A másik,hogy ez is rövid lett,de megintcsak nagyon sokáig írtam,fél napig és most nem csak hülyéskedek!
A még egy másik,hogy nagyon aranyosak vagytok,attól még,hogy nem írok vissza a komikra,mindig elolvasom őket és feldobják az egész napom szóval nagyon köszönöm,és jól esik a támogatás!
Jah és lesz benne (itt a legelején) egy SZELLEM,nem ijesztő de nem ajánlom így este felé elolvasni! :D xD Előre szólok NE ijedjetek meg! :D
Most 4 komi után jön a rész! :) <3
*Csengii :$
-Öm..hol van Steev?-kérdeztem a választ kihagyván.Kutattam a szememmel,de sehol sem láttam.Biztos megsértődött vagy valami baja van,bár én is megérthetném...meg is értem,csak a többiek ne jöjjenek rá,hogy mit beszélgettünk.
-Azt mondta egyedül akar lenni,szar kedve volt..-húzta el a szája szélét Jake.Ez olyan tipikus volt.Na de..megértem,nekem is sokszor volt rossz kedvem ez miatt vagy hasonlók miatt.Ő is tudja,hogy milyen ha én szeretném őt szerelemből ő meg nem engem,neki is rossz lenne,úgy hozzám szólni vagy ilyesmi.Felálltam és kisétáltam a rozoga ajtón.
Jó sötét van,fogalmam sincs hány óra lehet.Sétálgattam de sehol senki.Kíváncsivá tett a csendes,silány tópart.Ilyenben még nem volt részem,főleg,hogy itt vagyunk egy jó páran...furcsa.Egyszer csak nyöszörgést hallottam.Olyan halk volt,mégis figyelem felkeltő.Forgolódtam össze-vissza,de nem tudtam honnan jön.Nagyon furcsa volt,mert se fölülről se alulról se oldalról nem jön.Éles,mégis dörmögő hangja kezdett megrémiszteni.Átsétáltam egy domb túloldalára és ott megláttam egy ahhoz hasonló kisfiút mint az "átok"-ból.Fehér sérthető teste,mint ha sziklából lett volna,ami percek alatt összeomolhat.Nagyon megijedtem,de nem szaladtam el,sőt meg sem mozdultam.Két lehetőség van,vagy rám támad vagy nem,ha nem akkor hozzászólok ha igen akkor futok.Nem tudom,hogy az ehhez hasonlók milyen erősek,vagy gyorsak de nem szeretném inkább megtudni.Csak bámult rám a kisgyerek,ahogy én is.Nem tudtam mit tegyek,de láttam az arcán folyó könnyeit.Lassan,nagyon lassan leguggoltam.Nem mutatott semmi félelmet,majd a szemembe nézett és akkor nagy gyorsasággal összekuporodott,amitől én is megrezzentem.
 |
| (ezt úgy vegyétek,hogy a szabadba van) |
Újra a szemembe nézett és kicsit megkönnyebbült,ha lehet így mondani.Uram atyám,most....most mit tegyek?!De hülye vagyok!Akkor-hát ő volt az a kis fehér micsoda a fürdőbe...azt hiszem.
-Mi a baj?-suttogtam nagyon halkan,szinte én is alig hallottam a remegő hangom.Percekig nem válaszolt,hihetetlen fehér kőkemény bőre megfeszült.Olyan szilárd,mégis levegőszerű.Szellem,tudom,hogy az.Félek,nagyon félek,a kezem iszonyatosan remeg,gyomrom összeszorult,a torkomban gombóc keletkezett,amit nem tudtam lenyelni.A szívem egyre gyorsabban ver,a vér csobog a füleimbe.
-Félsz?-suttogta megdermesztő hangon.Nem tudtam eldönteni,hogy egyáltalán lány-e,vagy fiú.Nyeltem egy nagyon,majd ellenkezően ráztam a fejem.Próbáltam magam nyugtatni,de nem ment könnyen,végül sikerült.A gyomrom kezdett visszaállni,a szívem lassult,de a többi megmaradt.
-Mi a baj?-ismételtem pár perce feltett kérdésem.Elengedte magát és közelebb csusszant.Nem mozdultam,csak vettem egy nagy levegőt és lassan lehunytam a szemem majd pár másodperc múlva kinyitottam és láttam,hogy még mindig kínzó lassúsággal közelít.Odahajol a fejem mellé és a száját szólásra nyitotta.Éreztem,hogy itt a vég,nem lehet,hogy egy ismeretlen szellem jó szándékkal legyen.
-Elhagytak!-suttogta a fülembe,a fagyos teste árasztotta a hideget.Hátrált pár csúszásnyit és újra a szemembe pillantott.Néztük pár percig egymást.A kis csontos ujjai szorosan összekulcsolódtak a térdén.A szeme akár a szén,fekete.Szinte szúrt a tekintete,ezért lehajtottam szemhéjam és csukott szemmel válaszoltam.
-Hogyan segíthetnék,csak mond el!-kérleltem egyre hangosabban,vagyis nem mondanám hangosnak,csak egyszerűen normál hanggal mondtam,vagy még annál is halkabban.Hangom remegett,még én is megijedtem a furcsa hangszínemen.Szemei kitágultak,arca eltorzult de teste mozdulatlan maradt.Lassan formálta száját és leheletnyi levegővel azt suttogta.
-Ők soha nem jönnek vissza!-nagyon nagyon gyorsan felállt,és közeledett felém.Én is felálltam,mire megtorpant majd folytatta megközelítését.Sétált az üresbe bámulva,ami arra késztetett,hogy kövessem.Két lépésnyi távolságból figyeltem minden mozdulatát.Rám pillantott jelezve,hogy nézzek abba a szögbe ahova ő.Odamutatott a kicsi mutató ujjával és újra megszólalt.
-Nekem még van dolgom ezen a világon,nekik nem volt és itt hagytak,egyedül.-magyarázta és leült a földre.Most komolyan nem értem.Vegyük sorra a szavakat."Nekem van még dolgom ezen a világon" akkor ez azt jelenti,hogy 'még' akkor már tette valamit de 'még' van."nem volt" akkor már elmúlt."itt hagytak egyedül" akkor szerencsémre egyedül van,de ő magányos.
-Mi a dolgod?-kérdeztem tőle,de ő csak rázta a fejét.Azt hiszem maga se tudja.Lehajtotta a térdére a fejét és úgy ült tovább.Nagyon durva ez az egész.Most komolyan egy szellem izével társalgok?Remek!
-Azt hiszem tudom!-sóhajtottam és leguggoltam mellé.Komolyan nem vagyok normális.-Sodródj az árral!Biztos hülyének nézel,de ha azt teszed amit jónak látsz,te is hamarabb juthatsz ki innen!-erőltettem egy mosolyt a számra amikor felnézett rám.Elkezdett egyre halványabbá válni.Nem tudom mire véljem,de ahogy időközben elmúlt a félelmem úgy jött vissza.Elkezdett lebegni és egyre nagyobbá válni.Biztos csak hallucinálok,agyamra mentek a fiúk,vagy talán csak ők szívatnak.De az nem lehet,mert én beszélgettem ezzel a lénnyel.
-Köszönöm!-kiabálta és eltűnt.Én hirtelen visszamentem valahogy a jelenbe.A képek elhalványultak,körkörös mozdulattal egész az ebédlő asztalig értem.
Úgy néztem mintha véres rongyot láttam volna.Az asztalnál ültem a többiek között.
-Ash mi a baj?-lógatta a kezét a szemem előtt Jake.Nem értettem semmit.
-Hova tűnt?-kérdeztem és idegesen kerestem a szememmel a kis srácot.Megjelent az ajtóban a szája elé helyezte a kezét,ezzel azt mutatva,hogy maradjak csöndbe.Elvette mosolygott egyet én pedig visszaültem,megdörzsöltem a szemem és ránéztem a fiúkra akik ijedten bámultak.Megdermedt mindenki,még rágni is elfelejtettek.
-Mi volt ez?-kérdezte Nath aki velem szemben ült.Nem tudom mire érti de azt tudom,hogy ezt tilos elmondanom.És azt hiszem segítettem egy szellemen.De,hogy kerültem ide vissza?Miért ment el az a valami?Talán az egészet beképzeltem.Nem,az lehetetlen,emlékszem kristály tisztán,hogy mit mondott.De várjunk csak!Akkor...mikor én segítettem neki,akkor ment el.Akkor ez volt a dolga!Bármit is tett nekem ő volt a szellemem.Erről már olvastam,hogy mindenkinek van egy szelleme.Durva...!
-Semmi!Most nem vagyok éhes!-felálltam a legtermészetesebben ahogy tudtam és hanyatt dobtam magam az ágyon,majd elővettem a telefonom és twitterezni kezdtem.Megláttam,hogy a fiúk írtak ki rólam dolgokat.
@Alexmorgan @Ashley_Blue:Zsír vagy Haveeer! xD Annyira bírom a fejed!Ügyi voltál!
@Ashley_Blue @Alexmorgan: Köszi Haveer!Én is bírom a hülye fejed! xD-írtam vissza neki.
@JakeNelson @Ashley_Blue:Mi vagyunk a tinititánok! #assetudomazmi xD Gyere a konyhába MOST!! <3 Puszillak de naggyon! xD #sorry-hmm...ezt pont most írta.De hülye,....édes istenem!
@Ashley_Blue @JakeNelson: Ha akarsz valamit,emeld fel a nagy háccsód(ami nem nagy) és sétálj 5m-t és tádá,megérkeztél!Én nem engedem,hogy megpuszijjá nagyon de nagyon! xD
-Mivammáá!-kiabáltam mivel csak egy fal választott el.Nem hallottam választ ezért hozzávágtam az ajtóhoz a sapkámat és pont koppant.
-Mivammá?-kiabált be valaki.Hangosan elkezdtem röhögni és írtam még egyszer twitterre.
@Ashley_Blue @JakeNelson:Gyere már!!!!!Amúgy én is ezt kérdeztem! "Mivammá?" :D
@JakeNelson Ashley_Blue:Oké megyek!Már az ajtód előtt járok,mielőtt hozzávágnál valamit! :D
-Jake!Ne készíts már ki!-kiabáltam mire benyitott és egy párnát hozzám dobott.
-Héé!-kiabáltam és visszadobtam.-Mit akartál?-kérdeztem ő meg leült.Kicsit habozott majd belekezdett.
-Furán jól kijövünk mostanában Steevel,sosem voltunk olyan jóba,meg minden de most igen és aggódom érte.-magyarázta és lehajtotta a fejét.Ő?Aggódik?Steev MIATT?Még ha a barát nője miatt,-aki nincs.-az oké,de Steev,ő...mióta lettek ezek ilyen jóba?
-Megbeszéltük,nyugi!-veregettem meg a vállát.Bólintott és felállt.Lassan ment ezért gondolom valamit szeretett volna mondani csak mégsem.
-Nem maradsz itt?-csúszott ki a számon az aminek nem kellett volna.Miért kértem,hogy maradjon itt?Ó már eszembe is jutott!
-Oké!-sietett vissza.Ááá kicsit sem feltűnő..!Lehuppant az ágyra az meg reccsent egy akkorát,hogy nagyon nagyot.Ne már,hogy az ÉN ágyam MINDIG le akar szakadni.
-Ugye nem szakadt le?-sziszegtem a fogaim közt mert már nagyon mérges voltam.-Mond,hogy...-ahogy ezt kimondtam a földre estem,mert ez a hülye felemelte a matracot.Megráztam a fejem mert tádá....az ágy leszakadt.Direkt csinálja ezt velem?!
-Hupsz!-kacagott és meg fejbe vágtam.-Most haragszol?-rebegtette b*zisan a szempilláit.
-Megbeszéltük,nyugi!-veregettem meg a vállát.Bólintott és felállt.Lassan ment ezért gondolom valamit szeretett volna mondani csak mégsem.
-Nem maradsz itt?-csúszott ki a számon az aminek nem kellett volna.Miért kértem,hogy maradjon itt?Ó már eszembe is jutott!
-Oké!-sietett vissza.Ááá kicsit sem feltűnő..!Lehuppant az ágyra az meg reccsent egy akkorát,hogy nagyon nagyot.Ne már,hogy az ÉN ágyam MINDIG le akar szakadni.
-Ugye nem szakadt le?-sziszegtem a fogaim közt mert már nagyon mérges voltam.-Mond,hogy...-ahogy ezt kimondtam a földre estem,mert ez a hülye felemelte a matracot.Megráztam a fejem mert tádá....az ágy leszakadt.Direkt csinálja ezt velem?!
-Hupsz!-kacagott és meg fejbe vágtam.-Most haragszol?-rebegtette b*zisan a szempilláit.
-Rád?-kérdeztem kis szerény bárányka ként.-Rád ki ne haragudna?-nevettem el a végét,de még mindig olyan kedves hangszínnel mondtam,hogy idő kellett mire leesett neki.Igazából nem haragudtam de ismerem és ha valakiről azt hiszti,-aki a haverja vagy a barátja.-hogy haragszik körbe ugrálja,volt már ilyen de akkor tényleg haragudtam.Ez a gyengéje,mert egyébként Jake egy nyers,szókimondó srác.Viszont nem szeretem ha valaki körbe ugrál szóval inkább közbe vágok.-Igazából nem haragszok,csak te fogod megjavítani!-tettem csípőre a kezem.Olyan fejet vágott,hogy azt elutánozni nem lehet.-Oké,majd én leszek a férfi a háznál!-sóhajtottam és gyorsba összeraktam,bár nem a legjobban de kész lett.
-Ezt én is meg tudtam volna csinálni.-legyintett nagyképűen,én megforgattam gépiesen a szemem és már pár fokkal óvatosabban leült,ahogy én is tettem.
Beszélgettünk sok mindenről,például legfőképp Londonról,mert Jake még sosem járt ott és az életem is érdekelte,bár elég uncsi.Ha lehet azt uncsinak mondani egy olyan lány életét akinek a két legjobb barátja egy világhírű bandába van és a csaj belezúg a legjobb barátjába,aztán járnak,nem járnak stb és a csaj elköltözik a volt hazájába,pár hétig nagyjából minden normális kivéve az újságírókat és az autógram osztogatásokat,ja és a fenyegető üzenetekről se feledkezzünk meg.(máig kapom őket,van aki naponta küld egy hosszú regényt)Aztán a srácok turnéra hívják a csajt egy modell ügynök kéri fel és a haverja bele van esve.Huhh....bonyolultabb mint hittem.És miért beszélek magamról harmadik személyben?Egyszerű!Mert hülye vagyok.
...
-Hahóó!-simogatta valaki az arcom.Inkább a fejemre húztam a takarót és elfordultam.Aztán a hátam kezdte simogatni ami be volt burkolva egy takaróba.-Kelj fel!-mondta Nath.Hány óra lehet?Basszus!
-Hol van Jake?-kérdeztem mikor gyorsan felültem.Végignéztem magamon és szerencsére nem néztem ki ramatyul...annyira.
-Beszélgetés közben elaludtál.-mosolygott.Szegény,totál gáz vagyok.Lehet,hogy ott dumált én meg rég átléptem az álmok kapuját.
-Hány óra?-kérdeztem és megtöröltem a szemem.Szememmel kutattam az órát,mire rájöttem,hogy nincs is.
-Még éjjel van csak most jöttem be.-feküdt le mellém majd Cody is belépett.mivel ő is ebbe a szobába van.Vagyis ez az egy szoba van,meg egy nappali szerűség,egy konyha és egy ócska fürdő.Én,Nath,Steev,Kyle és Cody aludtunk itt,Alex,Nick,Gery és Jake pedig a nappaliba csak annyi különbséggel,hogy a mi szobánkba egy emeletes ágy van és egy kihúzható kis kanapé szerű összetömörítve,nekik pedig egy emeletes ágy és egy nagy kihúzható kanapé.
-Bocs.-sóhajtottam.-Steev,vissazjött?-néztem fel zöld,álmos szemeibe.
-Nem,nem tudom hol van,de ne aggódj!Jó fiú,tud vigyázni magára!-mosolygott biztatóan.Visszahúztam magamra a takarót,majd mit sem foglalkozva visszaaludtam.Végre csend és nyugalom!
...
Beszélgettünk sok mindenről,például legfőképp Londonról,mert Jake még sosem járt ott és az életem is érdekelte,bár elég uncsi.Ha lehet azt uncsinak mondani egy olyan lány életét akinek a két legjobb barátja egy világhírű bandába van és a csaj belezúg a legjobb barátjába,aztán járnak,nem járnak stb és a csaj elköltözik a volt hazájába,pár hétig nagyjából minden normális kivéve az újságírókat és az autógram osztogatásokat,ja és a fenyegető üzenetekről se feledkezzünk meg.(máig kapom őket,van aki naponta küld egy hosszú regényt)Aztán a srácok turnéra hívják a csajt egy modell ügynök kéri fel és a haverja bele van esve.Huhh....bonyolultabb mint hittem.És miért beszélek magamról harmadik személyben?Egyszerű!Mert hülye vagyok.
...
-Hahóó!-simogatta valaki az arcom.Inkább a fejemre húztam a takarót és elfordultam.Aztán a hátam kezdte simogatni ami be volt burkolva egy takaróba.-Kelj fel!-mondta Nath.Hány óra lehet?Basszus!
-Hol van Jake?-kérdeztem mikor gyorsan felültem.Végignéztem magamon és szerencsére nem néztem ki ramatyul...annyira.
-Beszélgetés közben elaludtál.-mosolygott.Szegény,totál gáz vagyok.Lehet,hogy ott dumált én meg rég átléptem az álmok kapuját.
-Hány óra?-kérdeztem és megtöröltem a szemem.Szememmel kutattam az órát,mire rájöttem,hogy nincs is.
-Még éjjel van csak most jöttem be.-feküdt le mellém majd Cody is belépett.mivel ő is ebbe a szobába van.Vagyis ez az egy szoba van,meg egy nappali szerűség,egy konyha és egy ócska fürdő.Én,Nath,Steev,Kyle és Cody aludtunk itt,Alex,Nick,Gery és Jake pedig a nappaliba csak annyi különbséggel,hogy a mi szobánkba egy emeletes ágy van és egy kihúzható kis kanapé szerű összetömörítve,nekik pedig egy emeletes ágy és egy nagy kihúzható kanapé.
-Bocs.-sóhajtottam.-Steev,vissazjött?-néztem fel zöld,álmos szemeibe.
-Nem,nem tudom hol van,de ne aggódj!Jó fiú,tud vigyázni magára!-mosolygott biztatóan.Visszahúztam magamra a takarót,majd mit sem foglalkozva visszaaludtam.Végre csend és nyugalom!
...
Reggel arra keltem,hogy ....nem tudom mire keltem,csak valamire.Lassan felálltam,nem tudom miért,reggelente fáj a talpam.Mindegy!Felálltam,elsétáltam a fürdőbe,de mielőtt beértem volna,megbotlottam a küszöbbe és páff...orra estem.Okééé...ez is csak én lehetek.Nagy nehezen felkeltem és összeszedtem magam.Kimentem,reggelit csináltam a srácoknak,de még a fincsi illatokra sem keltek fel.Na jó a virsli nem valami....kaviár meg ilyesmi,de örüljenek,hogy kapnak.
Lassan mindenki kész lett.Mivel ma megyünk haza ezért nem csináltunk különösebb dolgokat csak a tóba hülyéskedtünk és pakolásztunk meg pihentünk.
Én személy szerint napoztam és közbe olvastam az alkonyatot.Nagyon szeretem,már harmadjára kezdtem e olvasni,de mégis (mint Stephanie írta) "megbűvöl".
Felnéztem a telefonomról twitterre és újabb meglepetéskét ért,amint megláttam egy kiírást róla,egy fényképpel csatolva.
@Steeven_Hill: Summer van kedvesem,nem igaz?! ;) <3-@Ashley_Blue
Eljött a perc...na jó,hülyülök,csak most épp indulunk haza.
Gyalog megyünk,nincs olyan messze,csak fél órára,mármint tőlünk.Időközben lassan mindenki másik útra tért,kivéve engem meg Loren-t,aki arrafelé lakik mint én.Fura,még életemben nem láttam.Beállt a kínos csend,amit nem akartam.Észre se vettem,hogy az utcánk elé érek és ekkor odafordultam hozzá,és elköszöntem.
-Na nekem mennem kell!Örülök,hogy megismerhettelek!-fogtam vele kezet.Egy mosolyt erőltettem az arcomra,majd ő is.Óvatosan megráztuk egymás kezét és ő is megszólalt magas hangján.
-Én is örülök!Szia Ashley!-intett és el is tűnt.Én is pár perc után már as kapunkban álltam.Csengettem mert zárva volt és anya jött ki.Hány óra?Megnéztem e telóm és az 17:53-az mutatott.
-Szia anya!-öleltem meg szorosan.Ő megpuszilgatta az arcom és lassan indultunk be.
-Hol voltál?Miért nem írtál?-hebegett a sok kérdést feltéve.Elég kétségbe esetten csengett anyai hangja.El kellett volna mondanom,de elfelejtettem.
-Bocsánat!-védekeztem,jelezve alázatomért lehajtottam a fejem.-Csak elfelejtettem szólni,gondoltam előbb hazaérek mint ti és nem kell aggódnotok!-erőltettem egy mosolyt felé,egyre nagyobb lett mikor megláttam engesztelő arcát.
-Jól van!De azért írhattál volna!-ölelt meg újra.Beszélgettünk sokat,el mondtam neki,mindent.Tényleg mindent.Megkérdeztem ezt a turnézós dolgot is.
-Nem tartom jó ötletnek!-csóválta a fejét szomorúan egyben nem túl bizakodóan.
-Igazad van!De anya,két évig eléltem egy lakó társsal,állandóan jöttem látogatóba és most is havonta hazatudnák jönni!Sok zsebpénzt félretettem ezért sem kéne aggódnotok!De ha összeszorul a zsebem akkor is ...bár úgy sem fog...de akkor is,csak egy buszon lakom és csak az ételt kell fizetnem meg ruhákat.-magyaráztam.Kicsit engedékenyebb arcvonásaival találtam szembe magam,de még mindig valami nyomta.Talán,hogy túl hamar elvesztette a kislányát...Én még nem voltam anyuka,nem tudhatom milyen kötődni egy fontos személyhez,anya mindig is azt mondta,hogy régen nem voltunk jó testvérek Bells-el,de amikor baj volt bármikor számíthattunk a másikra és nem hagytuk soha cserbe egymást.Ez is olyasmi lehet mint az anya-lánya dolog,csak az erősebb.Az anyuka sosem haragszik a gyerekére,maximum tanítás céljából.
-Kislányom!Tudom,hogy talpraesett gyerek vagy,de nagyon hiányoznál!-erőltetett egy árva mosolyt az arcára.
-Nekem is nagyon hiányoznál,ja és nem mellesleg kaptam egy pénzhez jutási lehetőséget!-vetettem egy huncut vigyort.Anya egyből felkacagott a kisgyerekes viselkedésemen.Sokszor csináltam ez...ezt a":témaelterelésjobbfényvetéstmagamra"dolgot.Olyan fejet vágott,hogy"na és mi az?"szóval folytattam;
-Egy modellügynök felkért a parkba,egy alkalmas fotózásra,persze nem kell semmi meztelenkedésre meg ilyesmikre gondolni,csak egy egyszerű fotózás!-magyaráztam fél vállról.Anya elismerően bólogatott.Tudtam,hogy megenyhítette egy kicsit de mégsem voltam túl meggyőző.-Anyaaaaaaaa!!-húztam el az "a"-t,mikor már jó ideje nem válaszolt.
-Jól van,meggondolom,apád is kérdezd meg!-simította meg az arcom és felállt,azzal az indokkal,hogy:"Főzök",és,hogy "mekkora kupi van ebbe a házba" elismerem tényleg az volt.Nem tudom Bella mit művelt,csak merem remélni,hogy Harry nem járt itt.
*Bella Blue szemszöge*
-Szia Harry!-köszöntem neki mikor ajtót nyitott.Fura,hogy régen Niallhez jártam ide,de akkor sem sűrűn.
-Szia Bells!-köszönt és egy kis puszit csent az arcomra,mire a fejem tuti paradicsomként pompázott.Mióta Harryvel találkoztam állandóan elpirulok,kellemetlen helyzetbe hoz,talán ez is tetszik benne.
-Hali Bella!-kiabálták egyszerre a nappaliból.Ez néha komolyan megijeszt.Bementünk és a nagyokosok épp ettek.Leültem közéjük és nagy szemekkel néztek.
-Hogy hogy itt?-kérdezte teli szájjal Niall.Csodálkozom,hogy a rágáson kívül beszédre is használja.
-Nem szabad?-vágtam flegma fejet mire megvonta a vállát.-Maura?-kérdeztem egy kis idő után.
-Vásárol nekem répát!-magyarázta Louis.Ó,hogy oda ne szaladjak!A többiek állandóan dumáltak bár én azzal voltam elfoglalva,hogy Harry arcát fürkésszem.Olyan aranyosak a kis gördöcskéi amikor mosolyog,hogy legszívesebben olyankor úgy nekiugranék.Még szerencse,hogy jók a színészi képességeim.
-Mi az?-fordult felém Hazz mire megint elpirultam és lesütöttem szemeim.A többiek csak "húú"-ztak én meg megráztam a fejem mire feleszméltem.
-Semmi,csak gondolkodtam!-néztem a fiúkra mert csak most tűnt fel,hogy még mindig vizslatom.
-Piszkos gondolatok!-bökte meg a vállam Liam.Én csak ilyen "hülyevagydenemérdekelflegmulokésmitgondolszilyenkor?!" fejet vágtam és vissza is fordultam.Kezdtem erősebben koncentrálni mert minden porcikája a figyelmem vonta el.Ilyet még sosem éreztem.Ez olyasmi ami nem mindennapi.Megtennék érte bármit,a kezem tűzbe tenném.
-Megyünk fel!-kérdezte a fülembe suttogva én meg csak bólintottam.Lassan elindultunk a rég nem látott emeletre és abba a szobába mentünk ahol régebben én aludtam.Volt egy Niall szoba,egy Greg szoba,és két vendég szoba.Az egyikbe mindig én aludtam a másik pedig csak cuccok voltak be rakva,mivel Niall és Ash az egy személyes ágyon aludtak.Már akkor tudtam,hogy biztos járni fognak és még mindig bármiben mernék fogadni,hogy így is lesz.
-Nem tudom kié volt ez a szoba vagy esetleg ki rendezte be,vagy ki volt itt vagy nem tudom hogy fejezzem ki magam,de ezek a képek amik az íróasztalon maradtak nagyon édesek!-mutatta meg a jól ismert képeket.Ezt elkértem még régebben Maurától mert én is rajtuk vagyok.
-Harry,itt én szoktam aludni,és azon a képen Én,Niall,Greg,és Ash van!-nevettem miközben sorba mutogattam az embereket.Kikerekedett szemekkel nézte majd leült az ágyra,ahogy én is tettem.
-Bocsi,hogy elfoglaltam Lou-val.-nézett szemembe reménykedően.Ez volt az a pillanat mikor smaragdzöld szemei elvarázsoltak,az aranyos gördöcskéi mámorba ejtettek.Mélyen a szemébe néztem,majd a tekintetem átvándorolt a rózsaszínes ajkaira,amik úgy néztek mintha könyörögnének a számért.Lehet,hogy csak én éreztem így,de ajkaim az övére tapasztottam.Meglepte de egyből visszacsókolt és közelebb húzott magához.Ajkaink mint a puzzle úgy illettek egymásba.Finom édes ajkait úgy faltam mintha életem utolsó perceimet élném.Forró szája perzselte az enyémeket,mégis élveztem és egyre többet akartam belőlük.Nem tudom meddig tarthatott de eszembe jutott a külvilág és lassan elváltam tőle.Az a fény ami beragyogta a szívem kimúlt,de újra visszajött amikor belenéztem igéző szemibe.Szája mosolyra húzódott és mintha tündérmeséből rángatták volna ki,hogy miattam legyen rossz,megölelt.Olyan melegen és bensőségesen,hogy ilyet utoljára...na jó,kit álltatok?!Senkitől sem kaptam ilyen..szerelmes ölelést!Olyan volt,mintha én lennék a világon a legboldogabb.Sosem gondoltam volna,hogy a szoknya pecér Harry Styles ilyen édes és figyelmes tud lenni.
-Bella,nagyon kedvellek!-suttogta a fülembe.Nagyon meglepett de nem szóltam semmit.Percekig így ölelkezhettünk mikor megszólaltam.
-Én is kedvellek!-mosolyodtam el,hogy végre elmondhattam.
*Harry Styles szemszöge*
Nagyon meglepett amikor Iza megcsókolt.Én is meg akartam tenni,de túl gyáva voltam.Viszont nekem kellett lépnem ezért elmondtam ami a szívem nyomta.Viszont abban nem voltam biztos,hogy szerelmes belém,hiszen túl fiatal ilyen érzések körülkerítésében.Sokat nevetgéltünk és beszélgettünk.Lassan már kezdett besötétedni és szerencsémre a fiúk nem zaklattak.
-Nekem nem sokára mennem kéne!-közölte kelletlenül.Felkelt az ágyról és leiramodott.
-Nem maradnál?-kérdeztem reménykedve és bevetettem hiper szuper könyörgő arcom.Egy kis ideig vívódott majd lassan válaszolt.
-Sajnos nem maradhatok!-mondta egyszerűen és becsukta volna az ajtót ha nem lépek utána.Hirtelen nekinyomtam a falnak és vadul téptem ajkait.Kezemmel bezártam,mozdulni sem bírt.Vad voltam,mégis gyengéd.Nyelvem bejutást kért,amit meg is kaptam.
http://data.whicdn.com/images/58473205/0cc35eb33a13_large.gif
Szívem annyira vert,hogy szinte hallottam a vérem csobogását a fülemben.
Annyira kívántam törékeny testét,de nem tettem semmi rosszat.Szorosan hozzásimultam.Lassan elhúzódtam ekkor hallottam hangos lépteket.Odapillantottam és ekkor láttam meg a felénk közeledő Louis-t.
-Ohh!-fordult gyorsan meg,mikor megpillantott.-Boccs!-sarkon fordult és levágtatott.Remek!Most mindenki tudni fogja...
Kuncogtunk egyet és lassan elengedtem.
-Harry!!-pirult el.Olyan édesen vigyorgott,hogy én is elkezdtem.
http://data.whicdn.com/images/59350453/large.gif
Derekát magamhoz húzva mentünk le.Mentünk volna...
-Styles így nem tudunk lemenni a lépcsőn.-utalt a kezemre ami szorosan derekára volt kapcsolva.
Gyorsan térd hajlatához nyúltam és megtámasztottam a hátát és felkaptam.Ő felnevetett én meg lassan lementem vele a lépcsőről.Szorosan körülfonta kezét a nyakamon és fejét is belefúrta.
-Az ifjú pár!-tapsoltak a többiek.Mi egymásra néztünk és tiltakozni kezdtek,persze nem hitték el.Még bele sem gondoltam mi lenne ha....
Mi lenne ha összejönnénk?
Mi lenne ha a rajongók kedvelnék?
Mi lenne ha nem?
Mi lenne ha a turné közben a kapcsolatunk lankadna?
Mi lenne ha nem is jönnénk össze?
Mi lenne ha ezáltal Ash neheztelne rám?
Mi lenne ha Ash segítene ebben?
Mi lenne ha Niall letépné a fejem?
Mi lenne ha Austin visszajönne a képbe?
Mi lenne ha nem lenne semmi gond?
Sok kérdés kavargott a fejemben,és ami a legborzasztóbb...egyre sem tudtam a választ.
-Jó éjt,és köszi mindent!-mosolygott már az ajtóban állva.Megöleltem és adtam a hajába egy puszit mire megint elmosolyodott.
-Neked is!Semmiség!-viszonoztam kedves gesztusát.Belenéztem szép csokoládé barna szemeibe és az a boldogság amit benne láttam leírhatatlan.Ettől én is nagyon jól éreztem magam.
-Sziasztok fiúk!-mutatott egy szívet és integetett majd hátat fordult és el is tűnt a sötétségben.http://data.whicdn.com/images/59357940/large.gif
-Várj!-kiáltottam utána és szaladni kezdtem.Hamar utolértem mert nem jutott messzire.-Hazakísérlek!-mosolyogtam 1000 vattosan.Ő szája is felfelé görbült,amitől szívem hevesebben vert.Ilyet még nem éreztem egy lány iránt sem.Kezemet vállán átdobva haladtunk a kivilágított utcán.Boldog voltam,nem gondoltam a múltra és a jövőre,csak élveztem a jelent.
Lassan odaértünk a házukhoz,ő pedig behívott magukhoz.
-Szia Ash!...És Mrs.Blue!-köszöntem illedelmesen.Ash arca eltorzult de aztán egy-egy puszival köszöntött ami nagyon meglepett de örültem neki.Kezet fogtam Bellsék anyukájával és bemutatkoztam.Nagyon szimpatikus nő.Kíváncsi vagyok az apukájuk hol lehet,de nem faggatolózok.
Beszélgettünk négyen és Ash még rosszabb lett mint eddig,ha lehetne ilyet mondani.Egyáltalán nem tűnik szomorúnak,bár mindig is jól tudta leplezni az érzéseit,szóval fogalmam sincs.
-Képzeljétek!Felkért egy modell ügynök!-mesélte boldogan.Egyre több meglepetés ér ma,de ezek mind jók,szerencsére.Valaki kopogott az ajtón,Ashley fel is állt és ajtót nyitott.
-Szia Nath!-köszönt neki kuncogva.-Nem bírsz ki nélkülem fél napot sem?-nevetett és megjelentek a nappaliba.Egy helyes fiú állt szembe velem.
-Szia!Harry vagyok,Harry Styles!-felálltam és kedvesen kezet fogtam vele.Ő is bemutatkozott Nathen Scott neven.Ismerőős....tudom!Ő szokott annyit kiírkálni Ash oldalára,meg fordítva is.
-Anyuék küldik,ott hagytátok az ő autójukba!-nyújtott át egy szatyrot Ash anyukájának.-És Ash,te meg ott hagytad a deszkád a házunkba!-nevetett és átnyújtotta neki.Házunkba???Járnak?És közös házuk van?
-Hazz csukd be a szád,belerepül a légy!-vágott hülye fejet Lya én meg kapcsoltam és röhögtem magamon.-Amúgy a felnemtett kérdésedre a válasz,Nathennel nyaraltunk vagy mit csináltunk a haverokkal.-magyarázta mire "ohhmárértem" fejet vágtam.Kicsit még beszélgettünk ezzel e gyerekkel és indult is.
-Jah és Ash...Steev meglett!Hazament...és SÍRT!-nyomta meg szomorúan a "sírt" szót.
-Komolyan?-komorodott el.Lehajtotta a fejét és a padlóra meredt.Felsóhajtott Mrs.Blue és visszaült.
-Ne szomorkodj,nem tehetsz róla!-ölelte magához Nathen a lányt.Furcsa és nehéz volt kikövetkeztetni ebből a pár mondatból mit is akar jelenteni.Azt sem tudom,hogy mi lehet köztük,hasonló mint Zaynnel....ebből a pár percből ítélve.
-De tehetek Nath!Nem tudom mi van vele,és mi van ha valami rosszat csinál?Már megbeszéltem vele mindent,mégis miért csinálja ezt velem?!-bújt szorosan a fiúhoz,aki csak csitította.
-Beszélek vele ígérem!-nyugtatta folyamatosan.Én is ezt tettem volna,csak nem tudtam a sztorit.Nagyon rossz így látni...törékenyen és sebezhetően egy olyan lányt akit úgy ismertem meg,mint aki titokzatos és kemény.
-Köszi!Bár nem hiszem,hogy segít,biztos szörnyű neki,de ha egyszerűen én sem bírom!Ha nem több egyszerűen ne tudok mit tenni!-engedte el Nathent és leült a kanapéra,onnan pedig üveges tekintettel kémlelt.
-Nyugi Ash!Nem lesz semmi baj!Okos ő,ha igazán szeret megérti!-ült le mellé vigasztalóan.Kedves srácnak tűnik.
-Ne szomorkodjunk!Térjünk vissza normálba!-erőltetett magára egy mosolyt,bár nem volt valami meggyőző.-Nah...találkoztál Nessával?-kérdezte normális hangszínnel.Ki az a Nessa?Talán a tesója?Vagy a barátnője?
-Igen,kicsit rosszul esett neki,hogy elmentem nélküle,pedig hozzáteszem ő nem akart jönni...nőkhh-tette hozzá halkan majd folytatta.-de megbeszéltünk mindent és happy van.-mosolyodott el a végén.
-Na ez tök jó hír!-csapta össze a kezét boldogan.Komolyan hogy csinálja?....
-Azt hiszem én megyek!-álltam fel.Iza rögtön azt tette amit én.
-Örültem,hogy megismerhettem Mrs.Blue!-pusziltam meg a két arcát.
-Harry,nyugodtan tegezz!-mosolygott kedvesen.Nagyon jó fejnek tűnik,az is.
-Nathen,te csak vigyázz a herceg nőnkre!-kuncogtam vele együtt.-Örültem!-nyújtottam felé a kezem mire bólintott és ő is elköszönt udvariasan.
-Ashley babám!Ne szomorkoggyá'!Vigyázz magadra!-öleltem meg.-És Nathent rátenném a listádra!-suttogtam a fülébe majd kacsintottam mire ő 'wtf' fejet vágott.Én nevettem egy jót és kimentem az ajtón Bella pedig kikísért.-Nagyon jó fej anyukád van!-mosolyogtam rá kedvesen.Biztos jól esett neki,hogy Mary-vel jól kijövök.Mit mondhatnék,tökéletes anyós jelölt.Úristen,Harry Styles ilyeneken gondolkodik!Biztos elvette az eszem ez a lány.
-Én is bírom!-erőltetett magára egy mosolyt,amit furának véltem de mindegy.-Köszi,hogy elkísértél....nem mellesleg!-kacagott és megölelt.Eltávolodtam tőle és egy apró puszit hagyva ajkain,hazafelé vetettem az irányt.
Sietve ballagtam Mullingar utcáin pár bár mellett elhaladva.
Lassan de biztosan megérkeztem Niallék házához és benyitottam,mire mindenki kérdésekkel bombázott.
-Nyugi srácok,elmondok mindent amit tudok!-nyugtattam őket,majd elmentem a konyhába és leültem az asztalhoz,a többiek mint holmi pincsik követtek.-Jó oké....szóval....amikor odaértem csak Mary volt ott meg Ash.Tök jól elvoltunk tök boldog volt,meg minden,nevettünk sokat.-magyaráztam,hogy felfogják amit mondok.Niall arca szomorúbb lett,Zayné mimikátlan a többieké pedig olyan..."folytatást!" fej arc..Folytatni kezdtem.-Aztán megérkezett Nathen.-vetettem fel egy újabb hangsúlyt de Lou közbeszólt.
-Várunk csak!Az a Nathen aki ki szokott írogatni a twitterére?-mutatta fel sejtelmesen a mutatóujját.Bólintottam majd belekezdtem újra.
-Mondott valami olyasmit,hogy valami Steev sírt,meg minden,mire Ash tök szomorú lett,ezért Nathen megvigasztalta,meg biztató szavakat mondott neki.Végül nem nagyon akarta elhinni Ash,hogy minden jobb lesz,meg minden,ezért elterelte a témát és arról kezdtek beszélni,hogy mi van Nessával,azaz Nathen csajával.-magyaráztam,közben a mondanivalóm néhány részénél különféle grimaszokat vetettem fel.A többiek olyasféle jeleket adtak,amelyek tudatosították bennem,hogy 'felfogták'.
-És te mondtál valamit?-eszmélt fel először Liam.Elgondolkodtam majd hozzátettem.
-Háth csak annyit,hogy ne szomorkodjon meg vigyázzon magára meg,hogy Nathen jó srác,átgondolnám a helyébe.-haraptam el a végét,mert rájöttem,hogy Niall itt van.-Bocsi,tényleg jó fej volt!-vágtam rá bocsánat kérően és fel szaladtam a szobába.Írtam egy sms-t Bellának,ezzel a szöveggel.
Szia!Álmodj bajuszos angyalokkal!De vigyázz nehogy bajszod nőjön! ;D Jó éjszakát! <3 :)
Csók:H
Lassan mindenki kész lett.Mivel ma megyünk haza ezért nem csináltunk különösebb dolgokat csak a tóba hülyéskedtünk és pakolásztunk meg pihentünk.
Én személy szerint napoztam és közbe olvastam az alkonyatot.Nagyon szeretem,már harmadjára kezdtem e olvasni,de mégis (mint Stephanie írta) "megbűvöl".
@Steeven_Hill: Summer van kedvesem,nem igaz?! ;) <3-@Ashley_Blue
Eljött a perc...na jó,hülyülök,csak most épp indulunk haza.
Gyalog megyünk,nincs olyan messze,csak fél órára,mármint tőlünk.Időközben lassan mindenki másik útra tért,kivéve engem meg Loren-t,aki arrafelé lakik mint én.Fura,még életemben nem láttam.Beállt a kínos csend,amit nem akartam.Észre se vettem,hogy az utcánk elé érek és ekkor odafordultam hozzá,és elköszöntem.
-Na nekem mennem kell!Örülök,hogy megismerhettelek!-fogtam vele kezet.Egy mosolyt erőltettem az arcomra,majd ő is.Óvatosan megráztuk egymás kezét és ő is megszólalt magas hangján.
-Én is örülök!Szia Ashley!-intett és el is tűnt.Én is pár perc után már as kapunkban álltam.Csengettem mert zárva volt és anya jött ki.Hány óra?Megnéztem e telóm és az 17:53-az mutatott.
-Szia anya!-öleltem meg szorosan.Ő megpuszilgatta az arcom és lassan indultunk be.
-Hol voltál?Miért nem írtál?-hebegett a sok kérdést feltéve.Elég kétségbe esetten csengett anyai hangja.El kellett volna mondanom,de elfelejtettem.
-Bocsánat!-védekeztem,jelezve alázatomért lehajtottam a fejem.-Csak elfelejtettem szólni,gondoltam előbb hazaérek mint ti és nem kell aggódnotok!-erőltettem egy mosolyt felé,egyre nagyobb lett mikor megláttam engesztelő arcát.
-Jól van!De azért írhattál volna!-ölelt meg újra.Beszélgettünk sokat,el mondtam neki,mindent.Tényleg mindent.Megkérdeztem ezt a turnézós dolgot is.
-Nem tartom jó ötletnek!-csóválta a fejét szomorúan egyben nem túl bizakodóan.
-Igazad van!De anya,két évig eléltem egy lakó társsal,állandóan jöttem látogatóba és most is havonta hazatudnák jönni!Sok zsebpénzt félretettem ezért sem kéne aggódnotok!De ha összeszorul a zsebem akkor is ...bár úgy sem fog...de akkor is,csak egy buszon lakom és csak az ételt kell fizetnem meg ruhákat.-magyaráztam.Kicsit engedékenyebb arcvonásaival találtam szembe magam,de még mindig valami nyomta.Talán,hogy túl hamar elvesztette a kislányát...Én még nem voltam anyuka,nem tudhatom milyen kötődni egy fontos személyhez,anya mindig is azt mondta,hogy régen nem voltunk jó testvérek Bells-el,de amikor baj volt bármikor számíthattunk a másikra és nem hagytuk soha cserbe egymást.Ez is olyasmi lehet mint az anya-lánya dolog,csak az erősebb.Az anyuka sosem haragszik a gyerekére,maximum tanítás céljából.
-Kislányom!Tudom,hogy talpraesett gyerek vagy,de nagyon hiányoznál!-erőltetett egy árva mosolyt az arcára.
-Nekem is nagyon hiányoznál,ja és nem mellesleg kaptam egy pénzhez jutási lehetőséget!-vetettem egy huncut vigyort.Anya egyből felkacagott a kisgyerekes viselkedésemen.Sokszor csináltam ez...ezt a":témaelterelésjobbfényvetéstmagamra"dolgot.Olyan fejet vágott,hogy"na és mi az?"szóval folytattam;
-Egy modellügynök felkért a parkba,egy alkalmas fotózásra,persze nem kell semmi meztelenkedésre meg ilyesmikre gondolni,csak egy egyszerű fotózás!-magyaráztam fél vállról.Anya elismerően bólogatott.Tudtam,hogy megenyhítette egy kicsit de mégsem voltam túl meggyőző.-Anyaaaaaaaa!!-húztam el az "a"-t,mikor már jó ideje nem válaszolt.
-Jól van,meggondolom,apád is kérdezd meg!-simította meg az arcom és felállt,azzal az indokkal,hogy:"Főzök",és,hogy "mekkora kupi van ebbe a házba" elismerem tényleg az volt.Nem tudom Bella mit művelt,csak merem remélni,hogy Harry nem járt itt.
*Bella Blue szemszöge*
-Szia Harry!-köszöntem neki mikor ajtót nyitott.Fura,hogy régen Niallhez jártam ide,de akkor sem sűrűn.
-Szia Bells!-köszönt és egy kis puszit csent az arcomra,mire a fejem tuti paradicsomként pompázott.Mióta Harryvel találkoztam állandóan elpirulok,kellemetlen helyzetbe hoz,talán ez is tetszik benne.
-Hali Bella!-kiabálták egyszerre a nappaliból.Ez néha komolyan megijeszt.Bementünk és a nagyokosok épp ettek.Leültem közéjük és nagy szemekkel néztek.
-Hogy hogy itt?-kérdezte teli szájjal Niall.Csodálkozom,hogy a rágáson kívül beszédre is használja.
-Nem szabad?-vágtam flegma fejet mire megvonta a vállát.-Maura?-kérdeztem egy kis idő után.
-Vásárol nekem répát!-magyarázta Louis.Ó,hogy oda ne szaladjak!A többiek állandóan dumáltak bár én azzal voltam elfoglalva,hogy Harry arcát fürkésszem.Olyan aranyosak a kis gördöcskéi amikor mosolyog,hogy legszívesebben olyankor úgy nekiugranék.Még szerencse,hogy jók a színészi képességeim.
-Mi az?-fordult felém Hazz mire megint elpirultam és lesütöttem szemeim.A többiek csak "húú"-ztak én meg megráztam a fejem mire feleszméltem.
-Semmi,csak gondolkodtam!-néztem a fiúkra mert csak most tűnt fel,hogy még mindig vizslatom.
-Piszkos gondolatok!-bökte meg a vállam Liam.Én csak ilyen "hülyevagydenemérdekelflegmulokésmitgondolszilyenkor?!" fejet vágtam és vissza is fordultam.Kezdtem erősebben koncentrálni mert minden porcikája a figyelmem vonta el.Ilyet még sosem éreztem.Ez olyasmi ami nem mindennapi.Megtennék érte bármit,a kezem tűzbe tenném.
-Megyünk fel!-kérdezte a fülembe suttogva én meg csak bólintottam.Lassan elindultunk a rég nem látott emeletre és abba a szobába mentünk ahol régebben én aludtam.Volt egy Niall szoba,egy Greg szoba,és két vendég szoba.Az egyikbe mindig én aludtam a másik pedig csak cuccok voltak be rakva,mivel Niall és Ash az egy személyes ágyon aludtak.Már akkor tudtam,hogy biztos járni fognak és még mindig bármiben mernék fogadni,hogy így is lesz.
-Nem tudom kié volt ez a szoba vagy esetleg ki rendezte be,vagy ki volt itt vagy nem tudom hogy fejezzem ki magam,de ezek a képek amik az íróasztalon maradtak nagyon édesek!-mutatta meg a jól ismert képeket.Ezt elkértem még régebben Maurától mert én is rajtuk vagyok.
-Harry,itt én szoktam aludni,és azon a képen Én,Niall,Greg,és Ash van!-nevettem miközben sorba mutogattam az embereket.Kikerekedett szemekkel nézte majd leült az ágyra,ahogy én is tettem.
-Bocsi,hogy elfoglaltam Lou-val.-nézett szemembe reménykedően.Ez volt az a pillanat mikor smaragdzöld szemei elvarázsoltak,az aranyos gördöcskéi mámorba ejtettek.Mélyen a szemébe néztem,majd a tekintetem átvándorolt a rózsaszínes ajkaira,amik úgy néztek mintha könyörögnének a számért.Lehet,hogy csak én éreztem így,de ajkaim az övére tapasztottam.Meglepte de egyből visszacsókolt és közelebb húzott magához.Ajkaink mint a puzzle úgy illettek egymásba.Finom édes ajkait úgy faltam mintha életem utolsó perceimet élném.Forró szája perzselte az enyémeket,mégis élveztem és egyre többet akartam belőlük.Nem tudom meddig tarthatott de eszembe jutott a külvilág és lassan elváltam tőle.Az a fény ami beragyogta a szívem kimúlt,de újra visszajött amikor belenéztem igéző szemibe.Szája mosolyra húzódott és mintha tündérmeséből rángatták volna ki,hogy miattam legyen rossz,megölelt.Olyan melegen és bensőségesen,hogy ilyet utoljára...na jó,kit álltatok?!Senkitől sem kaptam ilyen..szerelmes ölelést!Olyan volt,mintha én lennék a világon a legboldogabb.Sosem gondoltam volna,hogy a szoknya pecér Harry Styles ilyen édes és figyelmes tud lenni.
-Bella,nagyon kedvellek!-suttogta a fülembe.Nagyon meglepett de nem szóltam semmit.Percekig így ölelkezhettünk mikor megszólaltam.
-Én is kedvellek!-mosolyodtam el,hogy végre elmondhattam.
*Harry Styles szemszöge*
Nagyon meglepett amikor Iza megcsókolt.Én is meg akartam tenni,de túl gyáva voltam.Viszont nekem kellett lépnem ezért elmondtam ami a szívem nyomta.Viszont abban nem voltam biztos,hogy szerelmes belém,hiszen túl fiatal ilyen érzések körülkerítésében.Sokat nevetgéltünk és beszélgettünk.Lassan már kezdett besötétedni és szerencsémre a fiúk nem zaklattak.
-Nekem nem sokára mennem kéne!-közölte kelletlenül.Felkelt az ágyról és leiramodott.
-Nem maradnál?-kérdeztem reménykedve és bevetettem hiper szuper könyörgő arcom.Egy kis ideig vívódott majd lassan válaszolt.
-Sajnos nem maradhatok!-mondta egyszerűen és becsukta volna az ajtót ha nem lépek utána.Hirtelen nekinyomtam a falnak és vadul téptem ajkait.Kezemmel bezártam,mozdulni sem bírt.Vad voltam,mégis gyengéd.Nyelvem bejutást kért,amit meg is kaptam.
http://data.whicdn.com/images/58473205/0cc35eb33a13_large.gif
Szívem annyira vert,hogy szinte hallottam a vérem csobogását a fülemben.
Annyira kívántam törékeny testét,de nem tettem semmi rosszat.Szorosan hozzásimultam.Lassan elhúzódtam ekkor hallottam hangos lépteket.Odapillantottam és ekkor láttam meg a felénk közeledő Louis-t.
-Ohh!-fordult gyorsan meg,mikor megpillantott.-Boccs!-sarkon fordult és levágtatott.Remek!Most mindenki tudni fogja...
Kuncogtunk egyet és lassan elengedtem.
-Harry!!-pirult el.Olyan édesen vigyorgott,hogy én is elkezdtem.
http://data.whicdn.com/images/59350453/large.gif
Derekát magamhoz húzva mentünk le.Mentünk volna...
-Styles így nem tudunk lemenni a lépcsőn.-utalt a kezemre ami szorosan derekára volt kapcsolva.
Gyorsan térd hajlatához nyúltam és megtámasztottam a hátát és felkaptam.Ő felnevetett én meg lassan lementem vele a lépcsőről.Szorosan körülfonta kezét a nyakamon és fejét is belefúrta.
-Az ifjú pár!-tapsoltak a többiek.Mi egymásra néztünk és tiltakozni kezdtek,persze nem hitték el.Még bele sem gondoltam mi lenne ha....
Mi lenne ha összejönnénk?
Mi lenne ha a rajongók kedvelnék?
Mi lenne ha nem?
Mi lenne ha a turné közben a kapcsolatunk lankadna?
Mi lenne ha nem is jönnénk össze?
Mi lenne ha ezáltal Ash neheztelne rám?
Mi lenne ha Ash segítene ebben?
Mi lenne ha Niall letépné a fejem?
Mi lenne ha Austin visszajönne a képbe?
Mi lenne ha nem lenne semmi gond?
Sok kérdés kavargott a fejemben,és ami a legborzasztóbb...egyre sem tudtam a választ.
-Jó éjt,és köszi mindent!-mosolygott már az ajtóban állva.Megöleltem és adtam a hajába egy puszit mire megint elmosolyodott.
-Neked is!Semmiség!-viszonoztam kedves gesztusát.Belenéztem szép csokoládé barna szemeibe és az a boldogság amit benne láttam leírhatatlan.Ettől én is nagyon jól éreztem magam.
-Sziasztok fiúk!-mutatott egy szívet és integetett majd hátat fordult és el is tűnt a sötétségben.http://data.whicdn.com/images/59357940/large.gif
-Várj!-kiáltottam utána és szaladni kezdtem.Hamar utolértem mert nem jutott messzire.-Hazakísérlek!-mosolyogtam 1000 vattosan.Ő szája is felfelé görbült,amitől szívem hevesebben vert.Ilyet még nem éreztem egy lány iránt sem.Kezemet vállán átdobva haladtunk a kivilágított utcán.Boldog voltam,nem gondoltam a múltra és a jövőre,csak élveztem a jelent.
Lassan odaértünk a házukhoz,ő pedig behívott magukhoz.
-Szia Ash!...És Mrs.Blue!-köszöntem illedelmesen.Ash arca eltorzult de aztán egy-egy puszival köszöntött ami nagyon meglepett de örültem neki.Kezet fogtam Bellsék anyukájával és bemutatkoztam.Nagyon szimpatikus nő.Kíváncsi vagyok az apukájuk hol lehet,de nem faggatolózok.
Beszélgettünk négyen és Ash még rosszabb lett mint eddig,ha lehetne ilyet mondani.Egyáltalán nem tűnik szomorúnak,bár mindig is jól tudta leplezni az érzéseit,szóval fogalmam sincs.
-Képzeljétek!Felkért egy modell ügynök!-mesélte boldogan.Egyre több meglepetés ér ma,de ezek mind jók,szerencsére.Valaki kopogott az ajtón,Ashley fel is állt és ajtót nyitott.
-Szia Nath!-köszönt neki kuncogva.-Nem bírsz ki nélkülem fél napot sem?-nevetett és megjelentek a nappaliba.Egy helyes fiú állt szembe velem.
-Szia!Harry vagyok,Harry Styles!-felálltam és kedvesen kezet fogtam vele.Ő is bemutatkozott Nathen Scott neven.Ismerőős....tudom!Ő szokott annyit kiírkálni Ash oldalára,meg fordítva is.
-Anyuék küldik,ott hagytátok az ő autójukba!-nyújtott át egy szatyrot Ash anyukájának.-És Ash,te meg ott hagytad a deszkád a házunkba!-nevetett és átnyújtotta neki.Házunkba???Járnak?És közös házuk van?
-Hazz csukd be a szád,belerepül a légy!-vágott hülye fejet Lya én meg kapcsoltam és röhögtem magamon.-Amúgy a felnemtett kérdésedre a válasz,Nathennel nyaraltunk vagy mit csináltunk a haverokkal.-magyarázta mire "ohhmárértem" fejet vágtam.Kicsit még beszélgettünk ezzel e gyerekkel és indult is.
-Jah és Ash...Steev meglett!Hazament...és SÍRT!-nyomta meg szomorúan a "sírt" szót.
-Komolyan?-komorodott el.Lehajtotta a fejét és a padlóra meredt.Felsóhajtott Mrs.Blue és visszaült.
-Ne szomorkodj,nem tehetsz róla!-ölelte magához Nathen a lányt.Furcsa és nehéz volt kikövetkeztetni ebből a pár mondatból mit is akar jelenteni.Azt sem tudom,hogy mi lehet köztük,hasonló mint Zaynnel....ebből a pár percből ítélve.
-De tehetek Nath!Nem tudom mi van vele,és mi van ha valami rosszat csinál?Már megbeszéltem vele mindent,mégis miért csinálja ezt velem?!-bújt szorosan a fiúhoz,aki csak csitította.
-Beszélek vele ígérem!-nyugtatta folyamatosan.Én is ezt tettem volna,csak nem tudtam a sztorit.Nagyon rossz így látni...törékenyen és sebezhetően egy olyan lányt akit úgy ismertem meg,mint aki titokzatos és kemény.
-Köszi!Bár nem hiszem,hogy segít,biztos szörnyű neki,de ha egyszerűen én sem bírom!Ha nem több egyszerűen ne tudok mit tenni!-engedte el Nathent és leült a kanapéra,onnan pedig üveges tekintettel kémlelt.
-Nyugi Ash!Nem lesz semmi baj!Okos ő,ha igazán szeret megérti!-ült le mellé vigasztalóan.Kedves srácnak tűnik.
-Ne szomorkodjunk!Térjünk vissza normálba!-erőltetett magára egy mosolyt,bár nem volt valami meggyőző.-Nah...találkoztál Nessával?-kérdezte normális hangszínnel.Ki az a Nessa?Talán a tesója?Vagy a barátnője?
-Igen,kicsit rosszul esett neki,hogy elmentem nélküle,pedig hozzáteszem ő nem akart jönni...nőkhh-tette hozzá halkan majd folytatta.-de megbeszéltünk mindent és happy van.-mosolyodott el a végén.
-Na ez tök jó hír!-csapta össze a kezét boldogan.Komolyan hogy csinálja?....
-Azt hiszem én megyek!-álltam fel.Iza rögtön azt tette amit én.
-Örültem,hogy megismerhettem Mrs.Blue!-pusziltam meg a két arcát.
-Harry,nyugodtan tegezz!-mosolygott kedvesen.Nagyon jó fejnek tűnik,az is.
-Nathen,te csak vigyázz a herceg nőnkre!-kuncogtam vele együtt.-Örültem!-nyújtottam felé a kezem mire bólintott és ő is elköszönt udvariasan.
-Ashley babám!Ne szomorkoggyá'!Vigyázz magadra!-öleltem meg.-És Nathent rátenném a listádra!-suttogtam a fülébe majd kacsintottam mire ő 'wtf' fejet vágott.Én nevettem egy jót és kimentem az ajtón Bella pedig kikísért.-Nagyon jó fej anyukád van!-mosolyogtam rá kedvesen.Biztos jól esett neki,hogy Mary-vel jól kijövök.Mit mondhatnék,tökéletes anyós jelölt.Úristen,Harry Styles ilyeneken gondolkodik!Biztos elvette az eszem ez a lány.
-Én is bírom!-erőltetett magára egy mosolyt,amit furának véltem de mindegy.-Köszi,hogy elkísértél....nem mellesleg!-kacagott és megölelt.Eltávolodtam tőle és egy apró puszit hagyva ajkain,hazafelé vetettem az irányt.
Sietve ballagtam Mullingar utcáin pár bár mellett elhaladva.
Lassan de biztosan megérkeztem Niallék házához és benyitottam,mire mindenki kérdésekkel bombázott.
-Nyugi srácok,elmondok mindent amit tudok!-nyugtattam őket,majd elmentem a konyhába és leültem az asztalhoz,a többiek mint holmi pincsik követtek.-Jó oké....szóval....amikor odaértem csak Mary volt ott meg Ash.Tök jól elvoltunk tök boldog volt,meg minden,nevettünk sokat.-magyaráztam,hogy felfogják amit mondok.Niall arca szomorúbb lett,Zayné mimikátlan a többieké pedig olyan..."folytatást!" fej arc..Folytatni kezdtem.-Aztán megérkezett Nathen.-vetettem fel egy újabb hangsúlyt de Lou közbeszólt.
-Várunk csak!Az a Nathen aki ki szokott írogatni a twitterére?-mutatta fel sejtelmesen a mutatóujját.Bólintottam majd belekezdtem újra.
-Mondott valami olyasmit,hogy valami Steev sírt,meg minden,mire Ash tök szomorú lett,ezért Nathen megvigasztalta,meg biztató szavakat mondott neki.Végül nem nagyon akarta elhinni Ash,hogy minden jobb lesz,meg minden,ezért elterelte a témát és arról kezdtek beszélni,hogy mi van Nessával,azaz Nathen csajával.-magyaráztam,közben a mondanivalóm néhány részénél különféle grimaszokat vetettem fel.A többiek olyasféle jeleket adtak,amelyek tudatosították bennem,hogy 'felfogták'.
-És te mondtál valamit?-eszmélt fel először Liam.Elgondolkodtam majd hozzátettem.
-Háth csak annyit,hogy ne szomorkodjon meg vigyázzon magára meg,hogy Nathen jó srác,átgondolnám a helyébe.-haraptam el a végét,mert rájöttem,hogy Niall itt van.-Bocsi,tényleg jó fej volt!-vágtam rá bocsánat kérően és fel szaladtam a szobába.Írtam egy sms-t Bellának,ezzel a szöveggel.
Szia!Álmodj bajuszos angyalokkal!De vigyázz nehogy bajszod nőjön! ;D Jó éjszakát! <3 :)
Csók:H
Rá nemsokára a telefonom rezgésére kaptam oda a fejem.Lassan érte nyúltam,kicsit mindig ideges lettem ha valami üzenetet kapok tőle.Hevesen vert a szívem,ennek ellenére hamar megnyitottam.
Szia!Én csak veled akarok álmodni,remélem nincs bajszod angyalom! :D Jó éjszakát neked is! :) <3
Csók:B
Úr isten!Annyira aranyos.Velem akar álmodni!?Hát én is vele!Nincs jobb érzés mikor tudom,hogy valaki szeret.Biztosan jót fogok álmodni.
Köviiit♥♥ nagyon jó lett ♥
VálaszTörlésÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez nagyon jóóóóóóóóó. Gyorsan a kövit!!! Imádom ^^ Ügyes vagy nagyon <3 <3
VálaszTörlésNagyon de nagyon de nagyon tetszik!!! Imááádom a blogodat csajszi!!!!!! :) <33 Hamar a kövit avgy különben megőrülök ( már amúgy is őrült vagyok szóval mindegy) :DDD XDD
VálaszTörlésNagyon jó rész lett, köviit!
VálaszTörlés