12. rész Inkább puszilj még!

Sziasztok! Miért nem komiztok?Vagy nem is olvassák?Ehhez a bejedzéshez mindenki komizzon aki látja,és kiderül mennyien vagyunk!Rosszul esik azért......,hogy nem komiztok. :( Aki ír blogot,az tudja milyen jó érzés.Aki komizik rendszeresen annak köszönöm!Azért,itt a kövi <3 

- Te meg rohadt kedves-nevetett.
- Itt van!-adtam oda neki.

- Köszii!!Pont ilyet akartam!-ölelt át aranyosan.
- Szívesen!Anyuéknak nem vettem semmit...-gondolkodtam el.
- Hát oszt'?-nézegette a ruhát és a sminket.

Beszélgettünk,Bells pedig ment csomagolni.Ez a hülye Austin gyerek még mindig itt van.Tv-zik mintha otthon lenne....szánalmas.

- Mizu?-nézett rám.
- Nem sok.-nagyon halkan motyogtam.Úgy éreztem ha beszélek vele, akkor itt vér fog folyni, és nem az enyém....
- Jó bőbeszédű vagy.-mosolygott a b*zi feje.Összeszorítottam az öklöm.Nem vette észre, viszont Niall igen.
- Éhes vagyok!-szólt ki a kínos csendből.
- Én is!-pattantam fel.Csináltam pudingot nekünk.

- Elmondod?-nézett gyönyörű szemével az enyémbe.
- Csak....tudod....egyszer le akart fektetni,........a suliba.-alig bírtam kinyöszörögni.
- Na ne!-borult lángba a szeme.
- Ő az a "suli menő pasija" gyerek!Egyesek szemébe.Minden lányt megkapott, egy csettintésébe került.-törtem ki mint a vulkán.Niallnek is összeszorult az ökle.Még jó, hogy nem egy suliba jártunk, különben neki ment volna akkor, és sajnos Austin erősebb.
- Ezek....ezek...után képes a húgod járni vele?-nyögte ki, már fekete szemekkel.
- Nem mondtam neki!-hajtottam le a fejem.Niall telefonja csörgött.Már vagy 2 perce és nem vette fel.
- Vedd már fel azt a tetves telefont!-ordítottam rá idegesen.
- Bocs!-kiment az ajtón.kb.5  perc múlva jött vissza.

- Anya azt akarja, hogy menjünk át.De már leköltöztek 3 utcával arrébb.-mondta kíváncsian.
- Ne már!-lepődtem meg szomorúan.
- Most nem ez a lényeg!Azt mondta nagyon fontos dologról kell velünk beszélnie.-fogta a kocsi kulcsot.
- De hisz este 9 óra!-tágult a szemem.
- Én sem értem.-ráztam a fejem, Niall pedig felsegítette a cipzáros pulóverem.

Odaértünk.Közben megbeszéltük hogy elmondjuk a tréfánkat azzal a szöveggel hogy:"Április 1. elmaradt, így ma tartjuk!"

- Szia!-köszöntem a házba beérve.
- Szia kicsim!De megnőttél.-mért végig.
- Te meg semmit nem változtál.-hazudtam.Öregedett sokat.Biztos megviselte hogy Niall nincs vele.(tegezzük egymást)
-Köszönöm!-mosolygott.
- Szia anyu!Van valami?-siettette.
- Lenne!Nos hallottam hogy egy pár vagytok!-összenéztünk de még nem mosolyogtunk, sőt megijedtünk.
- Szóval!Ez nem jó ötlet!Niall  jó hogy apukád nem tud róla.Szerintem nagyon kiborulna.
- Miért?-kérdezte idegesen.Bár nem értettem mert nem is vagyunk együtt.
- Nem érdekes.Csak....semmi.
- Ha nem akarod jó!-nem erőltettem.
- Igazából!-kacsintottam Niallre.-Április 1. elmaradt így ma tartjuk!-kiáltottuk.
- Tessék?-ideges lett.
- Nem vagyunk együtt.-magyarázta Niall.
- Ne is legyetek!-azzal elviharzott.

- Szerinted?-néztem gyönyörű kék szemébe.
- Talán....mittudom én!?-brutálisan gondolkodott.
- Lehet hogy nem szeret?-ijedtem meg.
- Az lehetetlen.Ki nem szeretne?-illant el a szeméből, a düh, a félelem, az ijedség, és a kérdések halmaza.
- Szeretlek!-hajolt közel.Nyújtotta karját hogy öleljem meg.Azt is tettem.Éreztem a nyakamon meleg lehelletét.Beszívtam a pulcsijának illatát.Megpuszilta a nyakam.Azt hittem ott helyben elájulok.Olyan édes puszi volt.Megrezzentem, ő ezt érezte, majd szorosabban tartott.A szőke tincsei össze-vissza kuszálódva csikizték az arcom ahogy ölelt.Az én hajam is az övét,viszont nem bántuk.Én is szeretem.
- Szeretlek!-súgtam nyakába borulva.Vagy így álltunk 5 percig, mire Greg zavart meg.
- Sajnálom!Akkor, most mi van?-ledermedt.Mi gyorsan kibújtunk, egymást ölelő karjainkból.-Együtt vagytok?-értetlenkedett.
- Nem!Ez amolyan baráti ölelés.-magyarázkodott Niall.
- Ti tudjátok!-lépett ki.
- Ez a beszéd!-kiáltottam utána.
- Ne legyen nagy a szád Blue!-nevetett.
- Kabbe Horan!-már én is.

Anyukájától elköszöntünk, egy fokkal jobban nézett ki.Gregtől is.Szeretem őket, de Maura, most nagyon para volt.Nem értem...
Haza értünk, Austin szerencsére nem volt ott.Bells már összecsomagolt.Anyuék is otthon voltak.

- Szaisztok!-mosolyogtam.-Csak Niall anyukája mondta hogy siessünk át.-Niall kacsintott.
- Még egy!-mondtam.-Április 1. elmaradt így ma tartjuk?-kiáltottuk nevetve.
- Hmm??-néztek 'wtf'? fejjel.
- Nem vagyunk együtt!-magyaráztam.
- Kis szemetek!Ajánlom is!-mutatta fel anya a mutató ujját.Itt ma mindenki megőrült?
- Ezt hogy érted?NIall anyuja is ezt mondta!-értetlenkedtem.
- Nem lényeg!....-ment el.Én csak a kis Manómra néztem.
- Mi a bajuk a szülőknek?-kérdezte.
- Én tudjam?-mosolyogtam.Ha vele vagy, sosem lehet rossz a kedved.Olyan kis sweet.....

Elköszöntünk anyáéktól.Sajnos még ma haza kellett mennünk, mert holnap mennek interjúra.....remélem nem kérdezgetik rólam, meg ilyesmikről.

*este*

Niall épp tusol.Igen nálunk alszik, mert a fiúk kicsukták.Viki már alszik, mivel hajnali 3 óra.Én írom  a naplóm.Pont mint első este.Kopogtat.Mint régen...
- Mondták már hogy nem kell kopognod?-tettem fel a kérdést.
- Jó jó!Értettem anya!-feküdt le az ágyba.
- Ki mondta hogy itt alszol?-nevettem a kérdést feltéve.
- Azt hittem ez alap.-lepődött meg.
- Hülyéskedek.-vigyorogtam.-Niall!-váltottam komolyra.-Hogy értetted hogy szeretsz?-elvesztem a szemeiben.
- Khmm...úgy ahogy te nem-hajtotta le a fejét.
- Honnan tudod?-vigyorogtam.Felcsillant a szeme.
- Nagyon vicces vagy!-gúnyolódott.
- Komolyan gondoltam.-néztem rá.
- Komolyan?-esett kétségbe.Nem válaszoltam csak megcsókoltam.Már a kórházban rájöttem,hogy nekem Ő kell.
Ajkaink összeforrtak.Niall nem volt vad.Nem olyan volt,mint a férfiak.Vagyis ezt nem jól fogalmaztam meg.
Nem olyan volt mint egy kanos férfi.Érzelemmel teli volt a csókja.Olyan kis édes.Nem volt hosszú.Pont ahogy szeretem.Na ezt is honnan tudja?
- Szeretlek!-ölelt át.
- Én is!-mosolyogtam.Életem legcsodálatosabb napja.Helyesbítek,estéje.
- Akkor ez azt jelenti?-kérdezte.
- Úgy veszed ahogy akarod!-nevettem.Majd ráugrottam.
- Igen?Te  akartad?(ezt a ráugrásra gondolta, perverzeknek nem félreérteni)
- Engedj el!-sikítottam.
- Mit csináltok?-jött be a húgom.
- Ne nézz segíts!-kiabáltam rá viccesen.
- Most kapni fogsz Horan!-szaladt Belluka.
- Ajjaj!-húzta magára a takarót.Bella tátogott valamit.Nem értettem.A fülembe súgta hogy:JÁRTOK?Én csak hevesen bólogattam.Az a szerencse hogy ebből a kis Manó nem látott semmit.
Bells annyira örült,hogy tapsolni kezdett.Én gyorsan lefogtam a kezét, mire Niall kinézett a takaró alól.Mi csak vigyorogtunk mint az idióták.

*Niall szemszöge*

Kora reggel van, mármint 9 óra.Ashley feje a mellkasomon van.Talán álmodtam volna este.Nem hiszem.
A nap tűzött a sötétítőn át.Simogatta bársonyos arcát az én herceg nőmnek.Nem akartam felkelteni, olyan édesen aludt.Már 9 van.10-kor megyünk, fel kéne kelteni.
- Jó reggelt!Ash babó!-óvatosan simogattam arcát.Csak elfordította a fejét.
- Kelj fel álomszuszék!Elkésünk!-puszit leheltem vállára.Ebbe megrezzent.Úgy élvezem, hogy ahányszor csak a kezéhez hozzáérek, ki tudok váltani, belőle valami fizikai jelet.
- Hagyj már!Inkább puszilj még!-duzzogott.Olyan édes volt.Teljesítettem kérését.Végig pusziltam, az arcát és a kezét.Ő végig mosolygott.
- Most te jössz!-borzoltam össze a haját.
- Azt már nem!-nevetett.Végre felkelt.
- De gonosz vagy!-vágtam be a durcát.
- Inkább együnk!-mondta.Életem szerelme ez a csaj.