(2.évad) 43.rész Két tűz között...

Ciao! Ez olasz volt....magyarul: Sziasztok! Hasonlít nem?! Nem?! Szerintem de :D "Ari:)"-kámnak (ez a neve...) köszönhetően megtanultam szívet írni ^^ ♥ Cuki, nem?! 
Szóval, köszi a komit...1 érkezett! Nem baj, örülök, hogy valaki elolvassa az agyszüleményem :) Valamit akartam....mit is?!
Hogy telik az iskola? Nekem van már jegyem... 5-ös :D Stréber vagyok emberek! Igazából még ma sem tanultam...mindegy, nem fontos.Lapos...lapos..nagyon lapos részek vannak, de elkezdődik a turné ás vááá! Ja bocsi, egy (két) mondatot a Tökös Csaj c. fimből szedtem, titok, hogy melyiket :D Mivel vagy 5-6 részt írtam CSAK egy hétről, nem írom le Ash mindennapjait ilyen részletesen, de jó lesz, ígérem! ;) Ja és....mit akartam?!
Mindegy, remélem tetszeni fog! :)
Bacio : Csengii :)

UI.:Buona lettura!

UI.2.: [bacio:puszi, buona lettura: jó olvasást] tanuljuk az olaszt! :D ♥


Már nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért lassan felálltam, és lesétáltam a nappaliba. Anya épp a telefonba üvöltözött valakivel. Szegény idegen.
- Nem James, ne engedd neki! - ordított. Még, jó, hogy ez nem hallatszik fel.- Kit érdekelnek a problémái? ....Nekem még ma mutassa fel a papírokat vagy repül! .....Nem, nem érdekel, hogy feljelent fenyegetés miatt!....Ügyvéd vagyok te hülye!....Jah, hogy már odaadta ....Gondoskodj róla, hogy így is maradjon! Visszhall James! - tette le, és az orrnyergét kezdte masszírozni. Kortyolt egyet a kávéjából, és felnézett rám.
- Jó reggelt, amennyire ezt lehet mondani! Figyi, nem kell idegeskedned, felesleges! Vegyél ki szabad napot anya, ki vagy idegileg! -mondtam neki kicsit halkabban mint általában, mert ha most annyira ideges, leharapja a fejem.
- Igazad van! - sóhajtott, majd felkapta a telefont. - James, intézz mindent, ma te vagy a főnök! - fújta ki a levegőt, miközben a telefont lerakta. - Segítsek pakolni? - kérdezte. Igen, ő anya, nem tud a fenekén ülni párpercig, ha nincs mivel lefoglalni magát.
- Segíthetsz! Amúgy nagyon köszi a fáradalmakat miattam, a videó is fantasztikus lett, és iszonyatosan örülök, hogy találkozhattam a családommal! - mosolyogtam és egy csésze kávéval én is leültem az asztalhoz. Megvonta a vállát és szóra nyitotta a száját.
- Nekem csak annyi dolgom volt, hogy felhívjak mindenkit és összepakoljak a házba, bár az nem volt gond, nem volt kupi. - viszonozta a gesztusom, már-már nyugodtan. - Mindent a srácok intéztek, csodálatos barátaid vannak! - fürkészte az arcom a barna szemeivel.
- Tudom! - bólogattam hevesen. - Amúgy, honnan van ennyi közös képünk Niallel? Én miért mindig csak a gáz képeket láttam? - nevettem el magam, mire anya is nevetni kezdett.
- Benőtt a fejed lágya. - mért végig. - És izé, beszéltetek Niallel? -tette hozzá, mintha nem is érdekelné, pedig úgy tudom, hogy fúrj az oldalát a kíváncsiság. Beleittam a forró kávéba, és válaszoltam.
- Aha. - vonogattam a vállam hanyagul.
- Bővebben? - húzogatta a szemöldökét.
- Hát, bocsánatot kért, mondta, hogy hülye, helyeseltem, egy kicsit szívattam, de megmondtam neki, hogy nem haragszok, és ennyi kábé. - magyaráztam, ő pedig egyetértően bólogatott. El-el gondolkodott, nem tudom mi járhat ilyenkor a fejében.
- A helyedbe nem kezdenék vele újabb kapcsolatot. - rázta a fejét. Érdekes, eddig mindig azt hittem, hogy szereti, bár azóta eltelt pár év. - Istenem de hamar felnőttél! - lombozódott le. Nem értem, én még mindig a gyereke vagyok, akármi legyen.
- Nyugi anya! Én mindig a te kislányod maradok, csak épp nagyobb verzióba. - mosolyogtam mire kicsit elérzékenyülve bólintott. Felnőttek... - Felöltözök és segítesz pakolni? - tereltem a témát. Bólintott. Megittam az utolsó korty kávémat is, és indultam fel a szobába...indultam volna, ha bele nem nyilal újra a fájdalom a fejembe. Zsír, gyógyszer! Amilyen gyorsan csak tudtam, már pedig nem tudtam, kivettem egy gyógyszert a dobozból és bevettem. A hangulat is elég nyálas volt. Esett az eső, és elég hűvös volt. De holnap ilyenkor már a buszon leszek...na jó, kizárt, még csak 07:00-van, de mindegy, jól hangzott volna. Na majd, 10:00- óra felé mondom ezt. Akkor tök jól fog hangzani. Felsétáltam az emeletre, és bementem a fürdőbe. Megnéztem magam a tükörbe, na nem csodálkoznék ha anya hanyatt esett volna. Fekete karikák a szemem alatt, a hajam tiszta kóc, és az arccsontom nagyon kiáll. Juj...komolyan össze kéne szedni magam, még a végén észreveszik. Úgy döntöttem, megfürdök. Húú...jó rég fürödtem. Naa...eeeeeez viszont hülyén hangzott. Úgy gondoltam, hogy rég fürödtem, mert mindig tusolok. Mindegy is. Engedtem jó meleg és habos vizet, pont olyan sokat, hogy ellepjen. Mármint ha hanyatt dőlök csak a fejem érjen ki. Hú, de lehet érezni, hogy másnapos vagyok. Gondolkodni sem tudok. Percekig csak áztattam magam. Amikor a telefonom elkezdett tök hangosan csörögni, azt hittem frász kapok. Megtöröltem a kezem a törölközőbe, és kinyúltam a polcon lévő telómért.
- Haló? - szóltam bele halkabban.
- Szia Ash! Louis vagyok, csak azért hívlak, hogy megbeszéljük a holnapot. Bocs, hogy így kora reggel zavarlak, amúgy felkeltettelek? - hadarta, még alig bírtam felfogni, de sikerült.
- Szia Lou! Nem zavarsz, nem keltettél fel! Csak lécci lassabban dumálj, mert a felfogásom reggel szörnyű! - magyaráztam és újra becsuktam a szemem.
- Oké, szóval, ma indul a turné, lesz egy koncertünk itt Dublinba, ha szeretnél eljöhetsz, de nem kötelező, aztán holnap 07:30-ra gyere hozzánk, 9-kor indul a repülőnk, mi lassan készülünk, és kell valaki aki inspirál, szóval korán gyere! Aztán a gép Los Angelesbe száll le, úgy fél 16:00-kor megérkezünk, Paul kijön elénk autóval, elvisz a házunkhoz, ami a McConell Ave úton van, a város szélén, aztán másnap kezdődik a turné. De ne ijedj meg ha sokat leszünk távol, csak nagyon sűrű az évünk. Fotózások, interjúk, koncertek, show-k, megbeszélések, és még sorolhatnám, szóval ja! - mondta, de a végére már megint túl sok volt az infó.
- Louis!Hívj fel később! - tettem le a telefont. Sóhajtottam és kiszálltam. Megtörölköztem, de  fáztam. A kis ablakon kinéztem, nem volt semmi érdekes erre felé. Felvettem egy fehérnemű szettet, és úgy mentem kutatni ruhák után, ugyanis én hülye elfelejtettem behozni. Végül egy kicsit ősziesebb mellett döntöttem, ami azt jelenti, hogy hosszú nadrág, póló és pulcsi.

Felvettem a karkötőmet, amit aputól kaptam még jó régen."A" mint Ashley.Amúgy a többiektől a karkötőim mindig rajtam vannak, a három szilikon karktő a feliratokkal. "Harry" "Louis" "Liam" , a Nialles félig bőr, és gravírozva van a fém részébe, Viki-é és Barndon-é, ami csak sima textilből van, semmi név, de tudom, hogy tőlük van, ez a lényeg, Nathentől az olyan csomózott vagy milyen, szív mintákkal.

Uh....mennyi barátság karkötő. És még amit aputól kaptam. Király, meg vagyok jelölve! Zayneset azért nem hordom, mert nem fér a kezemre, meg amúgy is, ott a barátság nyakláncunk, amit soha nem veszek le, még alvásnál sem. Mindegy. Fogat mostam, kifésültem a hajam, és összefogtam lófarokba. Általában össze van fogva, kivéve ha a fiúkkal lógok mostanában, így ez is takarta a csontjaimat. Amúgy, ha elfelejtettem volna mondani, megint fogytam, 2 kilót. Zsír..! De ugye érzitek a szarkazmust?! Igen? Oké. Szóval ami most nekünk annyit jelent, hogy  46 kg vagyok. Ajjaj....kezdek inkább hasonlítani egy anorexiás múmiára, mintsem emberre. Pedig már azt hittem, híztam, mert megint kezdek sokat enni, de ezek szerint nem. Felnéztem twitterre, megint üzenetek, mint úgy általában, sok kedves üzenet jött, emellett több negatív is, amiket szörnyű elolvasni, de szeretnék legalább a rajongóknak úgy ahogy megfelelni, a fiúk miatt. Az nem érdekel, ha le*urváznak, de az, hogy megmondják a a véleményük - ami ugye ebben az esetben nem valami jó - az nagyon rossz. De még jobban fáj, hogy igazuk van. Épp ez ellen szeretnék tenni, és TALÁN elfogadnak, ismétlem, talán.Legalábbis remélem.
Kiírtam, hogy ma késő délután megyek a pályára, mindenki jöjjön oda, el szeretnék köszönni. Kopogtak, és be is nyitott az a valaki, aki  történetesen az  anyám. Le csuktam a laptopom és lekezdtünk  pakolászni. Sok szép emlék, a falamra a kirakott képeket leszedtem. Rajta volt apa, anya, Bella és én, a másikon az egész 1D, aztán Nessa és Nath, még amikor graffitiztünk, Steev és én, aztán egy csoport kép a pályán úgy mindenkivel, én és Bells,  Niall szülei, Greg és én, anya és apa esküvőjén, amikor az egész család egybe volt. Jó sok kép, annál több tartalom, és emlék. Imádom, hogy velem, egy 18 évessel több dolog történt, mint egy átlagos 25 éves nővel. Még szerencse, hogy terhes, nem voltam, és nem tervezem a következő időszakban.
 Anya a ruháimat rakosgatta a bőröndbe, én elmentem a fürdőbe, onnan összeszedtem egy táskába a parfümömet, a dezodort, a fogkefémet, egy felbontatlan fogkrémet, fésűt, fekete hajgumikat, a törölközőmet, meg egy újat. Ki tudja mi történhet? Lehet, hogy kilyukad..na jó, de elfér, nem?!
Tusfürdőt is beraktam, sampon, fürdőszivacs, szappan, haj spray, testápoló, öblítő, mosópor,...oké, szerintem felfogtátok, a lényeg, hogy sok mindent. Visszamentem, jött egy sms-em, Harrytől, hogy ma nem megyünk-e el együtt valamerre, a srácokkal.

Szia!Bocsi Harry, egész évben veletek leszek, szeretnék a gördeszkás barátaimmal is lógni még egy kicsit, nyugi, bepótoljuk! ;)  - irtam neki vissza. Nem fogok keretelni, így gondolom és kész. Meg érti, okos fiú ez a Harry gyerek, és a többiek is, csak, hogy ne kivételezzünk.
A kispárnámat is bepakoltam, a plüssjeimet is. Anyu is csendben pakolászott. Amíg ő megcsinált fél bőröndöt, én addig kettőt. Jó, igaz, hogy ő a ruhákat szépen sorba rakja, de mindegy, nem is zavarom.

*****

Végre minden kész. Bőröndök, táskák, anya még kaját is pakolt be, pénzt is adott, nem keveset.(Átszámolva) 400.000-FT-t. Csörgött a telefonom, Louis hívott. Megbeszéltük, hogy ma nem találkozunk, holnap mindent megbeszélünk, és már összepakoltam. Kimentem a pályára gördeszkával, bár elállt az eső, de a hideg még meg volt. Odaértem, mindenkit öleléssel köszöntöttem. Még Nessa is ott volt.

- Eltűntél te csajszi! - kiáltott fel Jake. Tipikus....! Megráztam a fejem, és tovább álltam. Mindenki nagyon rendes volt velem, sokat beszélgettünk. Felültünk a pad támlájára, mint úgy általában, és ott kezdtünk beszélgetni, de annyira fáztam, hogy nagyon. Steev mindenáron nekem akarta adni a pulcsiját, de nem hagytam, nem szeretném, hogy miattam fázzon, vagy esetleg náthás legyen.
- De felveszed! - vette le magáról ellentmondást nem tűrően.
- Steev! Már nem is fázok! - rántottam vállat, de közben majd meg fagytam, de asszem nem annyira volt észrevehető.
- Látom.. - csóválta a fejét, és a hátamra terítette.
- Tudod, nem foglak jobban szeretni ha ezt rám rakod, ha nem! - fordultam felé, mire elhúzta a száját. Leszedtem magmról, és ráterítettem a hátára, de meg sem mozdult. Megsértődött...zsír. -Hallod! Ne játszd nekem a megsértettet! - tettem karba a kezem, de még mindig nem szólalt meg. - Caj...mit szeretnél? - Sóhajtottam. Tudom mire megy ki a játék.
- Egy puszit, ide! - mutatott az arcára.Megforgattam a szemem és vettem egy nagy levegőt.
- Egy BARÁTI - hangsúlyoztam ki. - puszit kapsz, de akkor visszaveszed a pulcsid! - néztem rá, mire újra felnézett a szemembe.
- Zsarolja a zsarolót! - fújta ki a levegőt, és oldalra fordította a fejét, azaz adjam a beígért puszit. Hát 'megadtam' neki a fizetséget, szerencsére tartotta a szavát, és felvette a pulóvert. Tovább beszélgettünk, azért érezni lehetett azt a "Több vagy mint barát" dolgot Steev-től, de most el fogok menni, és 9 hónap alatt talál magának valakit, bízunk benne.
- Na nekem mennem kell! - álltam föl, megnéztem a telefonom, volt 2 nem fogadott hívásom, hoppá, le van némítva... , és az idő már 16:12-volt. Ez is hamar elment.
- Ne már! Legalább  menjünk még pár kört, most tuti leversz! - nyavalygott Kyle, mire beadtam a derekam, és mentünk pár kört, és igen, egyszer én, egyszer ő nyert. Codyval is mentünk, hihiii, ő nyert mindkétszer, a fene... ki megyek a gyakorlatból. Gerit simán le vertem, 2-0-ra, Nathen-t, tuti nem bírnám, Steev-et sem hiszem. Ők nagyon jók. Nessát Nath tanítgatta, vagyis inkább segítgette. Felállt Nessa a deszkára, lassan gurult, közben Nath hol a kezét, hol a derekát fogta, nehogy elessen, ez olyan romantikus. Mindenkitől elköszöntem, kivételesen mindenkinek járt 3 puszi, tudjátok ez a menő. Hosszasan ölelgettem mindenkit, még így utoljára, nagyon fognak hiányozni. Nekik is megköszöntem a videót, hisz' nekik is volt beleszólásuk, ők is csináltak képeket.
Nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak. A szívem egyik fele örül, és felszabadultan kacarászik a zöld, puha pázsiton, a kutyájával. A tengerparton a barátaival a tűz körül énekel, gitár kísérettel, és a fellegekben jár. Viszont a szívem másik fele, amit Írország foglalt el, az most kiszakadt.
 Kiszakadt, mert itt kell hagynom a barátaim,  a családom, és ezt a gyönyörű környéket. Nem beszélve az itteni szokásokat, az ünnepek is mennyire fognak hiányozni. De a szerelmem erősebb. Sokkal erősebb és visszatántoríthatatlanabb, mint bármi. Egy vad, szilaj hurrikán, sem változtatná meg az érzéseim, ha fizikailag még szét is tépne. De nem! A szerelem nem ilyen. Amikor meglátom, a szívem gyorsan, de mégis nyugodtan ver. Ha nem kapaszkodnék, elszállnék a fellegekbe. A szemiben látom a világot, a jövőt, a gyönyörűséget, amit máshol soha.Amikor beszívom bőrének illatát, behunyom a szemem, és a mennyben érzem magam.Abban a csodálatos világban, amiben csak Ő, és Én létezünk. Amikor tudod, hogy nemsokára látni fogod, már a perceket is számolod, türelmetlenül dobolsz a lábaddal, és minden kis neszre, megrebben a szíved ; "Ő az! ".....aztán mégsem. Amikor már érezd, hogy az idegeid szakadnak, és vársz. Hallod a légy szárnyának suhogását, az eső bús kopogását, és az ajtó nyitódik. Belép, Ő, teljes életnagyságban. A szíved elönti a mámor, a füledben csobog a vér, és nem hallod a külvilágot, csak ő számít. Amikor elhint neked egy halvány mosolyt, közelebb jön, belenéz gyönyörű kék szemivel a tieidbe. Nem kellenek szavak, a szívetek épp elég. Visszamosolyogsz, zavarodban a hajad a füled mögé tűröd. Gondolkodsz, vajon ő mit gondolhat? Vajon ő is ugyanígy érez? Megfogja két puha,meleg kezével a kezed, lepillant összekulcsolt ujjaitokra, kinyitja őket, átfonja a saját dereka körül, felnéz a szemedbe, majd az ajkaidra. Lábujjhegyre állsz, és várod. Várod a megfelelő pillanatot, amikor puha, édes ajkai, feltöltik a szíved. Nem létezik semmi, bombát robbanthatnának, ti örök maradtok. Akkor lesztek egészek, mikor ketten vagytok. A szívetek összeér, egy érintéssel. És képesek lennétek átszelni a vad Óceánt, csak egy pillantásért. Összekulcsolt ujjakkal sétáltok a sötét utcán, a fények kigyúlnak, a hó szállingózik, fázol. Hideg van, de a szíved felfűt egy dolog miatt. A szerelem. Mikor a társad észreveszi, hogy dideregsz, odanyújtja a kabátját. Te nem fogadod el, félted, inkább te légy beteg mint az akit szeretsz. Nagyobb fájdalom nem is érhet, mikor tudod, hogy a szerettednek, rossz. Ő a hátadra teríti a kabátját, te pedig érzed, hogy az arcod elönti a pír. Újra összekulcsoljátok a kezeiteket, és boldogan távoztok.
 De nem, a valóságban nem! A sors kegyetlen és őrült. Tép, felfordítja nyugodt és kellemes életed. Egy kis dologgal kirobbantja hétköznapjaid. Egy lépés, egy el nem követett tett, vagy épp elkövetett. Egy pislogás, egy lökés, akár egy figyelmetlen pillanat. Szavak, amik összetörnek. A bizalom, törékeny, nem ingyen kapható. Egy összetört szív, levél. Kiléptem csodás világukból, de ők mindenáron belemásznak az enyémbe. Egy meg nem hozott döntés. Emberek vagyunk, tévedünk, rossz döntéseket hozunk.....

- Ashley te sírsz? - lépett oda Nath. Mindenki felkapta a fejét.
- Nem szoktam sírni!  http://data.whicdn.com/images/43546658/tumblr_md020zIOWg1qacbojo1_500_large.gif
Megsimítottam a saját arcom, ami el volt ázva. Remek! Szörnyülködve néztek, mintha egy szörny lennék.Eddig azt hitték, meg törhetetlen lény vagyok, közben egy csendben szenvedő lány.
- Bocsánat! - borultam a vállára. Nyakán körül öleltem a kezem, és úgy zokogtam. A hátamat simogatta, és csitítgatott. Úgy szorítottam magamhoz mintha az életem múlna rajta. Nem kétség, Nath a bátyám lett ez a pár hét alatt. Megvéd, segít, és nem undorodik attól, hogy ha hányok előtte. Ő az, aki látott már kora reggel, karikákkal a szemem alatt, kócos hajjal, és sírva. Most már az utolsót mindenki de mindegy. - Szeretlek! - mondtam neki alig hallhatóan. Ez nem olyan "hú de szeretlek" volt, hanem egy szó. Egy szó, ami mindent kifejez. A szívemből jött, ez az amit biztosra lehet tudni. Ő is belesuttogta a fülembe, hogy "Én is" , nagyon jól esnek ezek a szavak. Megtöröltem az arcom, vettem egy nagy levegőt, és most erőteljesen próbáltam azt a tehetségemet, mitől az emberek kikészülnek. Lassan elhúztam a fejem Nath vállától és belenéztem a szemeibe. Halványan felé mosolyogtam, mire a többiek tátott szájjal néztek. Szóval sikerült. De az még mindig biztos, hogy a szemfestékem, az a kevéske elkenődött....Nath fehér pulcsija, hupsz. Megtörölgettem a szemem alatt, nem hiszem, hogy sokat javított a helyzeten.
- Köszönöm srácok! Remek barátok vagytok, ígérjétek meg, hogy hívtok és skype-olunk, meg... majd küldök ajikat, meg.....na jó, megyek! Köszönök mindent, rendesek vagytok! Soha nem kívánhatnék nálatok jobbakat! Ti vagytok a legjobbak! - mosolyogtam. Intettem egyet és elkezdtem szaladni a deszkámmal a kezemben.Ahogy szaladtam, egyre gyorsabb voltam.A hideg csípte az arcom, a könnyek rászáradtak a bőrömre, martak.De a szívem még jobban fájt.Kezdtem átváltani örömkönnyekbe, ha belegondolok, tényleg ők a legjobbak.
A könnyek versenyt futva szántottak az arcom, kicsit jól is esett, most már, langyos volt. Integettem feléjük, felmutattam egy szívet a kezemmel és elhagytam végül az utcát. Lementem a járdára, végül leültem a padra. Ott időztem egy kicsit, amikor megszólalt a telefonom. Máris? Kihúztam a zsebemből, mosolyognom kellett.
- Szeretünk! - kiabálták a telefonba miután megnyomtam a zöld gombot. Nevettem és újra sétálni kezdtem. - Figyuzz, nekünk is nagyon fogsz hiányozni, meg minden, kérlek ne sírj! - mondta Steev. Nagyon megható ez az egész. Nem szóltam a telefonba semmit, féltem, hogy a hangom elárulna. De rászántam magam.
- Szeretlek Steev, ezt jól vésd az eszedbe! - fordultam vissza, és újra szaladni kezdtem. - Most önző leszek, nem fog érdekelni, hogy mit érzek! - mondtam és leraktam a telefont.Egyből zsebre vágtam, úgy jobban tudok szaladni. Amikor megláttak a saroknál, mosolyogni kezdtek. Egyenest Steevhez mentem, szembe álltam vele és az ajkaira néztem. Nyeltem egy nagyot, és közeledni kezdtem. Belenézett a szemeimbe, elvarázsolt. De mégsem volt az, mint az én szőke hercegemnél. Nekem ő az igazi, de úgysem lehet vele semmi. Akkor miért ne próbáljam meg Steevennel?!
Szinte éreztem a leheletét a számban, de még nem ért össze a szánk. Még nem. Behunytam a szemem és vártam. Puha ajkai, szinte simogatva jártak az enyéimmel. Belevezettem a kezem a hajába, ő pedig a derekamra kulcsolta kezeit. Pár másodperc után elváltunk, neki csillogott a szeme, de elszomorodott.
- A szád hazudhat a szemed nem! - sóhajtott. - Figyelj! Nem kell szeretned, ha nem megy! Én szeretlek! Te is, csak kicsit másképp. Én ezt elfogadom, lesz majd más lány! - legyintett mosolyogva, de mégis láttam azt a kínt benne, ami bennem is sokszor zajlott. A többiek úgy csináltak mintha nem is figyelnének, viszont jól tudtuk, hogy minden szót hallanak.
- Tudod, én szerettem volna egy esélyt adni annak, hogy szeretsz, úgy, de hiszek neked, igazad van! Ez így nem lenne jó, és őszinte. Most amúgy is elmegyek, nem is gondolkodtam, csak neked akartam jót!És Steev! Tisztellek ez miatt! - öleltem meg szorosan.
- Amúgy! - szólt kicsit zavarodott hangon. Felnéztem rá. - Hogy értél vissza ilyen hamar? Van egy király mocid?! - vonta össze a szemöldökét, és körül nézett. Vigyorogva megcsaptam a felkarját, mire behúzta a fejét. Megtettünk pár lépést és odaértem a többiekhez.
- Tudjátok, nagyon megnehezítitek a dolgom! - tettem csípőre  a kezem, vidáman. Meg fogadom, hogy az utolsó pár órát, boldogan töltöm, nem holmi kis megható búcsúzkodással, ami igaz, jól esik, de nem én vagyok.
- Nah, hogy csókol Steeven? - jött közelebb Alex. Mire elnevettem magam és válaszoltam.
- Jobban mint te! - megforgatta a szemét, felnéztem ma már vagy huszadjára Steevre, aki tiszta vörös volt. Leültünk a padra és kérdezgettek.
- És milyen, hogy megismernek az utcán? - kérdezte Kyle. Kis hatásszünet után válaszoltam.
- Hát, nem túl jó! Például ma este, azaz éjjel, mármint hajnalban - javítottam ki magam sokadjára. - amikor Nathtel jöttünk haza, megtalált egy fiatal, kicsit féltem, hogy megérzi a pia szagot! Meg izé...amikor ..az tegnap volt, hogy beküldtek egy könyves boltba Harry-s könyvet kérni, kiderült, hogy a csaj "Direct micsoda", és odahívtam a srácokat, mindegy, ebből azt akartam kihozni, hogy akárkivel vagyok aki fiú, mindenkire azt mondják, hogy a pasim, például, vagy húszan megkérdezték már, hogy Nathtel együtt  vagyunk-e, vagy épp Zaynnel, nem tudják felfogni, hogy szingli vagyok?! Ez nagyon zavaró, de az jól esik, hogy például, sokan autógrammot kérnek, bár nem értem. Ez most olyan, mintha odamennék egy emberhez, és megkérném, hogy firkáljon nekem! Mindegy! Jah, és az üzik. Például twitteren mindenki beszólogat, meg lek*rváznak, de azon kívül vannak kedves emberek is. - vontam meg a vállam a sok hadarás után. Kikerekedett szemekkel néztek, meglepte őket, hogy mennyi dolgot tudtam felsorolni, asszem.
- Muti! - tette elém a kezét Gery. - A telefont! - nézett rám. Kivettem a zsebemből és a kezébe nyomtam. Kicsit értetlenül nézett.
- N. - válaszoltam neki a kódomat. Pár perc múlva, csak az elképedt arcával találtam magam szemben. Kérdőn néztem rá, mire megszólalt.
- Te, hogy bírod ki, hogy ne válaszolj nekik? - tátotta a száját. - Megteszem ha kell! - mosolygott. Megráztam a fejem és visszavettem a telefonom. A többiek csak kérlelték, hogy mutassam meg miket írnak.
- Oké, felolvasok egy rövidebbet! - keresgettem egy kis ideig, majd egyet véletlenszerűen kiválasztottam. - Szóval! "Szia te kis Ashleyke, vagy ki! Nem érdekel mit csinálsz, addig amíg távol tartod magad a One Directionról! Tudom, hogy milyen kis k*rva vagy, még ronda is! Niall szívével játszol, közben Zayn is az ujjad köré csavarod, nem beszélve a többi havero......" - nem folytattam, nem akartam, hogy pont olyat olvassak fel amibe őket is, megemlítsék.
- Pont a legizgibb résznél hagytad abba! - vágott durcis képet Jake. Megforgattam a szemem.
- Szerintem, ebből is levettétek, hogy milyen elvetemültek. - vágtam vissza mire Nath egyetértően bólogatott. Jah, ő is néha elolvassa az üziket a gépemen, nem hiszem, hogy ők szó nélkül hagynák őket. Még sokat beszélgettünk, este is lett. Elhívtam magunkhoz őket filmezni, mert anyáékat rávettem, hogy menjenek el vacsizni egy étterembe, mivel ma úgy is kikapcsolódott. Apa ma korábban fog haza érni, szóval Bella is csatlakozik, amit nem bánunk, azt hiszem, legalábbis én biztos nem. Elmentünk hozzánk, a "Mi" jelen estben, Jake, Alex, Nath, Kyle, Geri, Steev, Nessa, és én. Így nyolcan. Hú... remélem elférünk a kanapénkon. Ha nem, max a földön ülök. Hazaértünk, a kutyusok egyből körbeszaglásztak mindenkit. Bár, már ismerősek, szóval nem volt nagy újdonság. Levették a pulcsit, és a cipőt, aztán bementünk a nappaliba.
- Bells! - kiabáltam föl, mire egy " Mi van? " volt a válasz. - Gyere le, ha van kedved, itt vannak a srácok! - kiabáltam újra, mire már hallani lehetett, hogy lebaktatott a lépcsőn, Harryvel.