem teszem.-mondtam teljesen nyugodtan. Kifújta a levegőt, és halványan elmosolyodott. Megköszörültem a torkom és megfordultam. Éreztem a hátamba a tekintetét, elég zavaró volt, mégis valami kellemes érzés fogott el. Megbeszéltük, ha csak pár percen belül is, de megbeszéltük.

- Ha már így megkaptad az első ajándékod, mi is átadnánk! - jött oda hozzám Cailin nénikém, Una és Rois, átadtak egy ajándék csomagot. Mosolyogva elfogadtam és adtam az arcukra két puszit.
- Nem kellett volna, örülök, hogy itt vagytok, nem, hogy még ajándék. - mutogattam, mire csak megsimította Cailin a felkarom és egy "csak természetes"-sel figyelték, hogy mit szólok az ajándékukhoz.
- Ez gyönyörű! - mondtam elképedve.Egy emlékkönyvet kaptam, barna bőr borítása volt, és halványan domború tájkép volt rajta. - Tudjátok mit?! Oda is adom nektek, rajzoljatok bele mindannyian, és amikor tudok érte megyek, nem sürgős. A kis Lula is rajzoljon bele, és lécci tájékoztassátok, hogy az unokatesója vagyok! - kuncogtam. Bólintottak, elköszöntek és tovább beszélgettek a felnőttekkel. Odajött hozzám Mama, és Siofra - Siofra a mamámmal él, mióta a szüleit lecsukták, egy baleset miatt. Már csak pár hónap és kiengedik őket, várom már, kedves emberek. -
- Tessék drága, Siofra választotta! - nyújtotta át, remegő , elöregedett, mégis gondoskodó kezével. Megöleltem őket, és kibontottam. Egy spongabob-os telefontok volt benne, nagyon aranyos, és a szivacsot is imádom. Régi kedvenc.

- Ú, köszönöm, ez nagyon aranyos! - mosolyogtam, és rögtön azt néztem meg, hogy egyáltalán jó-e a telefonomra, de jó volt. Honnan tudták?! Oh..biztos anya köpött. Átnyújtottak még külön egy tábla csokit is.Hm...
 Azt viszont sajnáltam, hogy a Magyar mamán nem jött el, de hát, ő idősebb, majd a hetekbe meg is látogatom, utoljára 3-4 éve jártam arra. Szegény, lehet, hogy azóta megutált, na jó, nem hiszem, iszonyat nagy szíve van, komolyan! Ha megkérdezem, hogy sütött-e, rögtön kérdezgeti, hogy "mit szeretnél?" , és csinálja, és higgyétek el, nem azért mert annyira imád sütni. Nagyon jó ember. Csak az a baj, hogy elég nehezen értek szót vele, mert ugye ő magyar, nagyon picit tud Angolul, én meg elég béna vagyok magyarból, ellentétbe Bellel, aki perfektül beszél sok nyelven.Tehetsége van hozzá.

- Nessa! - szóltam utána mikor megpillantottam.Visszafordult, kíváncsi arccal, majd miután meglátta, hogy én szólítottam kedvesen köszönt. - Bocsi, a képekért, ez neked rossz lehet, de ez csak a múlt, nem kell felbolygatni. - magyaráztam mire elvigyorodott.
- Vicces látni, hogy töröd magad, hogy ne haragudjak, de tényleg, nem haragszom! Bízom Nathben és benned is, amúgy is, a múlt tényleg nem számít, és annak is örülök egy kicsit, valljuk be, hogy tudom, hogy nem valami hisztis picsa, volt az ex-e, na akkor féltékeny is lennék, sőt utálnám, még ha nem is ismerném. De nagyon kedves lány vagy, Nath is mondta, hogy csak barátként tekint rád, és te is rá! - mosolygott biztatóan.Hangja kellemesen csengett, tényleg kedves lány, és tényleg szereti Nathent, még ha magának se vallja be.
- Igen, csak barátként! - tisztáztam magabiztosan és még beszélgettünk egy kicsit, egészen más témáról.

*Bella szemszöge*

Egész nap a bulit szerveztük anyával és Vanessával. Jól olvastad, Nathen barát nője felajánlotta, hogy segít. Nagyon kedves lány, tényleg, mondhatni barát nők lettünk.
Megjött mindenki, még beszélgettünk, aztán Nath írt egy sms-t, hogy mindjárt megérkeznek, aminek a hatására el is bújtunk. Bejött, utána a fiúk, kiabált nekem, mire majdnem elnevettem magam. Felkapcsolta a villanyt és egyszerre kiabáltunk. Nagyon megrémült, aztán átváltozott meglepettségbe. Mindenkivel váltott pár szót, én pedig leginkább Niallel beszélgettem. Elmondta, hogy nagyon hiányzik neki Ash, és szívesen kibékülne vele, de nem megy. Tudja, hogy nem csalta meg, de mégsem beszél vele, mert tudja, hogy úgysem jönne össze.
Ettünk, én pedig elmentem medencézni. Jókat szórakoztunk, ki szúrtam, hogy Hazz épp Ash-el dumál. Ahogy rá figyeltem Oscar megdobott egy labdával. Odaúsztam és elkezdtem lenyomni a víz alá, nem túl nagy sikerrel. Kiültem a medence szélére, akkor pillantottam meg, hogy velem szemben  Lou belelökte Ash-t a vízbe. Harryvel összeakadt a tekintetünk. Nagy nehezen elfordítottam a tekintetem, nem bunkón, csak úgy mintha nem túlságosan érdekelne. Ergó, jött felém. Átszelte a medencét és felpattant mellém.

- Szia! Mi a helyzet? - nézett mélyen a szemembe, amitől az arcom elborította a pír. Remélem nem látszik a szürkületbe. Megköszörültem a torkom, majd zavartan elfordítottam pillantáson.
- Nem sok, és veled? - nyögtem ki. A kezét átdobta a vállam fölött, amitől meztelen oldala az enyémnek simult.
- Ne légy ennyire szomorú! - mosolygott rám pimaszul, amitől a lélegzetem is megakadt. A vér csobogott a füleimbe, alig észleltem a külvilágot. A gyomromban lévő kis bogarak össze-vissza csapkodnak. Nem tudom hova tenni ezt a viselkedést. Megfogtam a vállamon átfutó kezét és leszedtem magamról. Kiemeltem a lábaimat a vízből és felé fordultam.
- Nem kellett volna. - csúszott ki a számon, de rendesen meg is bántam, mikor kiejtettem a számon ezt a három árva szót. Minek kell nekem állandóan fecsegnem?!
- Szerintem se. - a fene. Csak reménykedni mertem, hogy nem tudja mire értettem. Lemondóan sóhajtott. Megfogta a kezem és felhúzott. Bevezetett a házba, és felmentünk a szobámba. Értetlenül meredtem rá, ő pedig nem mert megszólalni. Szinte idáig hallottam ahogy az agy tekervényi kattognak. Közelebb jött hozzám, kikerült és leült az ágyamra. Lehúzott maga mellé, szinte lezuhantam, elvesztve az egyensúlyom. Közelebb csúszott hozzám az ajkai vészesen közeledtek. Nem tudtam mit tegyek teljesen lefagytam. Akartam, de nem tehettem.
- Nem Harry! - húzódtam el és felálltam, mire kétségbe esetten nézett. - Bírlak meg minden! De nem szabad most megkedveltetni magad. Mész turnézni, csak a szívünk fájna! - ráztam a fejem és már a hangom is remegni kezdett. Mintha megkönnyebbült volna, felállt és nekinyomott a falnak. Mozdulni sem tudtam, nem mintha nem élveztem volna a helyzetet. Kezével bezárt, majd a szemembe nézett.Elvesztem azokba a gyönyörű smaragdzöld szemeibe. És újra közeledni kezdett amitől a szívem hevesebben kalimpált. Gyorsan lecsaptak az ajkai, gyengéden simogatták az enyémeket. Csókját kérdés nélkül viszonoztam. Felső teste az enyémnek simult, kockái azonnal kirajzolódtak.A hideg is kirázott. Lassan elváltunk egymástól, aztán mosolyogva figyelte tetteim. Megöleltem, közben fejem a mellkasába fúrtam.
- Bella! - sóhajtott. - Lennél a barát nőm? - támasztotta homlokát az enyémnek. Na erre mit feleljek?Úristen! Most fogtam fel. A barát nője? Persze...biztos hülyít. Nem mondtam semmit csak kisiettem a szobából. Lementem épp búcsúzkodtak páran. Már csak Siofráék voltak itt, kedves lány. Én is elköszöntem a nagyiéktől is, mindenkitől.

*Ashley szemszöge*

Elköszöntünk mindenkitől, aztán a fiúk bejelentették, hogy bulizni megyünk.
- Oké, de akkor jönnek Steevék is! - tettem a kezem a csípőmre. Beleegyeztek, ezért gyorsan elmentünk felvenni a bulizós szerkót.
- Hova-hova? - nézett rám apa. Kicsit gáz volt.
- Hát tudod, a haveroktól elbúcsúzok, egy búcsúbuli....- magyaráztam. -belefér, nem? - mosolyodtam el, mire sóhajtott és legyintett egyet. - Szeretlek apa, Bella is jön! - tettem hozzá, és felszaladtam. Hallottam, a lépteket a hátam mögött. Felnéztem és eléggé meglepődtem mikor valaki benyitott.
- Zavarok? - mosolygott kedvesen.
- Nem dehogy, csak ruhát keresek! - vágtam rá, utalva, hogy a szekrényemből ki van minden dobálva.
- Csak szeretnék kérdezni valamit. - lépett be, aztán becsukta maga mögött az ajtót, és leült a megvetett ágyra. Bólintottam, hogy hallgatom. Sóhajtott és elkezdte. - Szóval, -sütötte le a szemhéját. - tudod szerelmes vagyok Nathenbe! - bökte ki, és éreztem, hogy nem fog többet mondani. Oké, szerelmes, ez mind szép és jó,...de?! Talán, nem akar vele járni? - Öm.. a gond, hogy, na jó, nincs gond, csak ezt el szerettem volna mondani, mert ilyet még nem éreztem! - sóhajtott és egy halvány mosolyt ejtett.
- Nathen nagyon rendes srác, és már sokszor megfordult a fejemben, hogy biztos te leszel a felesége meg ilyesmik. Szoktunk beszélgetni, néha még szomorú is mikor nem vagy ott, aztán meg mondom neki, hogy nem dől össze a világ, meg biztos te is szereted és ha nem szeretne itt lenni, nyugodtan mehet ha szeretne, és nyugodtan jöhetsz a társaságba mert kedvelünk! És elhiszem, hogy szerelmes vagy, mert Nath tényleg jó fej, és megértő, és szeret téged! - biztattam. - Nem értem mi a baj, de azt igen, hogy nálatok szerelmesebb embereket még nem láttam. - nevettem el magam mire elpirult.
- Amikor Nathennel jártál, mondta neked, hogy "szeretlek"? - kérdezte. Na ez meglepett. Neki mondta?Vagy nem? Miért kíváncsi erre?
- A múlt nem számít! - vetettem ki magam a kérdés alól. Tovább kutakodtam a ruháim közt, keresve a megfelelőt.
- Légy szíves mond el! - kérlelt. Megforgattam a szemem persze ezt nem látta, mert háttal volt nekem. Nem mondhatom neki,hogy még most is mondja, de hazudni sem akarok.
- Igen, mondta! - sóhajtottam. - Most is mondja, csak már nem úgy, mint szerelmes pár, hanem mint jó barát! - fordultam vissza egy ruhával a kezemben. Bólintott. Nem láttam semmit az arcában, sem szomorúságot, sem féltékenységet. - Neked mondta? - kéredztem és magam elé emeltem a ruhát.
- Igen! - virult ki. Olyan aranyos, komolyan, örülök, hogy összejöttek. - Azt hiszem, végleges és őrületesen belé szerettem! - kuncogott és elpirult egy kicsit. Tényleg, ez olyan, hű, mondanám, hogy lenyűgöző, de még annál is több.
- Na látod! - fordultam felé. - Szerinted ez jó?-mutattam végig magamon. Igaz felvéve jobb lenne, de így is látszik, hogy gagyi vagy sem.
- Szerintem ez jobb lenne! - emelte fel az egyik koktél ruhámat. - Ezzel a cipővel!-mutatott a cipőim közé egy magassarkúra. Na abban nem tudok járni, de itt az ideje megtanulni.
- Hm....nem tudod hova megyünk? - kérdeztem. Ha csak bárba vagy ilyesmi nem veszek fel szoknyát, amúgy is utálom, csak 2-3 van.
- De, ide a fő útra, tudod! - mutogatott . Értem melyikre gondol, arra a......  "Light in the Night" [Fény az éjszakában] Oké, oda nem fogok koktél ruhát felvenni, nem olyan hely, csak egy kis szexi valamit.
Közös döntéssel kiválasztottuk a nekem tetszőt. Fekete cső nadrág, és egy piros lezser póló, vagy nem is tudom minek mondhatnám, egy ezüst flitteres szájjal díszítve.Fekete szíves nyaklánc amit még Bellától kaptam. Nessa felajánlotta, hogy csinál nekem sminket, amibe egy kis vívódás után bele is mentem.
Felvettem egy elég magas sarkú fekete cipőt, az első lépésemnél eltaknyoltam, de nem nagyon ütöttem meg magam, szerencsére.Hát ha a fiúkkal kell turnéznom, meg kell tanulnom magassarkúban járni.

Füstös szemeket varázsolt nekem, nem lett durva, olyan normális. Szempilla spirál, szem ceruza, szemhéj tus, rózsaszín rúzs ami alig látszott meg, és egy kis púder. A telefonom becsúsztattam a zsebembe majd átmentem Belluc szobájába, ő is készen állt ezért elindultunk így hárman csajok. Ja el is felejtettem, Nessa-n volt egy lila koktél ruha, a felsőtestén strasszok, a szoknya része pedig szedett vagy milyen, olyan habos, de nem túlságosan. Csinos benne! Jéééééézus! Mióta sminkelem magam, mióta veszek fel magas sarkút, mióta lógok csajokkal?! Atya ég!
Visszaszaladtam a szobámba, - ha tudtam volna ebbe a 'hótaposóba' - onnan a fürdőbe, és elkezdtem vizes koronggal (tudjátok amivel a körömlakkot is le szokták szedni) leszedni. A felét leszedtem, a maradék már nehezebb volt. Kijavítgattam, hogy ne legyen 'moncsicsi' a szemem alatt, a cipőt lerángattam magamról és felvettem egy piros supra cipőt és máris jobban éreztem magam. Leszaladtam most már kényelmesen, elhintettem egy mosolyt és végleg elindultunk. Gyalog mentünk, nem volt olyan vészesen messze. Már  az utcában hallani lehetett a dübörgő, ritmusos zenét. Beléptünk az épületbe, villódzó fények, pia és dohány szag. Eszméletlen sok ide-oda ingadozó részeg ember.Talán nem ez a legjobb választás egy parti helyszínnek. Ahogy egyre beljebb mentünk, egy beugróban megpillantottam a srácokat.

- Hejj' de csinos valaki! - mért végig Steev, ami miatt nevetnem kellett. A többiek is elismerően bólogattak. Mit szóltak volna ha abba jövök amibe Nessa akart felöltöztetni? Húúú..kitört volna a harmadik világháború.
- Köszönöm! Te sem panaszkodhatsz! - mutattam felé mire kicsit elpirult. Elég érdekes egy fiútól, de aranyos 'gesztus' is. Nessa és Nath el is mentek táncolni a sok ember közé. Itt beljebb nem is annyira rossz a helyzet. Több a fiatal és normális ember, csak egy-két 14-15 éves lány viszi túlzásba, de ha a szüleik megengedték, és ez jó nekik...
- Hallod? - bökdösött valaki.Odanéztem és Lou-val találtam szembe magam. Hülyén néztem rá, de közelebb hajolt és elmondta mit akar. Az pedig a tánc, azt akarja. Hát belementem. Egy kicsit elvegyültünk, majd elkezdtünk táncolni. Louis néha olyan mozdulatokkal illette az egész 'produkciót', hogy az valami fenomenális. Komolyan, végig nevettem az egészet, pedig MÉG nem is ittam. Visszamentünk a többiekhez, mindenkivel táncoltam, kivéve - értelem szerűen - Niallel nem. Ha nem hívott, a mostani helyzetbe én se fogom. Jót szórakoztunk, én ittam valami olyat, amit eddig nem mertem kipróbálni; a tequil-át. Só, pia, citrom. Só, pia, citrom. Só, pia, citrom. Az első kör, valami borzasztó volt, de Harry beavatott a 'titokba'. Nem szabad ez a három cucc közt levegőt venni, hanem minél gyorsabban lemegy, annál fincsibb lesz. Hát így is lett. Tiszta profi lettem a harmadik körre. Vanessával is táncoltam, Nathennel is, Steevel is, meg valami idegennel is, meg még valakikkel. Fogalmam sincs ki volt az, de elég helyes volt, a másik meg kicsit idősebb, de hát az most nem fontos. Egy tánc belefér, nincs igazam?! Elég sokáig voltunk ott. Só, pia, citrom. Ez a legjobb összeállítás. Az eleje maró, finom, meleg. Fantasztikus érzés, majdnem mint a drog, csak ez ugye pia, és alkohol van benne, nem ilyen extasy, meg hasonló hülyeségek. Nathen odajött hozzám, felemelt olyan menyasszony pózba, és kivitt.
- Hé, mi a fenét művelsz!? - akadtam ki. Nem üvöltöztem, nem nagyon akartam feltűnést kelteni.
- Ki viszlek mielőtt lejáratnád magad! - mondta tök természetesen. Sóhajtottam és hagytam, mivel igaza van, kicsit gáz lenne. Az ereimbe tombolt a forróság, a nyelőcsövem is marta a pia. Nagyon rossz érzés volt, de mégis kellemes.
- Egyébként a saját lábamon is tudok menni! - közöltem vele egy kis idő után. Kifújta a levegőt és leengedett óvatosan. A kezemen azért még kapaszkodtam a nyakába, nem akartam leesni, főleg, ha már ittam, elég instabil vagyok, ráadásul ismerem magam. Mikor meggyőződtem, hogy nem fogok elesni, elengedtem és lassan slattyogtam mellette.
- Amúgy ez nem fura? - kérdeztem egy kis idő után. - Azaz, neked nem az, hogy tök jó barátok vagyunk,  pár éve meg még jártunk?! - pillantottam fel az arcára, ami semmit nem mutatott. Megbántam, hogy ezt mondtam, de amit gondolok azt ki is mondom. Ez egy nagy hibám.
- Öm, most, hogy mondod, elég fura, de hát, te is az vagy! - bökött meg viccesen. Egy mosolyt én is elejtettem, hagy örüljön, meg azért valljuk be, kicsit vicces volt.
- Komolyan!!! - vágtam rá, mire sóhajtott.
- Furcsa.... de, nem zavar! - mosolygott tovább nyugodtan. Bólintottam. Engem sem zavar, örülök, hogy van ilyen barátom, és azt sem bánom, hogy volt közöm hozzá. A mottóm - mostanság - "Egyszer élünk" - igen tanulságos. - Miért téged zavar? - nézett megint rám. Hirtelen megbotlottam, de Nath keze rögtön elkapott. Most, hogy így megnézem, az egész utca kihalt, néha egy-egy autó, elgurul mellettünk, de semmi több. Csak az utcai lámpa fénye világít be, ha egyedül lennék, még sietnék is. De így, hogy van mellettem, egy bátor és egy erős férfi....hihi... Kuncogtam egy sort, és válaszoltam.
- Engem egyáltalán nem zavar, és kösz! - rántottam a vállam, még mindig a kezébe kapaszkodtam, mint egy kisgyerek, de nem bánom. - Egyébként köszi azt is, hogy hazakísérsz, meg a videót is! - motyogtam kedvesen. - Ja és Nessa ugye nem érezte magát kellemetlenül? Én nem tudtam róla, mentségemre szóljon! - tettem hozzá hadarva. Megrázta a fejét ellentétesen, azaz nem haragudott. Ennek örülök. - Nagyon kedves lány! - jegyeztem meg, mire elmosolyodott. Olyan jó látni, hogy végre boldog. - Nem tudom, hogy el szabad-e mondanom, de amikor jöttünk a bulira, bejött a szobámba és azt mondta, hogy nem tudja de olyan furcsa érzései vannak veled kapcsolatba. - néztem zavartan a távolba, de Nath-re pillantottam, csak, hogy megtudjam a reakcióját. Lefagyott a mosoly az arcáról, és kíváncsiság és... valami furcsa lépett a helyébe, Talán a félelem. Jajj... - Ne gondolj rosszra, nem olyan rossz dolog! - vágtam rá hirtelen, mire sóhajtott de mégis sürgetően nézett, amitől kicsit megborzongtam. - Nyugi van haver, csak azt mondta, hogy , idézem " Azt hiszem véglegesen, és őrületesen belé szerettem! " . - mosolyogtam még mindig kivirulva.
- Atya ég?! Ezt mondta! - húzta vigyorra a száját elképedve. Bólintottam én is, mire felkapott a derekamnál fogva, és megpörgetett. - Szeret! Komolyan szeret! -nevetett és kiabálta, az utca közepén. Én is elnevettem magam, vicces látványt nyújtott. Vissza helyezett a földre. - Érted te ezt? Mióta járunk, mondtam neki, hogy szeretem, de nem mondta vissza. Azt hittem nem szeret, de beletörődtem, hogy ez nem megy ilyen könnyen mindenkinek, ezért nem is foglalkoztam vele. De most?! Ez nagyon aranyos volt tőle! - tette hozzá halkabban. Olyan aranyos volt, komolyan mondom, mint egy kisgyerek.
- Értem én, nyugi van! Keblemre haverpasim! - kuncogtam, mire megölelt, ahogy én is őt. Még mindig vigyorogva mentünk tovább, mikor egy csoport fiatalt láttunk szembejönni velünk. Talán épp egy partiba mentek, kihívó ruhák, és így közelebbről smink, a fiúknak pedig fel van zselézve a hajuk. Nagyon humorizáltak, olyan dolgokról amilyenen egy alap ember még mosolyt sem ejt. Érdekes. Ahogy már csak pár méter választott el, egy lány, nagyon végig mért, odasúgott valamit a másiknak, ő is kémlelt, érdekes volt. Ránéztem Nathre, aki még mindig a kezét átdobva hagyta a vállamon és előre meredt, aztán rám.
- Öh...heló! - szólított le a kicsit színes csaj. Nagyokat pislogtam, majd eszembe jutott a só, tequila, citrom, - úúú, fincsi, mindegy - és hátráltam egy kicsit, nehogy megérezze, mert szerintem nem csak egyet ittam. - Bocs, csak te nem Ashley vagy? - mutatott rám zavartan. Egy kis idő után bólintottam.
- De, de én vagyok! - egy kis mosolyt is engedtem mellé, nehogy rosszul jöjjön ki a dolog.
- Úú, csinálunk egy közös képet? - nyújtotta nekem a telefonját. Azt hiszem, kéne. Odaálltam mellé és fényképezkedtünk. Ahogy elnéztem a lány nem lehetett több 17-nél. A barátai kicsit idősebbek lehetnek nála. Megköszönte és ő IS rákérdezett a Nathennek való kapcsolatomra. Szuper. Mentünk tovább, és végre megérkeztünk a házunkhoz. Szédülni kezdtem. A gyomrom is égett, nagyon. Eszembe jutott, hogy írok sms-t Nessának, mint besúgó, de akkor csak bekavarnék. Állítólag még elmondani sem szabadott volna. Ahogy beléptem tiszta rendezett volt minden. Anya takarítás mániás. Mi lesz komolyan? Azért takarít, hogy ha betörnek ne gondolják azt, hogy milyen kupi van? Ráért volna másnap is. Bementem, cipő le, fel a lépcsőn és már a szobámba is voltunk. Leültem az ágyra és összekuporodtam a hirtelen fájdalom miatt. Belenyilallt a hasamba.
- Sszz! - szisszentem fel halkan, de lemúlt a fájdalom ezért óvatosan kiegyenesedtem.
- Jól vagy? - süppedt be mellettem az ágy. Bólintottam. A gyomrom összerándult, és égett. Szaladtam a WC-re,  és gyorsan fölé hajoltam. Mindent kiadtam magamból. Lehúztam a wc-t, de akkor már valaki mellettem ült a földön. Összefogta a hajam, nehogy olyan legyen.

*Nathen Scott szemszöge* (ilyen se volt még, wow, sőt dupla wow)

Este jól kiütötte magát ez a lány. De mivel tegnap - azaz napközbe - kicsit izélt azon, hogy miért hagytuk leégetni magát a bulin, gondoltam most nem hagyom. Hazasétáltunk, nagyon örültem. Tényleg Nessa szeret,  úgy mint a szerelmét?! Na jó, nem kéne túl dramatizálnom...de ez akkor is olyan jó érzés.
Ahogy az ágyon ültünk, kezdett elfehéredni, és beszalad a WC-be. Én  is utána mentem, már csak annyit láttam, hogy lehúzza, de tuti lesz még következő adag, ezért felfogtam a haját, legalább az ne legyen olyan. Már kezdtem megijedni, a színei is változtak. Fhú..még zöld is volt. Vá....mint a Lokneszi szörny, csak hajjal. Kicsit megremegett, aztán újra a WC fölé hajolt. Juj....kezdi átjárni ez a szag a fürdőszobát. Még mindig fogtam a haját, nem akartam, hogy tökre olyan legyen. Körbenéztem, a mosdó felett, a polcon volt hajgumi, azt belecsavartam a hajába szegénynek úgy, hogy ki se tudja szedni, DE legalább nem lesz olyan. Gyorsan kisiettem vízért, remélem nem keltettem fel a szüleit. Jégkockát is tettem bele, állítólag jó hideg kell. Visszaszaladtam, de ahogy észrevettem megint hányt. Király....fel kéne tenni a napi szarra; "Esti kaland, kicsit másképp" na jó, beismerem, hogy én is ittam.
Visszaguggoltam mellé, és átnyújtottam neki, de csak elhúzta a száját.
- Ash! Igyál, attól jobb lesz! - tukmáltam rá, de csak a fejét rázta, majd elmosolyodott. Normális az ilyen?! Ja elfelejtettem, hogy Ashleyről van szó.
Lassan felállt, a segítségemmel és kiöblítette a száját. Megtörölte a kezét, és rám nézett.
- Éhes vagyok! - nyögte ki, majd újra mosolyogni kezdett. Éhes? Persze, mert nincs semmi a hasába.
- Hozok kekszet! - sóhajtottam. - DE! - fordultam vissza. - Abból igyál! - mutattam a hideg vízre. Bólintott aztán be is csuktam az ajtót. Újra le, keksz, és fel.Épp szürcsölgette a vizet. Azt hittem ki önti az egyik szobanövény tövébe és azt mondja, hogy megitta. Letettem mellé a háztartási kekszet.
- Nagyon óvatosan egyed! - újra bólintott. - Letusolsz? - kérdeztem tőle. Kicsit gondolkozott majd válaszolt.
- Kicsit később. Addig töltsünk fel képeket plusz a videót. - ajánlotta aztán megfontolt mozdulatokkal velünk szembe rakta a laptopot. Kiválogattunk pár képet, van olyan amin Nessa is rajta van. Gyönyörű lány. Nem is értem, hogy érdemeltem ki ezt a szépséget. Modell a csajom emberek! Na jó, lehet, hogy  én is sokat ittam. Elment letusolni, itt megvártam, közbe írtam sms-t a modell csajomnak.

Szia! Hazahoztam Ashleyt (az ő házukba) bocsi, hogy nem szóltam, sürgős volt. Szegény még hányt is.A vicc az egészbe, hogy miután hányt, rá 2-3 perce közölte velem, hogy éhes. Na mindegy, ha végeztetek menny hozzánk, a pótkulcs a szokásos helyen van, nyugodtam tusolj le, érezd magad otthon, csak anyuékat ne keltsd fel! :D Én is megyek nem sokára, remélem hamar lepihen! Szegény nagyon kivan...
Na mindegy, csók! <3 Xx N

Leültem a megágyazott ágyra, és nézegettem a telefonom. Pár perc múlva ki is jött a pizsijébe, az úgy nevezett "Niall pólóba" és vizes hajjal. Bebújt az ágy egyik felébe, és bámulta a plafont. Rám nézett és elmosolyodott.
- Köszi mindent! - suttogta lágyan. Hosszúakat pislogott, gondolom mér elég fáradt. Hosszú és tartalmas nap volt a mai.
- Ma már elmondtad sokszor, de nagyon szívesen! - viszonoztam gesztusát. Tényleg, bármikor segítek neki, ez nem jelent gondot. Nem mellesleg azt is tudom, ha én lennék bajba, ő is rögtön segítene, nem foglalkozva a saját gondjaival. Visszanézett a plafonra, mintha olyan érdekes lenne. A kíváncsiság miatt én is felnéztem, nem túl feltűnően, de tényleg nem volt ott semmi, a csilláron kívül. - Azt hiszem én megyek! - álltam fel, és indultam ki. - Jó éjt! - suttogtam kedvesen.
- Neked is! - mosolygott vissza. Befordult a sarokba és magára húzta a takarót. Halkan lesétáltam a lépcsőn, felvettem a cipőm, és indultam haza a kihalt utcán. Egyszer kéne csinálni egy ilyen, Flasmob-ot, ami azt jelenti, hogy sokan, minél többen játszunk, például egy bevásárló központba mindenki azt csinál amit akar, de amikor megszólal a síp, amit egyikünk megfúj (akire rábízzuk) mindenkinek szoborrá kell változnia, és nem szabad elnevetni magunkat egy bizonyos ideig. Az a bizonyos idő, akár 1, 2, vagy 3 perc is lehet. Mi régen 1-el játszottuk, mert alig bírtuk ki a komolyságot, de már megedződtünk.
A távolban Bellát láttam meg Harry-vel, egymás mellett sétálni, Harry eléggé dőlöngélt, Bells pedig kicsit dühöngősen sétált, ha van ilyen szó.

- Sziasztok! - köszöntem nekik csendesen. Nem szeretnék sok időt fecsérelni rájuk, vár otthon a szerelmem. A srác felkapta a fejét, és felnevetett mint egy idióta.
- Haló, Nick, izé... Nando's! Mi a helyzet pajtikám? - dőlt nekem hangosan nevetve. Juj, kicsit sem részeg, á nem.
- Szia Nathen! - suttogta elszégyellve magát. Mosolyogva megráztam a fejem.
- Na mi van, haver, nem is válaszolsz már nekem?! Azt hittem spanok vagyunk!? - háborodott fel, tiszta komolyan. Huh, nem szeretek dumálni piásokkal.
- Nincs semmi különös, haver! - tettem hozzá zavarodottan. - Bells, ne keltsd fel anyudékat, Ash szegény hányt, meg tök sz*rul volt, Harryvel meg csinálj valamit! - mondtam neki. Bólintott, megmarkolta a fiú alkarját és elkezdte húzni.
- Kösz szia! - motyogta és erőteljesen húzta.
- Sziaaaaaaa Narry baby! - kiáltott közben Harry. Jujj, kezdem jobban félteni Bellát mint Ash-t. Lassan haza is értem, vagyis gyorsan, de mindenki "lassan"-t mond, akkor miért ne?! Bementem, láttam Nessám cipőjét, szóval tuti itt van. Felszaladtam sietősen, de halkan. Ahogy benyitottam épp a haját törölgette a törcsivel, biztos megmosta. Amikor megpillantott elmosolyodott és közelített felém.
- Szia! - adott egy hosszú puszit a számra. - Hogy van Ash? - kérdezte miközben megölelt.Szorosabban húztam magamhoz, nagyon kellemes már maga a személye is.
- Jobban van, amikor eljöttem már ágyba volt, elég fáradtnak tűnt. - magyaráztam neki, mire bólintott. Nagyon kedves tőle, hogy fontosnak találja, hogy mi van vele. Az is aranyos tőle, hogy segített megszervezni a bulit, és nem haragszik a képre, a videóból. Mivel pizsibe volt, bebújt az ágyamba, én pedig elmentem letusolni. Gyorsan végeztem is, bár én is hajat mostam. Nem akartam, hogy jobban beszívódjon a hajamba, ez a pia és füst szag, keverve. Általában így nyáron csak egy boxerbe alszok, szóval, most is így tettem. Kimentem és láttam, hogy már csukva van a szeme, de mikor meghallott egyből kipattantak a szemei. Ahogy végigmért mosolyra húzódott a szája. Ez hízelgő rám nézve. Arrébb csúszott, jelezve, hogy feküdjek mellé, meg is tettem kérését. Bebújtam a meleg takaró alá, és magamhoz húztam a derekánál fogva.Felém fordult és megölelt. Nagyon jól esett. Megpuszilta a nyakam és belesuttogta a fülembe.
- Szeretlek! - úú....kimondta! Ez az a szó ami 9 kis betűből áll, de egy kapcsolatot tud feljebb emelni.
- Én is! - nyomtam egy puszit a homlokára és simogattam a hátát. Így merültünk álomba.

*Ashley Blue*

- Miért veszekedtek? - üvöltöttem egy fiatal nőre, és egy idősebb emberre. Zokogva rogytam össze, de elég hamar a földre értem. Körülöttem a környezet, sötét, dohos volt. Egy kis szoba, a közepén egy kis dohányzóasztallal, a fal mellett egy kiságy, és szekrénysor. Régi, rozoga ágy, és sok kép. Nem foglalkozva velem, csak szorította a nőt, a pasas. Nem tudom miért, éreztem, hogy közbe kell lépnem. Letöröltem könnyeket a szememből felálltam és szaladni kezdtem. Ismeritek azt az érzést mikor az álmokban ha zuhansz, soha nem érsz földet? Vagy szaladsz, de nem érsz oda SOHA? Na most engem ez kínoz. Szaladok, de semmi.Lihegve kezdem már-már feladni, de az energiám fogyhatatlan. A férfi egy gúnyos mosolyt vetett fel, és megütötte a barna hajú nőt.
- Ne bántsd!!!! - ordítottam torkom szakadtából és újra erőlködni kezdtem. Odaértem lihegve, és behúztam egyet a férfinek, de csak a térdéig ért el a kezem. A csávó elkezdte csókolgatni a nőt, mire elfordítottam a fejem.
- Ti meg mi a szent urat csináltok? - lépett be az épületbe egy szőke, középkorú nő. - K*rva!!! - rángatta meg a barna hajú nőt. De nem hagyta magát, és el kezdtek verekedni, a férfi pedig elhagyta a helyet.

- Ashley! - rázott valaki, mikor felijedtem. Atya ég! Csak egy álom. Jó rég nem volt ilyen. De ez most más volt, volt miért sírnom. Milyen elmebeteg álmodik ilyet, komolyan?!
- Jól vagyok, köszi! - sóhajtottam és megtöröltem az arcom, ami megint el volt ázva a könnyektől.
- Jó éjt! - sóhajtott felállt mellőlem és kiment. Furcsa, így megint álmodni. Már jó ideje nem volt semmi hasonló.Vajon van valami jelentése? Nem hiszem, hogy ezek olyan 'normális' álmok. Régebben is, sokat álmodtam, de akkor csak olyat, hogy egy anyuka, és 2 vagy 3 gyereke van, picik. De ez is régen volt, aztán már nem is volt semmi, el is felejthettem volna, csak éppen, valami miatt újra elő jöttek. Ennek minden van oka, csak azt nem tudom, hogy mi. Visszaaludtam, nagy nehezen, amikor eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, hány óra. Felültem, de vissza is estem, annyira megszédültem. Összeszorítottam a szemem, és lassan felemelkedtem, de a fejfájás, szétszakított. Ahogy megnéztem a telefonom, már hajnali 6-óra volt. Remek. Bekapcsoltam a tv-t, de semmi izgi nem ment benne. Kapcsolgattam az adók között, a Cartoon Network -öt választottam, ezen mindig beteg mesék mennek, most jól jönnek.Ittam még abból a vízből amit tegnap, vagyis ma Nath hozott be nekem. Szerencsére a fejfájáson kívül nincs semmi bajom, asszem.