25.rész (évad zárò) Rendben?A fenéket!!!

Sziasztok!Elérkeztünk a végéhez.Ez lett az évadzáró,de meg ne ijedjetek mert kb. 10 nap múlva jön. 2. fejezet 1.része.
Nagyon köszönöm az eddigi komikat,és 2246 oldalmegjelenítés *-* 
Kérlek benneteket,hogy AKI  ELOLVASTA  KOMIZZON!Nem csak erről a részről hanem az egészről.Ja és azon gondolkodtam,hogy néha múlt időben írok néha pedig jelenbe.De mivel ez 2012-ben történik ezért múltba írok,pl.mondta,sírt, stb :)
Még egyszer köszönök mindent!


*Harry szemszöge*

Ez az egy szó motoszkál a gondolataimban.Hiányzik.Hiányzik a...
Mosolya...
Érintése...
Hangja...
Szeme...
Haja...
Nevetése...
Egy szóba foglalva Ő.Talán lehet,hogy pár nap alatt ennyire megtetszett.Kétlem....vagyis csak nem értem.Hogy lehet,ez az egész?!
Pár nap és minden megváltozott.Harry Stylesnak fontos lett valaki,aki most fogadok boldogan nevetgél az egyik haverjával.
Még most is látom magam előtt,ahogy a haját megigazítja vagy a kecses mozdulat sorait.Hallom azt,ahogy a csilingelő hangja átváltozik kuncogássá.Amikor hall egy viccet és felcsendül nevetése...akkor bennem valami felpezsdül.Még sosem volt ilyenem,hogy valaki ennyire megbabonázzon.És ami a legjobban fáj az,hogy most nem lehet itt velem.Mert nincs itt velem,hogy boldoggá tegye napjaim.A hiányt senkinek sem kívánom.Talán rosszabb mint a magány,mert a hiányt nem tudja akárki pótolni.A hiány az amikor érzed legbelül,hogy valami elhagyott.Sivárnak érzed magad,és tehetetlennek.De nekem most tennem kell valamit.Valamit ami meg változtathatja a jövőm.Na jó kicsit hülyeség,de talán így lesz.Nem teszek mást,felhívom.
Kikerestem a telefonomban  azt a bizonyos személyt. Belluci

*kicsöng*

-Háló!?-szól bele bizonytalanul.Mit kéne tennem,lefagytam egy hang sem jön ki a torkomon.
-He-heló!Harry vagyok,Harry Styles!-nyögöm ki  zavarodottan.Úristen,hogy lehetek ennyire szánalmas!?
-Harry!Szia!Mi az?-csendült fel megint az az élettel teli hangja.
-Szia!Csak hallani akartam a hangod!-miért mondok ilyeneket?!-Vagyis meg szeretném kérdezni,hogy nem lenne-e kedved eljönni a vasárnapi koncertre?-javítottam ki magam gyorsan.
-Hát,az a helyzet,hogy nem hinném hogy meg engednék.Tudod hétfőn suli,aztán itt az év vége és nem kéne hiányoznom.Mondjuk így is úgy is sz*r lesz a bizim de anya nagyon kivan mostanában,és nem kéne jobban idegelni.-sorolta miközben hangja megbánással keveredett.
-Mond csak,ha meg engednék akkor eljönnél?-kérdeztem huncutan.
-Szerintem ezt még te sem gondoltad komolyan!Persze hogy el!-kuncogott egy aprót.-De sajnos most mennem kell.Majd még hívj valamikor!Szia!-köszönt el a telefonba.Én is ugyan így tettem.Gyorsan felhívtam Ashleyt hogy adja meg az anyuja számát és fel is hívtam.Nagy szerencsémre elengedték de azért kicsit unszolni kellett.Lényeg ami lényeg,hogy találkozhatok VELE.



*Ashley szemszöge*

Felnéztem twitterre miután hazaértem.Már semmihez sem volt kedvem.
Sok fenyegető üzenetet kaptam de azok nem érdekelnek.Viszont kaptam pár pozitív jelzés is ami nagyon jól esik.Volt ott olyan,hogy Nagyon aranyosak vagytok együtt!Drukkolok! :)
Vagy: Annyira jó végre Niallt és persze téged is boldognak látni!Csak így tovább!Sok boldogságot! ;)
Ezek mind jók és kedvesek.Talán vissza kéne írnom nekik.De az túl sok lenne.Inkább csak ki írom a köszönetem.
@Ashley_Blue: Nagyon köszönöm a kedves üzeneteket!Nagyon jól esnek!Köszönök mindent!Van egy meglepim számotokra!Majd holnap ki is rakom!Még egyszer köszönöm és ígérem nem fogtok csalódni bennem! ;) <3

Bekapcsoltam a tv-t és néztem valami hülye filmet.Már fél 8 körül járhatott az idő amikor Viki betoppant.
-Szia!Beszélnünk kéne!-ült le ő is.
-Szia!Mond!-nem voltam vele flegma de nem is ugrándoztam örömömben.
-Tudod csak azt szeretném mondani,hogy jó lenne ha kibékülnénk!-nyögi ki nehezen.Egy reménykedő mosolyt véltem felfedezni arcán.
-Mesélj!-kuncogok fel.
-Te aztán tényleg ismersz!-ingatta a fejét.Tudtam,hogy azét akar kibékülni mert beszélgetős kedve van.Mint ne mondjak nekem is.
-Hát Zayn!Tudod eleinte nagyon féltékeny voltam rád.És ekkor jöttem rá,hogy nagy hülyeség...sajnálom ha nehézségeket okoztam számotokra.-ingatta a fejét és közben sajnálkozó tekintettel fürkészte az arcom.
-Nem haragszom.Bökd ki mi nyomja a lelked!Tudom,hogy nem csak ezért jöttél.-néztem rá mindent tudóan.
-Na jó!Azért is,mert szívességek kérnék tőled.Beszélnél Zaynnel,mert nem tudom mit érez.-pirult el kicsit.
-Én már beszéltem!-vágtam rá.Sürgető fejjel nézett.-Azt mondta,hogy tetszel neki,csak fél.Szóval neked is jelezned kéne .-utasítottam úgy mond ki.
-Komolyan?-csillantak fel zöld szemei.
-Teljesen komolyan!-vigyorogtam rá.
-Köszönöm!-halkult el.
-Szívesen!

Megnéztünk még pár filmet vagyis 2-t aztán zenét hallgattunk és beszélgettünk mindenféléről.
...
Egy újabb unalmas nap.Unalmas hétköznapok.Ki raktam az ígért 'ajándékot' a rajongóknak.Máris több pozitív üzenet érkezett.
Az 'ajándék' pedig a fiúk voltak félmeztelenül.Gonosz vagyok de a rajongóknak mindent :D

Fel kéne hívnom Brandont!Szegénykémet kicsit lehanyagoltam ezen a 1-2 héten.Ránéztem a telefonomra,és 5 órát mutatott(délután),és 3.-át.(hamadikát)

-Szia cicus!-köszönt a telefonba.
-Szió egér!Ha még egyszer cicusnak hívsz nem állok jót magamért!-kuncogtam.
-Mizu?-kérdezte terelve a témát.
-Nem túl sok!Unalmas hétköznapok és már beleuntam.Na jó ezt a mondatot elcsesztem.-nevettem fel.
-Hát....ja!Mennyire hiányzott már nekem ez.-mondta az elsőt zavarodottan a másodikat pedig sóhajtva.
-Amúgy nem lenne kedved valahova elmenni,csak mi ketten?Rég beszélgettünk!-mosolyogtam bár ő ezt nem láthatta.
 -Szívesen!Hol?Mikor?-tette fel a fontos kérdéseket.
-Például fél óra múlva a parkba,gördeszkával?-érdeklődöm.
-Jó lesz!Na akkor sietek!Szijóka!-tette le a telefont,meg se várva a köszönésem.Nem baj,tőle meg szokható.

Felvettem egy szürke Make Love-feliratú pulcsit,mivel elég hűvös volt az idő,bár Londonba nem is csodálom.....
Egy fekete Vans márkájú torna csukát,meg egy fekete cső nacit.El sem maradhatott volna az egyik kedvenc 'cső sapim' (nem tudom a rendes nevét).A fekete körömlakk meg...tegnap csináltam.Kicsit furán nézhettek,mivel köztudott,hogy nem vagyok az a fajta lány aki manikű-pedikűrözik de ez más.Szerintem minden lány szereti a körömlakkokat.Életembe egyszer volt műkörmöm(a ballagáson) azt is megbántam.Én maradok az egyszerű színeknél.Semmi csillogó vagy minta.Egyszerű fekete,kék,piros,zöld,sárga,lila vagy bármilyen szín(rózsaszínt kivéve).
Vigyázat London,mert Ashley Blue most ki megy a parkba,a legőrültebb fiú gördeszkással!Kuncogtam magamba egyet ezen a gondolatomon és elindultam a gördeszkámat magamhoz véve.
Gurultam a járdán.Imádok gördeszkázni,olyan megnyugtató és szabad érzést vált ki belőlem.
Mikor odaértem egy öleléssel köszöntöttük egymást.
-Szép vagy!-mért végig.
-Kössz!-mosolyogtam.-Verseny?A pályán?Oda-vissza körbe?-tettem fel a pár szavas mondatokat.
-3...2...1!Go!-kiáltott fel.Fhú de rég nem versenyeztem,kb 1 hónapja.Meg is látszik.
-Visszavágót!-vágtam rá.
-Úgy is lealázlak Blue!-nézett verseny szellemesen a szemembe.Mint a filmekbe amikor a szemeznek az ellenségek.
-3...2...1...Go!-kiáltottam fel.És én nyertem!
-1-1!Maradjunk ennyibe!-mondta majd öklöztünk egyet.

Még mentünk pár kört,nem versenyszerűen.Mindketten megéheztünk ezért elmentünk a pizzériába.Rendeltünk egy mexikóit mellé 2 kólát.
Beszélgettünk az elmúlt időszakról meg mindenről.Kiderült hogy becsajozott,vagyis még nem de kezd becsajozni,mondjuk így.Mutatott róla egy képet.19 éves,pár hónappal idősebb nálam.Rebeca Davis (ejtsd:Rebeka Dévisz).

Nagyon szép lány és amit mesélt róla kedvesnek is tűnt.Megígérte hogy majd mikor már ők is ott tartanak bemutatja.Azt mondta nem ismerem,mert nem ide valósi,hanem amikor a családjával elmentek Liverpool-ba ott találkoztak.Azóta már találkoztak párszor és tartják a kapcsolatot.Őszintén drukkolok nekik.Brandre is ráfér a szerelem.Mióta ismerem azóta csak zűrös kapcsolatai voltak.

Elmentünk fagyizni is és már kezdett sötétedni.Nagyon jól éreztem magam vele.

-Haza kísérjelek?-kérdezte mielőtt szét váltak volna útjaink.
-Brandon!-mondom halkan.-Valamit nem mondtam el!-hajtottam le a fejem.-Kísérj haza és elmesélem.-az első pár percben szótlanul haladtunk,úgy hogy a kezét a vállamon pihentette.
-Hagy halljam!-törte meg a csendet.
-Az első,hogy félek.Rettenetesen félek,hogy mi lesz.Ugye bár Niallel járunk és a rajongók fenyegetnek.Ez még kisebb baj,de múltkor amikor jöttem haza a melóból leszólított egy lány,hogy szétver meg mindig figyel.Persze nem veszem be,de ilyenkor este felé kicsit parázok,egyedül sétálni.-nyögtem ki nehézkesen.-Őrült néhányuk.-tettem oda a végére.
-A félelem nem szégyen!-mosolygott biztatóan.-Nem baj,és itt vagyok és szívesen hazakísérlek akár minden nap.Ez a barátok dolga!-simogatta a hátam.
-Köszönöm!-mondtam.Megcsörrent a telefonom és Bella nevét láttam villogni rajta.-Bocsi!-mondtam és fel is vettem.

-Szia!-köszöntem a telefonba.
-Szia!Képzeld Harry elhívott a koncertre és azt szeretném kérdezni,hogy nem tudnátok eljönni értem?Anyáék megengedték,Te adtad meg Harrynek a számát.Lécci!!-kérlelt kislányos hangon.
-A kis hazug Hazza!-motyogtam.-Figyi Bella!Nem lenne jó ötlet!Ha Harryvel lenne köztetek valami,akkor mi lenne?Ide kéne járkálni hetente,arra meg nincs pénzünk!-mondtam kicsit szomorkásan.
-Nem lesz!Csak kíváncsi vagyok rájuk!-hitegetett.
-Na jó!De most utoljára Harry miatt!-szögeztem le.Brandon kuncogott a beszélgetésünk hallatán.
-Köszii!Szeretlek!Akármikor jöhetsz!Szijóó!-csapta rám a telefont.

-Istenem!-ingatta a fejem.
-Tinédzser!-vágta rá Brad.

Hazaértem épségesen Brandonnak hála.Gyorsan írtam egy sms-t Niallnek,hogy szeretem és stb.Kb így beszélgettünk egy jó darabig.Csak a mai napom nem meséltem el neki.Azt személyesen akarom.

*2012.Június 4.*

Szép reggelre ébredtem.Sütött a nap,csicseregtek a madarak.
Fogat mostam,a hajam szabadon hagytam,amit nem sűrű teszek,de ma ilyen kedvem volt.
Felvettem egy kék farmert és egy kockás ing félét.Nem tudom miért,de ma csajosabb hangulatomba voltam.Lehet,hogy a jó idő teszi ezt velem.Nem is baj,kell a változatosság.

Megint egy unalmas nap,de Emilynek (főnöke) hála,ma előbb hazajöhettem.3 helyett 1-kor.
Úgy döntöttem,hogy úgy is rég láttam a fiúkat és átmegyek.Biztos nincsenek mind a(z) 1D háznál.Akkor megyek Louishoz.
Basszus Bellát el is felejtettem.Elküldöm érte Louist és El-t. :D

Kopogtam.Louis nyitott ajtót.Eléggé meglepődött de beengedett.

-Szia!Hát te?-kérdezte miközben öntött egy pohárba vizet.
-Kösz!-mosolyogtam rá és belekortyoltam.-Unatkoztam és gondoltam átjövök.-mondtam mintha ez  teljesen természetes lenne.
-És miért pont hozzám jöttél?Nem mintha nem örülnék!-érdeklődött.
-Hát csak,mert a te házad volt a legközelebb!-nevettem el magam.
-Óh Ash!Te teljesen dilis vagy!Amúgy kérsz répát?-váltott komolya hangnembe.
-Te mondod?-néztem rá wtf fejjel.
-Akkor nem.Nos,mizu?ÚÚ képzeld te vagy a mai szám címlapján!-ujjongott.
-Úristen!Mit írnak?-ijedtem meg.
-Ott van!-mutatott az asztalra.A szalag címen ez állt:Ashley egyszerre több fiúval kavar!
El vettem és olvasni kezdtem.

Ashley Blue(18) falja a fiúkat.Át vette Harry Styles szerepét,hiszen hivatalosan Niallel jár,de már láttuk Zaynnel is csókolózni.Egy interjúban tagadták a dolgot,és azzal védekeztek,hogy nagyon jóban vannak,de ki hisz nekik?!Sőt Harryvel is alakul köztük valami mert Írországba őt is vitték magukkal.Ráadásul tegnap láttuk egy fiúval a parkban enyelegni.Az egész napukat együtt töltötték,sőt a fiú még haza is kísérte.Fenekestől felfordította a One Direction életét.Nos ebből,hogy magyarázza ki magát?


-Uram atyám!-sokkolt ez a hír.-Úr isten!-többet nem is bírtam kinyögni.
-Hát a média már csak ilyen!-ingatta a fejét Lou.
-Louis ugye nem gondolod,hogy tegnap Brandonnal kavartam.Csak gördeszkáztunk!-magyarázkodtam.
-Nyugi Ash!Én hiszek,ismerlek és tudom,hogy milyen a média!-nyugtatott.
-Miért kell mindenkinek az én magán életemen csámcsogni?!-emeltem fel a hangom.
-Nem lesz baj!Van egy ötletem!-harsant fel.
-Mond!-vágtam rá izgatottan.
-Ő....holnap után lesz a koncert és akkor tisztázunk mindent,rendben?!-mosolygott.
-Jó lesz!-viszonoztam gesztusát.-Jut eszembe!Louis megadom anyámék címét!Elmennél Belláért?-vetettem be a kiskutya pofit.Elgondolkodott.
-Miért?-kérdezte egy kis idő után.
-El kell hozni a húgom,mert Harry elhívta a koncertre.Én meg....nincs kedvem kocsikázni egész nap.-hadarom.
-Jó rendben!De csak miattad!-mutatta fel a mutató ujját miközben huncutul nézett.Pár mp után csak annyira emlékszem,hogy feküdtem a kanapén közbe Louis agyon csikizett.
-Louis!Ne máár!-sikongattam,de mintha meg sem hallotta volna.Egy kis idő után abbahagyta.


-Mi lenne ha elmennénk a többiekhez,és együtt elmennénk valahova?-kérdeztem rá.
-Felőlem!De a húgodért nem kéne menni?-nézett rám kérdőn.
-Cajj!De!-néztem a fali órára.
-Köszi Louis!Itt a kocsikulcsom!-dobtam oda neki.-De előbb Niallhez!-kuncogtam.
-Csak okosan!-kacsintott.
-Hülye vagy!-mondtam unottan.

Mielőtt befordultunk volna abba az utcába Lou leparkolt egy tó előtt.

-Gyere!-utasított.Odaszaladtunk leültünk a fűbe és percekig csak az eget bámultuk.
-Gyönyörű hely!-töröm meg a csendet.
-Az!-mondta halkan.-Azért hoztalak ide,mert látom rajtad,hogy mostanában sok gondod van.Mikor megismertelek más voltál,és szeretném viszont látni azt az Ashleyt.Ezért ha olyan kedved van bármikor gyere ki ide,és szellőztesd ki a fejed.Nekem is mindig jót tesz,Amikor itt vagyok a sok stressz és gond elszáll.-mélyedt gondolataiba.-Sőt,gyere csak!-pattant fel,majd megragadta a kezem és felvonszolt(nem szó szerint) egy kilátóhoz.

-Luluu!!Ez csodaszép!-ámuldoztam.
-Igen,csodaszép!Itt ki szoktam kiabálni a gondjaimat.Mint például:Nem érdekel mások véleménye!-kiáltott egy nagyot.
-Ez tetszik!Köszönöm Lou!-öleltem meg.
-A barátaimnak mindent!-mosolygott.Lassan leballagtunk és indultunk Niallhez.Louis elment Írosrzágba.Fel hívom gyorsan Bellát.

-Szia!Louis megy érted!Pussz!-gyorsan le vágtam a telefont.Remélem hallotta.

-Szija Niall!!-ugrottam a nyakába.De nem viszonozta az ölelésem.
-Baj van?-kérdeztem miközben az arcát fürkésztem.
-Mit akar ez jelenteni?-mutatott az újságra.
-Én vagyok benne.-mondtam unottan.
-Igen,és?Nem kéne valamit mondanod?-flegmázott és közben meredt rám nagy szemekkel.
-Tegnap voltam Brandonnal gördeszkázni képzeld versenyeztünk,meg kajáltunk.-mondtam izgatottan.Jó volt kicsit hülyíteni.
-És ez a kép?Vagy miért nem mondtad?-idegeskedett és feljebb emelte a hangját.
-Niall!Azért nem mondtam,mert személyesen akartam elmesélni,túl hosszú lett volna sms-be.-A másik,az a kép semmit sem jelent.Hazakísért este.Ennyi!Amúgy ha Zaynre nem vagy féltékeny miért pont Barndonra lennél?!-tagoltam a szavakat de a végét már idegesen mondtam.
-Óh igen!?Ezzel azt akarod mondani,hogy Zaynnel durvább dolgokat csináltok annál,hogy az utcán sétáltok este ölelkezve.-flegmázott és már hangosan beszélt.
-Niall Horan,te olyan hülye vagy mint a gipsz!-ordítottam.Teljes erőmből nekidobtam az újságot és kiszaladtam.

Futottam amíg a lábam bírta.Tudom mit kell tennem!Az emberek tátott szájjal figyelték,ahogy piros arccal és könnyes/vörös szemmel rohanok.
Szaladtam már vagy 10 perce és végre megérkeztem arra a helyre amit ma Lou mutatott.Nem hittem,hogy ilyen hamar itt fogok kikötni.
Először a kilátóhoz mentem.Már bőgtem.Szerencse,hogy nem voltak ott többen.
-Utálom a féltékenységet!-kiáltottam tokom szakadtából.Nem bírtam többet mondani.Összerogytam és sírtam tovább.MI van ha nem oldódik meg semmi?Mi lesz velem?Én nem bírok itt maradni?A barátaim?Zayn,Louis,Liam,Harry,Brandon,Viki,és....és Niall.Összevesztem vele,de ez csak egy kis akadály amit könnyen át lehet ugrani,azokhoz képesz,hogy min ,mentem keresztül benne a 19 évben.Akár hogy is tagadnám,magamban tudom,hogy szeretem és senkit nem fogok úgy szeretni  mint őt.Akár hogy is nézem ő az életem része.De ha kibírtam 2 évet nélküle ezután is kibírom.
Éreztem,hogy erősnek kell lennem,ezért felálltam,és lementem.Kifeküdtem a tó parton és kémleltem a felhőket.
Kisütött a nap,és az arcomról párologtatta el a könnycseppeket,de nem túl nagy sikerrel,mert még mindig folytak,folyamatosan.Ahogy láttam a felhőket,először egy összetört szívet fedeztem fel.Aztán egy lány alakot akinek virágcsokor van a kezében.Egy sellőt akinek egy ember gyűrűt húz fel a kezére,dollár jelet.Aztán 3 kisgyereket akik játszanak.
Megint hangos sírásba törtem ki.
Fel kell hívnom Zaynt.A könnyektől alig látva megkerestem a nevét és hívtam.

-Szia Zayn!-szipogtam.-Ráérsz?-nyögdécseltem.
-Ashley!?Hol vagy?Bántottak?Indulok!-idegeskedett és hallatszott ahogy az ajtó csapódik.
-Nem Zayn nem bántottak.-fizikailag,gondoltam magamban.-Egy tónál vagyok nem messze Niall házától.Kérlek siess!Szeretlek puszi!-nem vártam a válaszát ki nyomtam.Eddig visszatartott zokogásom megint előtört.
Elgondolkodtam.Igazuk van.Felforgattam az életüket,most is Louis elküldtem,Niall miattam van kiakadva,Zayn iderángattam,Harry kivan a húgom miatt,aki ÉN mutattam be neki,és Liam.Liam még 'szabad'.De ha így folytatom őt is belekeverem valami hülyeségbe.De nem fogom,mert elmegyek.

 Kisétáltam a hídhoz,hogy Zayn ne keressen annyit.Ott ültem egymagam a hideg kövön,de nem érdekelt semmi.A könnyeim folyamatosan folytak.

Összehúzódtam mert megcsapott a hideg szellő.

-Ashley!?Úristen mi a baj!-kiabált egy fiú hang.Nem néztem fel,már csak annyit vettem észre,hogy valaki simogatja a hátam.Nem volt erőm felnézni,de éreztem,hogy Zayn az.Éreztem mert neki mindig van egy kisugárzása amit érzek.Megöleltem és tovább sírtam a vállán.
-Mond!Ashley kérlek!-könyörgött sajnálkozó hangon.
-Ne haragudj!-ennyit bírtam kinyögni.-Nem akartam!-most először néztem fel rá.Amikor belenéztem barna szemeibe fájdalmat láttam.
-Úr isten!-ámult.Lehet hogy kicsit piros a szemem....-Ashley!-simogatta a hátam.
-Zayn!Összevesztünk Niallel.-nyögtem ki.Kicsit hülyén nézett.
-Meg fog békélni!Nyugi!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Nem Zayn,nem fog,most nem!-törtem ki megint.
-Jézusom!-motyogta.-Nem gondoltam volna,hogy ennyire megvisel!-simogatta még mindig a hátam.Ez megnyugtató érzés volt.Vagy 20 percig így ültünk majd elmeséltem neki mindent.
Már nem sírtam csak 

-Zayn!Sajnálom,de......-megint nem tudtam megszólalni.Tüdőm elnehezedett és nem kaptam levegőt.

Az utolsó emlék amire emlékszem,hogy Zayn azt suttogta,hogy:Ashley a legjobb barátom vagy!Kérlek kelj fel!Szeretlek!
Éreztem ahogy a könnycseppek hullanak az arcomra.Gondolom Zaynné volt.
Akrtam neki szólni,hogy semmi bajom,de nem tudtam.A szemem nem tudtam kinyitni.A levegőt nagyon nehezen vettem.Ekkor annyit éreztem,hogy a szél süvít a fülem mellett.

Gépek csipogására keltem.Szörnyen fájt a tüdőm.Nem tudom mi történik.Lassan kinyitottam a szemem.Bejött egy orvos.Kérdezgetett minden hülyeségről.

*Zayn szemszöge*

Szörnyem rám ijesztett.Még mindig rémült vagyok,hogy mi lesz.Nem értek semmit!Miért pont neki kell ilyen dogokba keveredni?Nála jobb emberrel még nem-igen találkoztam.Felhívtam a többieket akik rögtön idejöttek.Még Niall is.

-Szia!Mi történt?-szalad oda hozzám Harry.A többiek mögötte slattyogtak.Lehet,hogy azért nézett hülyén mert látta a szememen hogy sírtam.
-Szia!Nem tudom.Iszonyatosan sírt,-itt megálltam egy kicsit és szúrós tekintetet vetettem Niall felé.-és egyszer csak elájult.Szaladtam vele a kórházba és 1 órája itt várok.-soroltam.Épp ekkor jött ki a doki.

-Önök Miss.Blue hozzátartozói?-kérdezett mire bólintottam egyet a fejemmel.
-Jó napot!Zayn Malik vagyok!-fogtam vele kezet.
-Jó napot!Dr.Wood vagyok a kezelő orvosa!Légszomja lett,ez nem nagy gond,de azért írtam fel gyógyszert.Ma még bent kell estére maradnia,de holnap kiengedjük.
Kis hölgy alszik,és azt mondta,hogy üzenjem meg ha elaludna,hogy akárki akármit mond,ma csak Zayn mehet be hozzá,majd még beszélnek.Ja és azt is hozzátette,hogy ő is szeret és hallotta amit utoljára mondtál neki.-hadarta az orvos.Mindenki kidülledt szemekkel nézett annál a mondatnál,hogy:Ő is szeret.
De engem nem érdekelt.
-Bemehetek hozzá?-kérdeztem egy kis idő után.
-Igen.-mondta majd köszönés nélkül elment.
-Azt hiszem mi megyünk.Amúgy is Louis ma hozzá Bellát.-hajtja le a fejét.Köszöntek és ki mentek.

Bementem és tényleg aludt.Aranyos volt.Percekig néztem a tehetetlen testét.A gépek csipogtak,szörnyű volt.

Lassan kinyitotta a szemeit.Nagyokat pislogott.
-Zayn!-'ugrott' a nyakamba.Jobban mondva felült és megölelt.
-Szia!Nagyon rám ijesztettél!-mosolyogtam rá.
-Nem állt szándékomba.-mosolygott vissza.
-Hogy vagy?-érdeklődtem.
-Sokkal jobban!-látszott az arcán,hogy tényleg jobban volt.-Nagyon gáz voltam?-nézett kicsit kínos arccal.
-Akkor jó!Nem,nem voltál,sőt egész aranyos!-nevettem.-Hozzak valamit?Tudom,hogy nem valami jó a kórházi koszt.-vigyorogtam.
-Kössz!Kérek valamit.Ja és lécci hoznál nekem ruhát?-nézett reménykedő arccal.
-Persze!Pillanat!-ki is mentem és vettem neki szendvicset meg narancslevet.Visszavittem és indultam is hozzá.

-Szia!Hát te?-nézett Viki mikor kinyitotta az ajtót.
-Szia!Ashley kórházban van.Ruhát viszek neki.-magyaráztam miközben mentünk fel a lépcsőn.
-Úr isten!Mi történt?-érdeklődött,é közbe szedtem ki a szekrényéből pár ruhát.
-Légszomja lett.-válaszoltam egyszerűen.
-Mehetek?-kérdezte félénken.
-Persze!-erőltettem felé egy mosolyt és a fehérneműi jöttek.Na azért ezt Ash se gondolta komolyan.

Kivettem onnan is pár dolgot.Nem hinném,hogy zavarná hiszen nem is szégyenlős kicsit se.
Múltkor például egy szál tanga bugyiba és melltartóba volt előttem.Amikor ott aludt.Nem nagyon beszélgettünk,de ő megtörte a csendet az autóban.

-Nem is mondtam!Ki békültünk valamelyik nap.-hadarta izgatottan.
-Kivel?-kérdeztem unottan.
-Hát kivel?!Ashleyvel!-kuncogott.
-De jó!!Akkor szent a béke!Ez csúcs!-mosolyogtam.
Az út további részében zenét hallgattunk,pontosabban JB CD-t.Biztos Niallé....
Vagy 4 számot hallgattunk meg.Abból 2 van ami tetszik.Az az első.
Meg az utolsó.
 A többi a jó kategóriába van.Ez nem azt jelenti,hogy nem szeretem,mert nagyon csodálom Justint csak más a stílusom.Viszont Viki jókat bulizott rá.Hogy tud jó kedve lenni,miközben a barátnője a kórházban fekszik.
-Mond csak Viki!Tudod mi az a légszomj?-kérdeztem tőle.
-Az nem olyan,hogy nagyon köhög pár perc múlva meg jól van?-kérdezi.
-Nem!Ez azt jelenti,hogy nem kapott levegőt.Ez sportolás után,vagy lelki megrázkódtatás után lehet,vagy akármilyen szív probléma miatt,.-soroltam.
-Úr isten!Nem kapott levegőt?-tátotta a száját.
-Hát,nem nagyon!-ingattam a fejem.Nem tudom mi ütött belém.Hiszen nekem....tetszett.Igen,csak tetszett....Viki.

-Szijaa!Köszi!-mosolygott rám.-Vagyis sziasztok!-mosolygott tovább.
-Szia!-köszöntünk vissza egyszerre.-Belegondoltál mit csináltam?-kérdeztem a nevetést visszafojtva. Közben leültem mellé,de előtte Vikinek is hoztam egy széket.
-Ömm...mire gondolsz?-nézett zavarodottan.
-Hát a ruhákkal kapcsolatban.-könnyítettem.
-Bele.-mondta de szerintem nem vette a lapot.
-Fehérneműk.-adtam egy egyszavas választ.
 -Jaa!!Csak miután elmentél!De nem baj.-vigyorgott.
-Akkor oké!-kuncogtam.-Hogy vagy?Mondott valamit az orvos?-érdeklődtem.
-Igen,jól!Nem mondott újat!De nem kell itt ülnötök,tényleg!Elleszek!-mosolygott.
-Biztos?-kérdeztem.
-Igen!Köszönök mindent!Sokkal tartozok!-mondta,majd megölelt.
-Igazán nincs mit!Akkor megyünk,ja a húgod!-vetettem fel a témát.Gondterhelten megfogta a fejét és belekezdett.
-Zayn!Szeretném ha nálad lenne!-hajtotta le a fejét.
-Felőlem.Miért nem Niall?-néztem o.O <=== ilyen fejjel rá.
-Benne már nem tudok bízni.-torzult el az arca.Viki csak ült tehetetlenül.Én szorosan magamhoz húztam és éreztem ahogy megint könnyezni kezd.
-Viki,szeretnék Zaynnel 4 szemközt lenni,ugye nem baj?-nézett rá kérlelő szemekkel.
-Persze,nem!-mosolygott felé biztatóan.-Szia!Jobbulást!-integetett.
-Az autóban várj meg!-kiáltottam utána.Biztos hallotta.

-Mi a baj?-kérdeztem miközben ujjammal a könnyeit törölgettem le.
-Zayn.....elmegyek!-tört ki megint zokogva.
-Hova?Mikor?Meddig?Ne,kérlek!-már nekem is könnybe lábadt a szemem.
-Írországba,nem tudom,örökre.Muszáj!-szipogott.
-Nem Ashley Blue nem hagyhatsz itt!-emeltem fel a hangom de nem túlságosan.
-Zayn,kérlek ne nehezítsd meg!Nem bírok tovább itt maradni!-könnyezett.
-Ash!Nem is számít,hogy mi szeretünk?!Gondolj bele,ott még több közös emléketek lenne!-idegeskedtem de nyugodtam mondtam.
-Azok az emlékek legalább szépek!-zokogásba kezdett,majd megint nem kapott levegőt.
-Ashley!-ütögettem meg az arcát.-Orvost!-kiáltottam.Bejött az orvosa engem pedig kiküldött.

-Jó napot Mr.Malik!Miss.Blue ugyanúgy holnap mehet haza,de a gyógyszert mindig vegye be,és a lelki nehézségeket kerülje.Ja és a testi...khm....dolgokat.-mondta kicsit kellemetlenül.
-Elnézést,mi nem járunk!-vágtam rá.
-Pedig összeillenének!-kacsintott.Sosem gondoltam volna,hogy egy orvos fogja ezt mondani.
-Szép lány!-nyögtem ki.Mit mondhatnék erre?!

*Louis szemszöge*

Kicsi furcsálltam amikor Ash beállított,de úgy is unatkoztam volna,tehát mindegy.
Amikor mondta,hogy mennyek el hozzájuk,akkor azt gondoltam:Úr isten,mi a fene?

Most épp itt állok az ajtó előtt és csengettem.Senki nem nyitott ajtót,de belül mintha sírást hallottam volna.Nem akartam belekeveredni de nem bírtam ki amikor azt hallottam:Nem Austin és nem szeretlek!Én mást szeretek!-kiabálta egy női hang.
-Fogadjunk hogy a fürtös tömte a fejed teli minden hülyeséggel!-ordibált egy férfi.
-Van neve is,Harry!És képzeld nem tömte tele semmivel,magamtól is rájöttem,hogy egy idióta gyenyláda vagy!Takarodj el innen!-kiabált torka szakadtából.Betörtem az ajtót,és a felállás ez volt:
Bella a nappaliba(ami a konyhába nyílik) éll,Austin a konyhába,törött tányérok és poharak közepette.
-Ez mit keres itt?Talán ez a cicuskád?-kérdezte Bellától miközben odament és megszorította a kezét.Odamentem hozzá és leszedtem a kezét Iza csuklójáról.
-Jobb ha elmész!-mutattam ki a kezemmel.Szerintem erélyes hangom(amit kicsit elváltoztattam) megrémítette.
-Úristen Louis!Köszönöm,köszönöm!-borult nyakamba és könnyei eláztatták a felsőm.
-Már nincs baj!-simogattam a hátát.
-Mind csak,mit keresel itt?Bár nem mintha nem örülnék!-mosolygott.
-Ashley küldött.-adtam az egyszerű választ.

*Niall szemsöge*

Amikor Ashleyről megtudtam,hogy kórházban van egyből rohantam.
És amikor azt mondta az orvos,hogy kizárólag Zayn mehet ne hozzá,nagyon rosszul éreztem magam.Bűntudatom volt,hiszen miattam fekszik itt.
Ami a legjobban fájt,hogy azt mondta:Ő is szereti
Annyira szíven ütött.Vajon mit beszélgethettek?Talán szerelmet vallottak egymásnak?Fogalmam sincs.....

*Ashley szemszöge*

Megint a sípoló hangok és a fájdalom.Ami a legrosszabb,hogy együtt a kettő,mármint a fizikai és lelki fájdalom.
Megint ugyanaz történt mint kora délután,de attól még ma hazamehetek.
Az asztalomon ott volt a mai újság,és percek óta a képünket bámulom.Ha kívülálló lennék én is azt hinném,hogy van köztünk valami,de NINCS.
Ha bele gondolok,egy lotyó vagyok,egy büdös k*rva.Smároltam Zaynnel,Brandonnal TÚL jól kijövünk,Niallel jártam,Louissal pedig....ha vele is kitalálnak valami hülyeséget,én komolyan mondom feljelentem a médiát!
Kicsit rosszul esett,hogy a többiek be se néztek de megértem.
Elmegyek!El kell mennem!Ha önző lennék itt maradnék,de így is felforgattam az egész életüket!

Hiszen ki vagyok én nekik?